NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2019-10-19 11:11 Összes olvasás: 18783| 269. | [tulajdonos]: Anyák és fiúk, jav. | 2019-10-18 20:42 |
Anyák és fiúk
Lassan haladt a sor. Kettesével lehetett belépni az ajtón, ezért minden nyitáskor kiszólt az őr :
- Jöhet a következő, két férfi, vagy két nő.
Volt aki több mint egy órája állt az esőben. Egymás mellett szorongtak a keskeny, két oldalról magas drótkerítéssel határolt folyosón. Rend volt, nem tolakodott senki.
csupán halkan beszélgettek, férfiak, nők vegyesen, többnyire fiatalok. A feleségek, anyák, lánytestvérek többségben voltak és szinte minden családdal jött pár gyerek.
Az idősebb nő fázósan húzta össze magán a vékony kabátot. Amikor elindult otthonról, még nem esett. Arra gondolt, hogyan felejthetett el esőkabátot hozni, és egyáltalán, hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe?
Látszott rajta az elveszettség, a hely abszurditása könnyeket csalt a szemébe.
A többieket láthatóan nem zavarta a megalázó várakozás, sem a szemerkélő eső.
Volt aki nevetgélt. Csupán a gyerekek unatkoztak, nyűgösen kérdezgették az anyjukat, az egyik pici sírva, álmosan követelte a babáját.
A vékony kabátos nő maga elé engedett egy kisgyerekes anyát, aztán, amikor észrevette, hogy nincsenek egyedül, az idősebbet is, aki először szabadkozott, nyilván azért, mert ez itt nem volt szokás.
Hátrább is sok volt a gyerek, sőt egy anya két picit tartott, mert a nagyobbik is felkapaszkodott.
Egyedül volt. Ám nem törődött velük senki.
A nő többször is, már szinte könyörögve fordult feléjük, de szólni nem mert.
Úgy érezte nincs joga, talán még ellene is fordulnának, hiszen más volt, kitűnt közülük világos bőrszínével.
Aztán végre a mellette álló jó ötvenes férfi megelégelte és mérgesen rájuk förmedt:
- Engedjétek már előre a két purdéval, hát nincsen bennetek szemernyi tisztesség se?!
A hangos szóra mindenki felkapta a fejét és többen is az anyát kezdték terelgetni, aki pillanatok alatt az ajtó elé került.
Ettől valami melegség járta át a nőt, hálásan gondolt a férfira. Egy láthatatlan kerítés omlott le kettejük között.
Tán a fia van bent? - hallotta a háta mögül, és megrezzent, ahogy valaki hozzáért a vállához.
Megfordult. Egy testes cigányasszony mosolygott rá, szájában jobbról-balról jókora arany szemfogak világítottak.
- Igen, a fiam, - mondta meglepetten.
- Nem jó az, de már csak ilyenek a mai gyerekek. Megcsinálják a bajt, mi meg sírhatunk utánuk.
A nő egyetértően bólogatott és valami megmagyarázhatatlan könnyebbség terült szét rajta.
Amióta börtönben volt a fia most érezte először, hogy nem kell szégyenkeznie. Ezek az emberek, akiktől annyira tartott első szóra maguk közé fogadták. Lám, mégsem olyan rossz a Világ.
A fiára gondolt, vajon neki sikerült-e ?
Később, amikor az ajtóhoz ért vidáman lépett be rajta, köszönt, rámosolygott az őrökre
és természetes mozdulattal emelte fel mindkét karját motozáshoz.
| |
| 268. | [tulajdonos]: hiányzók | 2019-10-18 12:06 |
Előfordult nem egyszer, hogy levettem a verseimet és gyakran azok közül is törölnék amelyekhez már írtak a szerkesztők. Bizonytalan vagyok magamban, kevés versemnél érzem azt, hogy ez most jó. Számos írást nyom nélkül kitöröltem.
Irigylem azokat, akik tanulták, tanulhatták a mesterségét.
Persze engem is segítettek páran, hálás vagyok érte a dunapART kafénak.
Igaz rövid ideig lehettem, mert megszűnt, mégis ott tanultam a legtöbbet.. Bátai Tibortól, M. Kiss Gábortól , Ashitól és végül, de nem utolsónak Duma Gyuritól pluszban kitartást, emberséget.
Ashiról a mai napig nem tudom kicsoda, pedig szeretném megköszönni neki is.
Gyakran eszembe jutnak, olyanok ők, mint fiatalságom emlékei. Fáj hogy elmúlt, de mégis megvan és ez nagyon jó. :)
| |
| 267. | [tulajdonos]: bocs | 2019-10-17 22:49 |
Na jó van, nem töröltem ki a felesleget :)
Aki elolvasta az előzőt, most legalább látja, milyen trehány vagyok , itt írom a hülyeségeimet, ahelyett, hogy szépen megszerkeszteném és bemásolnám.
Fújjjj, szégyelljem magam.! | |
| 266. | [tulajdonos]: várakozás | 2019-10-17 22:38 |
Lassan haladt a sor, kettesével léphettek be az ajtón. Minden nyitásnál kiszólt az őr:
Két férfi, - vagy két nő jöhet
Voltak akik már egy órája álltak az esőben. Szorosan egymás mellett, de nem tolakodott, nem reklamált senki.
Mindössze tizenöt - húsz férfi várakozott, azok is inkább fiatalok. A többség nő volt, anya, nagymama, esetleg testvér és minden családdal 2-3 kisgyerek.
A nő fázósan húzta össze a vékony kabátot, mikor elindult még nem esett.
Arra gondolt , hogy lehetett ilyen meggondolatlan, legközelebb tájékozódik az itteni időjárásról.
Láthatóan senkit nem zavart a megalázó várakozás sem a szemerkélő eső.
Csendben beszélgettek, volt aki nevetgélt is. Csak a gyerekek voltak kicsit nyűgösek.
A nő már az elején maga elé engedte a mögötte álló kisgyerekes anyát, aztán a velük lévő idősebb nőt is. Ám láthatóan ez itt nem volt szokás, mert hátrább is voltak, sőt egy anya két picit tartott, egyedül volt de nem törődött velük senki.
A nő többször is hátra fordult, szinte könyörögve nézett feléjük, de szólni nem mert.
Aztán végre a mellette álló ötven körüli férfi emelt hangon rájuk ripakodott - engedjétek már előre a két purdéval, hát nincs bennetek szemernyi emberség sem?!
A hangos szóra mindenki odanézett és többen a nőt kezdték terelgetni, aki pillanatok alatt az ajtónál
találta magát.
Ettől valami melegség járta át, már nem is zavarta, hogy hol van. Mintha leomlott volna egy láthatatlan kerítés.
Tán a fia van bent? - hallotta a háta mögül, valaki érintette a vállát.
Megfordult és egy testes cigányasszony mosolygott rá. Közvetlen közelről látta, ahogy szájában jobbról és balról is jókora arany szemfogak fénylettek.
Igen, a fiam, - mondta meglepetten.
Nem jó az, de már csak ilyenek a mai gyerekek. Megcsinálják a bajt, mi meg sírhatunk utánuk.
Igaz?
A nő egyetértően bólogatott és valami megmagyarázhatatlanság kerítette hatalmába.
Amióta börtönben volt a fia egyszer sem érezte ezt a biztonságot, ezt a megnyugvást.
Befogadták.
Amikor az ajtóhoz ért , szinte vidáman lépett be, kedvesen köszönt, rámosolygott az őrökre
és természetes mozdulattal emelte karját a motozáshoz.
a nő maga elé engedett egy kisgyerekes anyukát. Hátrább is álltak két picivel, segélykérően nézett a mögötte állókra, hátha előre engedik őket de senki nem mozdult
Szólni nem mert, mert így is furcsán néztek rá a romák. állókat is, de senki nem | |
| 265. | [tulajdonos]: nem titok | 2019-10-15 17:00 | Nem Gabikám, Tar Ferenc úréra gondoltam.
Most, hogy Anikó elmagyarázta miért íródott, nos továbbra sem tartom jónak , elnézést kérek a szerzőtől. Talán nincs is jogom véleményt mondani tudatlanságomban.
Ezelőtt pár bejegyzéssel idéztem két rövid sort Petőcz Andrástól a költészet lényegéről, mit jelent számomra....szóval én még ott tartok. :)
| |
| 264. | [tulajdonos]: szűrre áll | 2019-10-15 16:32 |
Ez igen, ezt szeretem. Okos fordulatokkal, szürreális képekkel érzelmeket generálva, de a másik nem hat rám egy szemernyit sem.
Szakállas Zsolt
, FORMÁTLANOK szürrealista prózavers
Itt a kártyavár rendelte borotvahab érintettjei becézik a hajóhintát.
Itt a mérgek tengere sárgászöld.
A terembura impulzustanár után böngész az újságban.
Vágott harmat kíséri.
Oszolj, páradús légkör, a nyavalyák védőszentje úgysem ismerkedne meg veled!
Ha ritkulni készül a lomb, azt mondod:
iszákosoké a Vénuszom harangja.
Remek.
Moly ette kapavillanás hófehér tündére,
áztass el, mert a badarság felajánlott posztjából az imaház kivágja
a lojalitást!
A pechet zsírtalanítja a szentségtörő, a porszem meg egyre csak gurul, gurul,
a böszmeség fennakad rajta.
A távvezeték mélysége.
Az utászok.
Szögletes delejnek csücsöri a logója.
Kóchangya lébecol, hol partnerre lelhetnénk; hiába, ha a golyóálló mellények
egyszer kőbe ágyazódnak, süketté válik a horizont.
Tudvalevőleg a mángorlók kalyibákban laknak, így túlzás azt állítani, hogy a mesék
megbokrosodnak,
túlzásba hajló az a kijelentés is,
hogy körutakon battyog az agónia, igen, van variáns, mely megtöri
a tyúkszemek összefonódását a kátránycsíkkal, és sokak megbotránkoztatására
a kenetlen gombolyag lábatlan pesszimizmusú
csörlő!
Épeszűbb barát kéne, erre a bacchánsnőket maszatoló szivacsos tréning előhúz
a lopótökből
egy trükköt, ami egy üvegcserép szélén vegetált idáig.
Steril képződmény a rácsponton?
Meglehet, de azért ne feledjétek, a kárörvendés makettje gyám
egy búgócsigában!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 262. | [tulajdonos]: 000 | 2019-10-15 10:35 |
Lehet, csak én látom úgy, hogy az új maradandók között van egy zagyva iromány?
Vagy tévedek?
Nos, elment a kedvem a továbbiaktól, komoly aggályaim vannak,. Egyáltalán hogy merek írni, így, hogy rossz az érzékelésem, rosszul értelmezem a költészetet...
| |
| 260. | [tulajdonos]: jav, álom | 2019-10-13 12:03 | | a mit = amit | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
