DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
Petz György: Céliára mondott nóta
Nyári László: lacrimal punctum
Nyári László: retrográd
Petz György Károly: Hanggal hallgató
M. Szabó Mihály: Finita
Petz György: R. M. R.
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 49 perce
Csiki Melinda 52 perce
Tóth Gabriella 5 órája
Albert Zsolt 6 órája
Konta Ildikó 6 órája
Ötvös Németh Edit 6 órája
Pataki Lili 7 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Böröczki Mihály 1 napja
Bara Anna 2 napja
Boris Anita 4 napja
Berényi Klára 4 napja
Dezső Márton 5 napja
Bertók László 5 napja
Virág Tamás 5 napja
Szokolay Zoltán 5 napja
Nagyító 6 napja
Gyurcsi - Zalán György 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 17 perce
EXTITXU-UXTITXE 2 órája
Szerdánként, kávé helyett 4 órája
Minimal Planet 4 órája
nélküled 6 órája
Ötvös Németh Edit naplója 7 órája
Etzel Mark Bartfelder 8 órája
mix 16 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 18 órája
Zúzmara 22 órája
Szőnyeg 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 1 napja
Baltazar 1 napja
az utolsó alma 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szokolay Zoltán verses füzete
Legutóbbi olvasó: 2020-09-20 15:35 Összes olvasás: 8421

Korábbi hozzászólások:  
96. [tulajdonos]: Kovácsházi keresztút2020-09-19 23:20

Kovácsházi keresztút címmel jelent meg 1994-ben egy dokumentumregényem, amely 1949-ben játszódik. Belügyi vizsgálati dossziék alapján írtam és felkerestem minden szereplőt, aki még élt. Így Bárdos Miklóst is.
A történet röviden: Marycz Győző plébános nem volt hajlandó aláírni a Mindszentyt elítélő nyilatkozatot, ezért a szegedi ávósok elhurcolták. A faluja, Mezőkovácsháza védte őt. Többszáz embert végigvertek "tanúvallomás-tétel" gyanánt Szegeden. Egyikük, Kovalcsik Pál belehalt. A halotti bizonyítványba azt írták: vesebaj.
Szegeden egy mezőkovácsházi ávós, Bárdos Miklós irányította a kihallgatásokat.
Kovalcsik és Bárdos között hitbéli és világnézeti eltérések voltak, de diákkorukban ugyanannak a kovácsházi kislánynak udvaroltak. Sikertelenül.

Erdmann Gyula történész írja Parasztsors és kuláküldözés című írásában (Honismeret,2009/3, 41-45.o.):

„Mezőkovácsházán 1948 végen létesült ÁVH részleg. Attól kezdve napirenden volt a padlássöprés, internálás, kulákellenes harc. Feltűnő módon megszaporodott az „öngyilkosságok” száma, jó gazdák, köztiszteletben álló gazdagabb parasztok „végeztek magukkal”... A helybeliek szerint szervezett büntető brigád végezte a nem kívánatos személyek láb alól való eltüntetését. A 20 holdas mintagazda fiát, Kovalcsik Pált 1949-ben azért verték, törték a felismerhetetlenségig össze, mert gazdatársaival meg kívánta akadályozni a falu kedvelt plébánosának elhurcolását. Az ellenállókat a szegedi Tisza Szállóbeli ÁVH-s börtönben verték össze, a legjobban Kovalcsikot, akit fő hangadónak tekintettek. Végül feldobták egy szekérre, még hazajutott, de reménye sem maradt a felépülésre. A szülői házban halt meg."

Részlet a könyvemből:

"Az egyik hajdani ügyirat szerzőjét, a boltosfia-ávós Bárdos Miklóst budapesti belvárosi lakásában sikerült fölkeresnem.

Alacsony, hajdan vöröses férfi nyitott ajtót.
 Alkata, mozgása feltűnően emlékeztetett egy televíziós műsorvezetőére.

Készségesen fogadott, láthatóan örült, hogy én is arról a vidékről, Békésből-Csanádból származom, ahonnan ő. Elmondtam, milyen ügyben keresem. Nagy érdeklődéssel hallgatta. Mint mondta, szívesen segítene, de erről a történetről most hall először. Nahát, hogy mik meg nem történtek Mezőkovácsházán. Pedig azóta többször is járt ott, vannak kedves ismerősei, sőt barátai a faluban, csodálkozik, hogy eddig szóba se került köztük az eset. Nem lehetett az olyan nagy ügy, ha így elfelejtették az emberek. Szépen megvoltak ott egymással a különböző vallásúak mindig.

Mutatom az egyik szegedi papírt, Ökrös Lajos jelentésének másolatát. Olvassa, meg-megpihen egy-egy mondatnál, majdnem mosolyog, azt mondja: ,,lehet''. Lehet, hogy így volt, nem tudom. Nem voltam ott. Nem tudtam az egészről. Arról sem, hogy bevitték a kovácsháziakat. Tudja, engem nem sokra becsültek az ávéhánál, 1952 nyarán el is bocsátottak. Csalódottan köszönök el. Megígéri, felhív, ha eszébe jut valami. Nem hívott, nem jutott eszébe semmi azóta sem."

Az ügyiratokban ott szerepel a neve.
Mezőkovácsházán ma is félelemmel és megvetéssel emlegetik. Azt mondják, ő válogatta ki, hogy kiket kell bevinni kihallgatásra.

(1994)

Olvasói hozzászólások nélkül
95. argumentum: eszem ágában2020-09-13 22:00
Kedves Zoltán Bátyám!

Eszem ágában sincs megbántani, bocsika! Összpontosítottam, és kiemelem a versed legfontosabb a jellemzőjét, amely miatt szerintem sem illik a maradanDOKK versek közé. Szerencsére én nem vagyok szerkesztő (vagy kedvesebben mondva: szerki), így egy kívülálló felelőtlenségével kritizálhatom az avíttan patetikus hangvételt.

Hogy miért éppen a Szózat sorát emelted ki, azt sejtem, de bizony mondom, a bot mindkét vége embertelen, akár suhintasz vele, akár a fájdalom miatt érzett dühtől hajtva üvöltözöl. Szerintem az elvakult düh ritkán segít a költői válasz megtalálásában. Röviden: fakard. Amit a mai nemzedék csak idegenkedve néz, hogy pózol a költő rövidke póznával hadonászva.

Sokan látjuk úgy, hogy "Hazádnak rendület --- : // e mondat zsákfalu", de a Fóti dal közelebb áll hozzánk, és a többség az életet választja a sebek nyalogatása vagy a világösszeomlás víziója helyett. Posztmodernek ezek a gyerekek (függetlenül az életkoruktól), mondhatnám a Dokk nemzedékre, akik önmagukról írják a reflexiókat, nem csak másokról apostoli hévvel. Fontos, ahogy ők kételkednek, néha abban is, hogy a nagyvilágon-e, vagy itt süllyedünk el inkább, ahogy Ady érezte, a Nyugat apostola.

Úgy hiszed tán, hogy a világkép, amelytől nem szabadulhatsz, az lenne egyetlen, igazi, és aki mást érez, gondol, mond, és tesz, az ostoba vagy fölbérelte valamilyen ördögien gonosz háttérhatalom? Sajnálom, hogy hiányzik az önreflexió a versedből, amely talán emiatt nem került a maradanDOKK szövegek közé, a többi ide-idézett verssel szemben, amelyek mindegyikében tetten érhető a kételkedés önmagunkban. Most ilyen időket élünk, ez egy másik fájdalmas felvilágosodás, vedd észre kérlek!

Olvasói hozzászólások nélkül
94. Szokolay Zoltán: Összpontosított kiemelés2020-09-13 19:49
Eszem ágában se volt megbántani azt a négy szerzőt, akiknek egy-egy versét idéztem a Struggle for life című bejegyzésben.
Mindössze annyit kértem olvasóimtól és a szerkesztő uraktól, hogy e négy maradandó művet hasonlítsák össze szerencsétlenül járt versemmel, az Összpontosított kiemelés-sel, és írják meg, miben gyengébb az enyém.
Hasznos lenne tudnom, sőt talán más is okulna belőle.

93. [tulajdonos]: Összpontosított kiemelés2020-09-12 11:37

92. [tulajdonos]: struggle for life2020-09-12 11:32



Mutatok négy maradandó verset a 6450-ből.
Ezek a művek értékesek, bizonyára megérdemelték a halhatatlanságot.
Dédunokáitok is idézni fogják, sőt kívülről megtanulják, mélyen átélik mindegyiket.
Akkor már magyar költészet nem lesz, csak egyetemes és mindenható.

Utána elrettentő példaként idézem a magam Összpontosított kiemelés című versét, melyet a Dokktatúra ítélőszékének többségi tagjai a múlandóságba taszítottak.

Ha bármely eltévelyedett olvasó úgy ítélné meg, hogy az Összpontosított kiemelés van annyira értékes, mint a fölötte lévő négy maradandó mű (a haiku, a vagyok, csak úgy, a tenkjú és a Próbálomszerű), akkor privát üzenetben jelezze (zoltan@szokolay.net). Ne ártson magának azzal, hogy itt nyílt kommentben reagál.


Szilágyi Erzsébet
(haiku)

meg is tehetné
tépelődik csendesen
fecnik hullanak

**

Cservinka Dávid
vagyok, csak úgy

férfi lettem csak az a szokványos
kergettem álmokat ahogyan mindenki
elmentem mellettem és nem vettem észre
magamat magamban vagy csak letagadtam
csak az a szokványos álmokat kergető
valami igazság valami önző
de én azt nem bánom hogy ilyen lettem
csak valaki lenne mégis most mellettem
- lehettem volna én! - de mégsem sikerült
akármi de én csak önfejű lettem
most meg a padlóra hugyozok csak úgy mert
jól esik s jól vagyok ha kérdezed amúgy

**

Szoboszlai Judit
tenkjú

sosem szerettem a közhelyeket
pipacson gyönyörű lepkék
fűszálon tücsökzene
meghallgatom
kabátommal betakarom
ne fázzon
nekem kék a narancs
felhők könnye zöld ígéret
másnak játék

egy hatalmasra nőtt
margaréta szirmain ülök
számra fonódott szára
beleolvadtam a növényvilágba
Gogol rám borítja köpönyegét
Camus rácsodálkozik magára

népszerű cirkuszi mutatványban
lehetne illatom díva
Bulgakov fülembe súgja
te vagy az igazi Margarita

**

Kalnivet Péter
Próbálomszerű

Téged akarlak tőled, ha megadod magad.
Nem rólam szól, amit rajtam veszel észre.
A nekem kellő közelségbe is velem illesz.
Te jelentesz mindent, távolod nem létezik.

**
**
**

Szokolay Zoltán
Összpontosított kiemelés

(V. Mihállyal)


Hazádnak rendület --- :
e mondat zsákfalu,
ha ismételgeted,
nem jutsz a dögkútnál tovább.

Ha volt is, elveszett,
nevét se tudhatod,
a nagyvilágon e
kívül se tágasabb.

Nincs több dimenzió,
összpontosítottan
emel ki bárhonnan
bérgyilkos osztaguk.

A könyvtár porig ég,
hidak leomlanak,
s a kis lélekharang
nyelv nélkül némán leng.

Kié ez elfojtott
nemzet, ugyan kié,
magam maradtam itt,
számban göröngy a szó.

Hazádnak rendület --- :
e mondat zsákfalu,
ha ismételgeted,
nem jutsz a dögkútnál tovább.

.

91. [tulajdonos]: Kalamáris, 2020.08.31. 2020-08-31 11:18

Szokolay Zoltán versei

Emberfogó

Tudjuk, hogy hirtelen csapódik
és nincs menekvés azután alóla.
Nem hívogat a csalétek se minket.
Csak az veszít el, az a „hátha mégse”.
A bizalom. És mindegy már, mióta.

*

Viktimológia

Mire a béke hirtelen kitör,
a legkitartóbb szövetségesek
már abban is megállapodtak,
hogy kölcsönösen túlélik egymást,
és az okvetlenkedőket gyorsan elkaparják
fehér zászlók alatt,
ahogy nemzedékek óta szokás
ezen az ötföldrésznyi senkiföldjén.

*

Nemzeti vágta

Nyugodj meg, nincs már semmi baj.
Számodra véget ért a vágta.
Nem akartuk, hogy belehalj.
Vegyél levegőt utoljára.

Aztán majd átvisznek oda,
ahol a gyilkos fejbelő
pontosan, ehhez van joga,
és szétfröccsen az agyvelő.

Jó voltál, Isten jó lova,
elporzott rég a futamod.
Senkit sem bántottál soha,
azt sem, aki elbuktatott.

***

90. [tulajdonos]: Egy visszahulló üzenet2020-08-25 11:00
Egy visszahulló üzenet

Akiket vártam, elém jöttek.
Kívülük senki. S nem is jön soha.
Ez az állapot úgy rögzített,
ahogy a Teremtés oka.

Mikor Isten a világrendszert
a végtelenre kiszögezte,
nem gondolt ő se bűnt, sem embert,
de lefeküdt, mert jött az este,

s ahol sötét van, ott a sátán,
csattog érdek és ellenérdek,
tolongunk egymás hegyén-hátán,

irgalmat senki nem remélhet
sem egymástól, sem önmagától.
A köztes lét lélekfogolytábor.

89. [tulajdonos]: Műhelyben2020-08-13 11:38
Műhelyben

eredj pörgesd a szótárt szorgosan
hogy minden áldott nap találj
két-három szót amely közé
nem volt feszítve soha még közös
jelentésmező és igyekezz azonnal
összekötni őket oly lazán
spontán beszédnek hasson mintha csak
naponta mondanád ki pont
ezt a kettőt együtt éppen így
csevegve önkéntelenül
hogy eredendő összetartozásuk
vitatni senki már ne merje
sem azt hogy költő vagy holott csak
lapozgatod a szótárt szorgosan


88. [tulajdonos]: OTT és ITT2020-08-08 20:27
.

OTT ÉS ITT

„Thanatosz athanatosz”
(Salvatore Quasimodo)


Ott

Tisztán emlékszem, állt ott valaki
az ablakmélyedésben mozdulatlanul,
csak sziluettjét mutatta a fény,
hunyorogtam, hogy felismerjem őt,
szerettem volna megszólítani,
de felörvénylő idegen erők
elvonták róla tekintetemet,
elfordították gondolataim
testvéremtől, mert ő volt, már tudom,
csak köszönteni nem maradt időm,
csak átölelni nem volt alkalom
a meg sem fogant, meg sem született,
és ennél fogva meg sem is haló
ikertestvért, ki évtizedekig
ott állt és látta lépéseimet,
a telepített akadályokat,
hívó csapdákat, éles köveket,
előre tudta tévedéseim,
s nem hallottam, ha figyelmeztetett,
mert siettem, mert senkitől se féltem,
magam alkotta szabályok szerint
szerettem Isten teremtményeit
és nem tudtam, hogy ő az én testvérem.

Igyekszem, kérem, ne lökdössenek,
már ezt a verset is csak suttogom.
Értem jöttek e fémarcú pribékek,
akik vezetnek, mint egy elítéltet
a betonszürke, üres udvaron.
Összecsengések, ritmusképletek,
hiába mondom, nem segítenek,
nem érthetem, kivel hová megyek,
sem azt, hogy hová hogyan léptem,
miben hibáztam, miben voltam vétlen,
mit játszott velem ez a hatalom.

Csak néz utánam, néz a jobbik énem,
s mikor a villanófény fejemre lecsap,
ő majd akkor is köztetek marad,
szoborrá válik pillanat alatt,
ott áll egy ablakmélyedésben.


Itt

Mikor a határt végül átléphettem,
akadt, tudom, ki koccintott a hírre,
és elégedetten vigyorgott: „na végre”,
nem sejtette, hogy mindent hallok, látok,
azóta is a világhálón lógok,
de nem fájnak a gúnyos nekrológok,
mert jött az ének, napkorongig zengett,
hogy „ettől az elittől nem kérek kegyelmet”
és visszafojtott lélegzettel, ébren,
a helyzetemhez illő fegyelemmel
lakom e láthatatlan létben,
magamnak mondva: íme hát az ember,
ki nem vágyódik többé már semerre,
csak itt pihen, csak mozdulatlan fekszik,
összpontosítva, ahogy soha eddig,
bár kristálytiszta logikával értem,
hogy nem észlelhetek hangot, se mozgást,
mert nincsen itt már idő, nincsen tér sem,
nincs jel, se tett, se megváltás, se szándék,
de koncentrálnom kell nagyon erősen,
mert valamit még fölfedezni vágynék,
egy pillanatnyi rezdülést, egy apró
életjelét a teremtés rendjének,
a fölrobbanthatatlan szeretetnek,
a szét nem bontható szimmetriának,
és antropomorf, élő istenemnek,
ki volt, van, lesz, mert lennie kell mégis,
nem hagyhatott a rombolókra mindent
szabálytalanul, felelőtlenül,
valaki hátha van még ott, vagy itt lent,
a bonthatatlan, ismeretlen, néma,
a „csak az övé” másik mindenségben,
ahová hulltam én is, élni, élni, élni,
emberek nélkül, végleg egyedül.

Minden maradék erőm összeszedve
innen kell üzennem a gyilkosokról,
vegyétek észre: voltak, vannak, lesznek!
Mosolyognak, hogy imádjátok őket,
és megbocsátanak majd minden áldozatnak,
s ti önfeledt, vad ünneplésbe kezdtek,
mert játszmáikról fogalmatok sincsen.
Figyelmeztetnék mindenkit, vigyázzon,
de nem remélhetem, hogy lesz, ki hallja.
„Párbeszédünk elnémult. Most már
lehetséges a képtelenség”. Ez éltet, Salvatore.


87. [tulajdonos]: Szózat 2020 augusztus.2020-08-06 08:28

JEGYZETDAL

Terrornak mától azt nevezd tehát,
mi úgy lopakszik korból korba át,
hogy rejtőzködve álarcot cserél,
majd jótevődként lép fel, úgy ígér
boldogulást, de hálót vet ki rád,
megszervezi, hogy bálványozd, imádd.

Terrornak azt nevezd, ami
szabadságot tud játszani,
meg-megcsillantva hirtelen
odafönn, aztán idelenn,
hogy fontos mindenütt te vagy,
vigyáz majd rád, csak el ne hagyd,
miközben fájva vonszolódsz
a part felé, kések felé,
hol majd ő ontja véredet,
és megmentődként ünnepelheted.

Életmentőnek ne nevezd,
ki lassan öl, mert úgy szeret,
akinek zsákmánya lehetsz,
szabadon soha nem ereszt,
minden más zsarnoktól megóv,
heterofób, homofób, bifób,
szélső, középső, bármely oldali,
agyadba írta, mit kell mondani,
megtanít egyenmosolyt hordani,
zsinóron rángat jóembereket,
eljátszat velük játszmás ügyeket,
hogy nincs is itt, már úgy van itt,
csak elszorítja ujjaid,
elhallgattatja éneked,
vasajtó brong, kerék visít,
a lélek is csak test lehet,
már úgy van itt, hogy nincs is itt.
Terrornak ezt nevezheted.
.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-20 16:30   új fórumbejegyzés: Csiki Melinda
2020-09-20 15:16   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-20 14:56   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-20 14:53   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-20 14:03   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-20 13:48   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-20 13:46   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-09-20 13:21   Napló: Szerdánként, kávé helyett
2020-09-20 13:13   Napló: Szerdánként, kávé helyett
2020-09-20 12:29   Napló: Minimal Planet