DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38697 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
Szilasi Katalin: Lélekszonett
Pataki Lili: Alma, fa, paradicsom
Kiss-Péterffy Márta: Színkör (vers a látássérült gyermekekért)
Veres Mária: pillanat
Tamási József: 2023
Zsigmond Eszter: Gondolatok
Vadas Tibor: Fekete koszorú
Vadas Tibor: Ütemre és dalra
FRISS FÓRUMOK

Cservinka Dávid 1 órája
Filip Tamás 10 órája
Tóth János Janus 12 órája
Valyon László 21 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Egry Artúr 9 napja
Duma György 9 napja
DOKK_FAQ 10 napja
Csombor Blanka 13 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 18 napja
Farkas György 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Jószándékú párbeszélgetés 35 perce
Hetedíziglen 11 órája
az univerzum szélén 12 órája
Bátai Tibor 15 órája
négysorosok 18 órája
Minimal Planet 20 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 22 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Gyurcsi 1 napja
A fény nem publikus 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 09:33 Összes olvasás: 26861

Korábbi hozzászólások:  
201. [tulajdonos]: NYELVEKEN SZÓLNI2024-03-26 09:26
Mai Face-bejegyzésem.
Ott nagybetűvel szedem ki a "lényeget" – ezek a "szalagcímeim". Itt sem írom át. Viszont feleszem az ottani címoldalképemet, mert "alanyáról" (másodszülöttünkről) írok.

Nehogy ezeket valaki dicsekvésnek vegye. Tényközlés csupán és semmi "dics" nincs benne. Munkaprogram vázlata csupán.
Mert ha még jobban eltölt a "szentlélek" (nem vallási, de szépirodalmi értelemben) akkor "nyelveken kezdek szólni"!
(És énekelni).

18223-4060259941025-587886170-n

MEGDÖBBENT – DE A LEGJOBB ÉRTELEMBEN –, HOGY A KISEBB FIAM JELENLEG PÁRIZSBAN UDVAROL. (Ő ÜLGÖGÉL A FENTI HOSSZÚKÉPEN A KUTYUSOK KÖZÖTT - S Ő FOTOZTA LE A KÖNYVEMET.) MIKÖZBEN A NAGYOBB FIAM LONDONBAN VÁRJA MÁSODIK KISBABÁJUKAT.
MINDEZ ERŐS INSPIRÁCIÓ A VILÁGIRODALOMHOZ ÉS A VILÁGZENÉHEZ, DE AZ ANGOL ÉS A TÖRÖK NYELV TANULÁSÁHOZ IS. (UTÓBBI A RÉGI MAGYAR ZENÉVEL ROKON TÜRKÜ ÉNEKLÉSHEZ KELL).AZ ISKOLÁBAN NÉMETÜL ÉS OROSZUL "OKULTAM" /törökül az iskola=okul/, S AZ EGYETEMEN KICSIT LATINOZTAM IS. Jól jöhet még "alapnak".

apa-k-nyv-3-of-7-3

200. [tulajdonos]: SOK KARINTHY ÉS BORNAI2024-03-24 09:37
Karinthy Vera, aki egy előző jegyzetben megírtak szerint (a Meghalsz nagyi, rádiófelolvasása után) választott face-ismerősének, egy haiku kötet megjelentetése után, illetve azzal egy időben tűnt fel Bornai Tibor oldalán ezekkel a dalokkal. Bornai is kiadott akkor egy haiku kötetet.
Azóta Öt karinthy és én című műsorukkal az országot járják.

bornai-tibor-koncert-vendeg-karinthy-vera-uzenet-a-liftbol-kft-egy-szal-gitarral-original-172289

A lent linkelt dal címe: A repülő ember.
Hallgassátok meg, mert "nagyon rendben van".

A vonóskíséret kissé nyávogós, de a szöveg kitűnő. S engem nagyon megérint. ("Néha" rólam szól. Rólam is.)
Az előadás szép. Karinthy Vera örömmel társul Bornaival.
Aki ettől még inkább elemében érzi magát. Pár éve "időskori" festményeit is kiállította. A klip nyitó képét is ő készítette.
Együttműködésük nagyon inspirál.
Szemben a Dokk középszerűséggel nyomasztó hangulatával ("mi nem akarunk igazi KÖLTŐK lenni... mi csak úgy... izé..."). Pedig Jónás Tamás A-lapította a Dokk-ot. (Nem pedig "lapította".
Mert az rendben, hogy egy irodalmi kikötő ne legyen a hattyúk tava.
De a hat tyúké se, vagy kakasé, idehozott szemétdombjával együtt, mert akkor annyi...)

Elborzasztónak érzem, hogy három évi face-ismerettség után, egyszerűen nem merem ide meghívni az egykötetes költő Karithy Verát! Pedig nem ártana a jelenléte a Dokk-nak.
A Dokk ártana neki.
És amíg azt érzem: jobb egy kezdő költőnek a Dokk-on kívül, addig az a Dokk-ra nézve nem sok jót jelent.

Minden esetre A "Repülő embert" felteszem ide, tanulmányozás céljából.
Mert tanítani való dal. Szemben Bornai szakmányban készült kevésbé sikerült műveivel. Amelyekben több a "sláger-hatás".
Ez a dal kiemelkedő.
Így kell adagolni, kibontani az "üzenetet". Ennyire "erőszakmentesen". Így kell tökéletes prozódiát alkotni.

Már lassan egy hónapja járok megint énekelni.
Április 6-án állok ismét színpadra, több mint 30 év kihagyás után ismét, most mint Dévai Nagy Kamilla tanítványa, az "osztállyal".
Nagyon érdekel a vers megzenésítés, a daléneklés. Az énekelt költészet a török ásik (vándor költő) énekesektől (zenéjük az ómagyar "pusztai" zenével is társítható) egészen a kortárs operáig. De erről többet később.

Most jöjjön tehát a remek "Bornai-sanzon": az odaadó Karinthy Verával.

https://www.youtube.com/watch?v=kcsOFXLMoBY

199. [tulajdonos]: EZ NEM A CIVIL FECSEJ2024-03-20 14:34
Bocsànat, de bölcselet nèlküli bölcselőnk is félreértett valamit, amikor szerinte azzal menőzök, hogy ismerem Karinthy Verát.
Nem.
Én azt írtam, hogy ő ismer engem.
Zongorázni lehetne a különbséget.
Amit ő àllít, ahhoz elég "jobb körökben" egy társasági bemutatás.
Amit én àllítok, ahhoz alkotni kell valamit, ami őt, az egyik legnagyobb múltú "irodalmi család" ma már szintén alkotó tagját megérinti.
Egy művet.
Amit felolvasol mondjuk egy rádiócsatornán.
És a produkciódnak olyan hatásúnak kell lennie, hogy ő ennek hatására messenger-üzenetet küldjön azzal, hogy köszöni.
Érzitek mekkora a kettő közötti különbség?
Hogy miért dicsekszem ezzel?
Azért, mert a dokk napló témák egy részének csupa ilyesféle művészet-inspirációs élményről kéne szólnia.
Nem a köldöknézésről vagy a politikai "tökfogdosásról", hiszen ez egy szépirodalmi fórum, nem a Civil fecsej.





198. [tulajdonos]: ÚJABB ÉRDEKESSÉG2024-03-19 23:22
Most látom, hogy közben a szerző is pontosította elírásaimat.
Igen. Azt viszont végképp félreértettem, hogy az általa látott koncert is a Rumbach Sebesyén utcai zsinagógában lett volna. Annyira megörültem emberünk fővárosi kulturális híradásának (álvidéki "savanyú a szőlő" jellegű fanyalgásai után), hogy azonnal az én pár nappal korábbi, szintén zsinagógás koncert élményemmel társítottam.
Csak az övé a Dohány utcai nagy zsinagógában volt.
Az enyém pedig a Rumbach Sebestyén utcai kis zsinagógában. Elnézést a tévesztésért.
(Az a jó, hogy közben újabb érdekesnél érdekesebb dolgok kerülnek elő, amelyek egyébként meg sem emltettem volna.)
Mivel én először jártam ebben a zsigagógában (de nem utoljára), a Dohány utcaiban viszont még soha, a fotók ellenére is "összetévesztettem" a két belteret.
Azt viszont örvendetesnek érzem, hogy íme: zsinagóga koncertekre járunk a zsidó-palesztin háború idején.
Mecset rendezvényre is szívesen mennék. Talán a ramadan alatt majd módom lesz ellátogatni valamelyikbe. Vagy legalább az Andrássy úri Yunus Emre Török Kulturális központba. Úgyis meg szeretném kérdezni, hogy lesz e középfokú folytatása az általam alapfokú vizsgával zárt nyelvkurzusnak ősszel, mert akkor bekapcsolódnék.
Világbéke érzülettel szeretnék adózni a két kultúrának. Meg szeretném tanulni ezt a dalt is héber nyelven. Végre találtam egy archaikus igazi zsidó népdalt. Jobban tetszik, mint a városi klezmer. Ahogy a magyar nótánál is jobban tetszik az erdélyi "igazi" népzene.
Meg szeretném tanulni héber nyelven. (Már három hete járok ismét énekórákra, 30 évkihagyás után, Dévai Nagy Kamilla Krónikás Zenede nevű iskolájába, ahol 70 éves a legidősebb tanítvány - és én még nem vagyok annyi. Április 6-án lesz az első közös koncert fellépésünk.)
S ezt a héber dalt a pesti Duna parton található CIPŐK emlékműnél akarom elénekelni, videóklipre. Mert rájöttem, hogy anyámék államosított cipőboltjaiban hasonló felnőtt cipőket árultak. S anyám nevelőszülei nem ezért adták el nekik...

https://www.youtube.com/results?search_query=lecha+dodi+-+a+song+for+shabbat

73886107-1024x576

197. [tulajdonos]: VÉGLEGES KORREKCIÓ2024-03-19 20:41
Pontosítanom kell két fontos elírást még:

1.) A pontos Kavafisz idézet (Somlyó György fordításában) így hangzik:

"Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss."

2.) A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában nem Tony Lakatos (ő világhírű szaxofon művész) hanem Roby Lakatos világhírű hegedűművész lépett fel Rhoda Scottal. Ahogy ez egy másik naplóban helyesen szerepel. Sajnos Roby Lakatos nevét már egyszer elírtam, nem azért, mert nem tudom ki ő: nagyon jól ismerem. Az alábbi, őt ábrázoló fotómontázs jobb oldali egész alakos képét is én fotóztam, tavaly decemberben a repülőtéren, útban London felé.
Hanem csak "úgy".
Mindenesetre javítani kell!
Hiszen még azt is tudom róla, hogy egyenes ági leszármazottja annak a Bihari János zeneszerzőnek és muzsikusnak, aki Berzsenyi Dániel, Kazinczy és Kölcsey kortársaként igen nagy közismertségnek örvendett a reformkori Budán. Olyannyira, hogy a fővárosba látogató Berzsenyi képes volt az ő kedvéért költő pályatársait és a teljes "úri társaságot" faképnél hagyni, hogy meghallgathassa kocsmai muzsikálását.
(A kis kép Biharit ábrázolja.)

MONT-ZS-LAKATOS


196. [tulajdonos]: KORR2024-03-19 12:36
Rumbach

195. [tulajdonos]: MÁR ENNEK IS ÖRÜLNI KELL2024-03-19 12:33
Igen!
Bölcselet nélküli bölcselkedőnk dicsekedjen gazdag könyvtárával!
Nem lehet eleget olvasni!
Nem lehet eleget tanulni.
(Jobb előbb tanulni, nem középiskolás - pláne szakközépiskolás fokon, hanem a felsőoktatásban - és utána olvasni sokat, mert csak így kap rendszerezett tudást az ember. Csak így tud mentesülni az autodidakták gondokodásának jellemző tévedéseitől: azt hiszik tudnak. Azt hiszik "nekik" kell könyvtárként feltüntetni magukat.
Nem.
A tanult ember tudja, hogy a könyveknek a könyvtárakban a helyük. Hogy az egyetemen nem úgymondott "tudást" szerez az ember, hanem a tudás megszerzésének módszertanát sajátítja el.
A félműveltek érzik úgy, hogy ők "tudnak".
A tanultak azt tudják, hogy fel tudnak egy-egy adott tárgyból készülni bármely szakcikkhez, diplomamunkához vagy disszetrációhoz. E
zt akartam illusztrálni ezzel a munkafotómmal Szepes Erika Dokk-főszerkesztő helyettessé történt kinevezésekor. Meg azt, hogy az asztalon látható könyvek közül kettő önálló-, egynek pedig a társszerzője.
--------------------
428152043-1747682715713134-8750061655408214940-n
--------------------

De annak máris örölök, hogy bölcselkedőnk nem álnépi-álurbánus szenvelgéssel tekint a zsúfolt könyvespolcokra. Mintha a népi író bármikor is szembefordulhatna a magas művészettel, amivel egyenrangú alkotást kell alkotnia irodalmilag.
Nem.
A magas művészettől tanulunk.
Majd űberelni próbáljuk önazonos vitalitással és élménygazdagsággal. Ahogy kell(ene).
De ehhez előbb meg kell ismerni a fővárost, a kultúrát..., mindent, amit lehet!

"Tanulj városaiktól szüntelen" - írja Kavafisz, Ithaka című versében - "csak minden gondolatod Ithaka legyen,/ legfőbb vágyad, hogy sgyszer oda juss!" - amit fölfoghatunk most az önazonosság metaforájának.

Mennyire autodidakta (és most udvarias voltam) tévedés, hogy aki idéz, annak nincs saját gondolata. (Ezt olvasom megütközve emberünk egyik naplójában.) Hiszen a jól idézők saját gondolata éppen az, amit egy-egy versidézettel alátámasztanak. De nem azért, mert nem tudnák versben megírni, hanem mert amikor naplójegyzetet írnak, vagy szemináriumi dolgozatot, akkor "őrajtuk kívül" kell kimutatniuk bizonyos törvényszerűségeket, amik őket foglalkoztatják.
Így lehet egy-egy tendenciára felhívni a figyelmet.

A tanulás a törvényszerűségek felismeréséről szól.

Tanulatlanság pedig e felismerő képesség hiányáról vall.

De mégis jó könyvekről, saját könyvtárról olvasni, ha kell, autodidakta következetlenségek fölött szemet hunyva (mi mást tehetnénk).

Annak is örültem, amikor emberünk beszámolt fővárosi koncertlátogatásáról. Rhoda Scott játszott orgonán, de Tony Lakatos is hegedült, ha jól emlékszem - de az biztos, hogy a pesti "kis-zsinagógában".
Ugyanott, ahol pár nappal korábban Az öt Karinthy című estet adta elő Karinthy Vera és Bornai Tibor.
Tetszett.
Nekem is vannak fotóim erről.
Szeretem amit csinálnak. Közösen adtak ki 2019-ben egy-egy haiku kötet is.
Karinthy Verával a face ismeretségem úgy kezdődött, hogy a Karc FM rádióban sugárzott félórás interjúm után, amelynek végén felolvastam a Meghalsz nagyi-t, küldött egy pár soros üzenetet, amelyben megköszönte ezt a verset. Mondván, hogy épp akkor vesztette el az édesapját, ezért nagyon megéríntette.
Volt már szó arról is levélben, hogy esetleg ő szerkesztené az Ajándék a hercegnek című magyar-angol twitterpoéma képeskönyvemet. Gimnáziui éveit az USA-ban törltötte. Ott lett énekesnő. Csak aztán a családalapítás miatt mindent abbahagyott. S negyvenévesen kezdte az éneklést "előről", szerintem írni is fog, s remélem egyre jobban magára talál.

Itt a dédszüleiről, "Friciről és Arankáról" szóló film "dizőzeként" énekel.
https://www.youtube.com/watch?v=ZshG5njmK38

Az én személyes kötődésem a Karinthy történethez az a különös véletlen, hogy Karinthy Frigyes idősebb fia, Karinthy Gábor, a harmincas években három évig Badacsonyba költözött és ott élt. Én pedig a Badacsony hegyével szemben, Fonyódon nőttem föl. Ahová tavasztól késő őszig mennek és érkeznek a hajók Badacsonyból...
És ezt nagyon érzem...
Szinte látom a már súlyos, reménytelen depresszió kínozta költőt mint furcsa, "Lennon szemüveges" (most már annak látjuk) fiatalembert, amint megérkezik a hajóval Fonyódra. De nem száll ki.
Csak "reménytelen arccal" nézi az utasok távozása után oly vigasztalanul néptelen váló, őszi kikötőt.
Returjegye van.
A hajón marad visszaindulásig.
A matrózok már ismerik.
Van úgy, hogy naponta többször megcsinálja. Nekik mindegy, ha kifizeti a jegy árát.
-----------
Ilyennek fényképeztem Karinthy Verát és Bornai Tibort a Runbach Sebestyén utcai zsinagógában. Több közös daluk is van a youtube-on. Például ez: https://www.youtube.com/watch?v=kcsOFXLMoBY
------------

20240305-185817

------------

20240305-193723-1

------------

194. [tulajdonos]: VALAMIT AZ IGAZSÁGRÓL2024-03-19 06:44
Borzasztó, ha valaki bölcselet nélkül bölcselkedik.

Nem az illető számára, aki túlságosan "lent hordja az orrát", mert képtelen legalább a horizontra nézni (saját bevallása erre enged következtetni). Neki ez a természetes. És még büszke is rá. Itt, a költő tanodában, ahol magasabbra kell (kéne) nézni még a horizonztál is. A "nagyon komoly dolgok" felé tekintve.

Vagy el kell innen menni a Civil fecsejbe annak, akinek ez "zsenánt".

Ilyen lap ugyan nincsen, de meg kéne alapítani.
Azok számára, akik "böcsöletesen" lent hordják az orrukat, így végül el is érik úticéljukat.
"Sehovát".

A Dokkon azonban, legalábbis az alapítók szándéka szerint FELFELÉ, a magas minőség felé, nyitottabbnak kéne lennünk, mint LEFELÉ.

De maradjunk a bölcseletnél.

A filozófia is egy tudomány: a gondolkodásé.
Olyan, mint a csillagászat.
Korábbi téves hiedelmeinket korrigálják az újabb és újabb meglátások ebben is - abban is.

A legnagyobb horderejű emberi felfedezés a LÁTSZAT leleplezése.

Az emberiség egészen Kopernikuszig azt hitte, hogy a Nap kering a Föld körül.

Mert így látszik.

Csakhogy a VALÓSÁG, tehát az igazság, ennek épp az ellenkezője.

A Föld kering a Nap körül.

Miközben minden látszat ellene szól.

Az élet dolgaival is így vagyunk.
Érzékszerveink állandóan becsapnak minket.
Nem tudjuk megmondani például, hogy egy 20 celzius meleg szoba "milyen".
Meleg? Hideg?
Valójában sem meleg sem pedig hideg. Egy felöltöztetett egészséges gyereknek pont megfelelő.

Ez az IGAZSÁG tehát.

Ezzel szemben mi történik?

Ha minusz 20 fokos télből lépünk a plusz 20 fokos szobába, melegnek érezzük.

Ha plusz 40 fokos melegből, akkor meg hidegnek.

Mindkét esetben tévedünk.

A szobában tartózkodó, felöltözött kisgyereknek ugyanis "pont jó" a plusz 20 fok.

Fölösleges és téves, egyik esetben kinyitni az ablakot, nehogy "túl melege" legyen, hiszen "olyan meleg ez a szoba" (nem az, csak hidegből jövünk). Vagy ráadni akarni a gyerekre egy pulóvert, mert "milyen hűvös van itt" (nincsen, csak a nagy melegből jöttünk).


VAN TEHÁT IGAZSÁG?

Van.

De ez legkevésbé a szubjektív ítéletünktől függ. Sőt, néha éppen ellentétes azzal.

A filozófiában Immanule Kant mondta ki először tételesen, hogy érzészerveinkkel a valóság megismerhetetlen.

Ő alkotta meg a filozófia "kopernikuszi fordulatát".

Kant megismerése nélkül kár igazságról, kár valóságról filozofálni.
Bölcselet nélkül kár bölcsekedni!

A valóság megismerését csakis a tudományos megfigyelések és mérések teszik lehetővé, leleplezve minden hamis látszatot.
A művészet a valóság megsejtésében segíthet.
Ábrázolva például egy olyan emberpárt, akik nem szeretik egymást.
Legalábbis így érzékelik.
TÉVESEN.
Mert amikor váratlanul elveszítik egymást egy tragédia miatt, hirtelen kiderülhet ennek az ellenkezője.

CSAK MÁR KÉSŐN.

"Szeretett a fene, soha/ csak meg voltam véled szokva.// Úgy meg voltam véled szokva/ nem felejtelek el soha" - mondja a népköltés.

Vagy a Bergman film (Jelenetek egyházasságból). A férfi és a nő még össze is verekszenek a válási papírok aláírása közben. Annyira gyűlölik egymást.
"Szerintük".

És sok néző számára lényegében "ezzel ér véget" a film.

Pedig Bergmannál tovább folytatódik. S az utolsó jelentben a férfi és a nő évekkel később ismét találkoznak, mint titkos viszonyt folytató "szerelmesek". - Drága Georg! Hogy összetöpörödtél! - mondja a nő. Majd elalvás előtt ezzel búcsúznak egymástól: "Köszönöm a szép beszélgetést!".

Vagyis?

Vagyis talán el sem kellett volna válniuk.

Legalábbis nekünk (a szerencsés) nézőknek majd nem kell. Ne kelljen!

"A költő is azt látja amit mindenki, de mögéje is lát". /Heinz Kahlau/

jelenetek-egy-hazassgbol-768x387

193. [tulajdonos]: KIEGÉSZÍTÉS A FARKASOKHOZ2024-03-15 08:37
Az alábbi fotó még az eggyel korábbi "farkasos" jegyzet illusztrációja.
Kisebb fiam Maugliként ül a farkashoz hasonlító malamut nőstény emlői alatt. Mintha a kutyakölykök "tejtesvére" lenne.

18223-4060259941025-587886170-n
image upload


Természetesen meztelenül.
Ez hozzátartozik nálunk a balatoni fürdőkultúrához.
Az óvodáskorú kisgyerekek, fiúk, lányok, mindig is meztelenül fürödhettek együtt a strandokon.
Mint Gergő és Vicuska az Egri csillagok elején.
Ha a woke-örület ezt is el akarja törölni, akkor ellent kell tudni állni.
Ezért választottam nudista kötetborítót, párhuzamosan a woke-diktatúra és a gender-denaturáltság ellen irányuló JANUHAIRY ("vissza a testszőrt") nőmozgalommal. Amit egy angol egyetemista lány indított el a kötetem megjelenésének évében.
Meztelenség?
Ha kell, akkor lázadásképpen.
Én ma sem engedek a "68-ból"! Hiszen az akkor megismert szexuális felszabadultság vezetett el a tartós házassághoz. Ahogy BRAZIL című novellámban írom:
"Tudtam: a beteljesült szerelem nálam három évig tart. Az örök szerelem ötig. Minek emiatt széttörni egy gyerek életét?"
S a mindig valakibe szerelmes, de tartós első házasságában élő Szabó Lőrinccel együtt mondhatnám én is:

"Két gyermek sorsába kötözve
nem tudunk elszakadni már;
ne kezdj háborút, mint a gyönge,
kin saját gőgje bosszut áll.
Utoljára üzenem: nincs segítség,
vállald a sorsod régi rendelését…
Miért? Nem tudom. Túlsok a titok.
Bízz abban, amit magam sem tudok."

De ezen a rögös életszakaszon én és a feleségem már messze túljutottunk.
Most már aszexuális Philemon és Baucis tudunk lenni, akik - mivel nem voltak szolgáik - egymást szolgálták.

Ez a kép viszont még nehéz időszakunkban készült. A viharvert "kátránypapír ház" az építkezésünk még le nem bontott felvonulási épülete.
Felmerülhet, miért teszek föl "meztelen képet" a netre. Pedofilveszély... meg ilyesmi...
Pedofilveszély mindig volt.
Akkor is, amikor Vicuska és Gergő meztelenül fürdött a törökkorban.

"Eb a hite kölykei, veszszeje vár és börtöne kész Ali úrnak." (Arany) Nem kétséges, hogy a költő szándékos áthallásra játszott. Hiszen előtte így ír: "Lányarcotok a nap meg nem süti nála."
Vagyis pedofilia ez is. A gyermekek szexualitásba bevonása már az ókor óta egyike a nemi elhajlásoknak. A többi elhajlással együtt. Ilyen például az állatok iránti szexuális vonzalom, vagy különböző fétisek, tárgyak kiváltotta nemi vágy.
VAGYIS
"elhajlásokra" tekintettel ilyen alapon egy telefon képét sem lenne szabad feltenni a netre, mert ezzel a telefonszex elhajlót hozzuk izgalomba!

Állatfotóinkkal pedig a szodomitákat.

Engem nem érdekelnek az abnormalitások!

Legalábbis nem óhajtok tekintettel lenni ezekre.
A művészi kifejezés szabadságát pedig végképp nem áldoznám fel értük!

A teremtettség érzületének kifejezésére igenis szükség van a ruhátlan test versben, prózában, filmben és fotón történő ábrázolására, hogy megjelenítsük az emberi embert, amelyik "még nem űzetett ki a paradicsomból.
Ezen a képen is megtörténik ez. Akit nemi izgalomba hoz, az vesse magára az első követ. Szerintem egy operabál raffinált mélydekoltása sokkal erotikusabb bármely nudista strandnál, ahol az ember lekonyul a sokktól, hogy a nők őt is meztelenül látják. Nem csak ő a nőket.
Ettől még ott is megkívánjuk őket, de csak bent a zsigereinkben.
Mint a meztelen társadalmak népeinek férfiai. Akiknek egyetlen öltözéke egy nyaklánc vagy egy bőrszíj a derekuk körül. Ott nagyon is tudják ki kit kíván, ki kibe szerelmes, de a tényleges nemi izgalom a csak a kettesben sétálás és az első simogatások után kezdődik. Ahogy egy másik naplóm indiánfilm jelenetében látjuk. Nem a meztelenség megpillantásakor. Mert az, a meztelen társadalmakban, vagy a nudista strandok harmadik napjától, természetessé válik.
A pőreség elfogadása hozzátartozik a természetes poszt-posztmodern (poszt-woke) felfogáshoz. Én legalábbis ezen dolgozom.
Érdekesség, hogy az alábbi képet megint a Facebook emlék-algoritmusa hozta fel, én már el is felejtkeztem róla. És az aláírt tíz évvel ezelőtti politizélési szövegről is.
Ez azonban ma már többet jelent önmagánál, ma már irodalom.
Ezért idézem megint a kép alatt, nem politizélésből.
(Bár olyan, mintha az alábbi jegyzet folytatásaként ez is Kukorellynek szólna, pedig ezt még valószínűleg az időközben elhunyt Szkárosi Endrének írtam. Az más kérdés, hogy most már Kukorellynek ajánlom és a többi "boldog-boldogtalannak".)
Ezen a malamut tenyészetünket ábrázoló fotón azt szeretem a legjobban, hogy egy kisfiú néz a tükörbe és a későbbi "férfi" néz rá vissza.

1619307-10201914773847141-1825936543-n

Ez pedig a 10 évvel ezelőtti képaláírás. A megosztás mai címe: KELETEN A HELYZET VÁLTOZATLAN

Egyre rosszabbul érint, hogy a választások közeledtével féloldalas, hazug cikkeket raktok fel, mintha meg akarnátok győzni valamiről, engem, másokat; vagy mintha önmagatoknak akarnátok bebizonyítani valamit. Talán ha egyéni munkákkal szerepelnétek... De így nélkületek "vagytok jelen". S mennyi háziállat-gyerekpótlék! Hogy lehet egy állat fontosabb egy gyereknél?
Azt mondhatná valaki: én tévedek, s a többiek használják helyesen a facebookot.
A kreativitás hiánya azonban ellenük beszél.
Hagyjuk is ezt...
Inkább itt egy igazi "facebook közlemény." Ebben is van állat, de gyerek is. Sőt: "minden" benne van. (Még a mítosz is - "mi a tosz" helyesbítené Payer Imre költő kolléga).

-----------
Visszatéve a Canis lupusra.
Volt még egy "farkasos" kommetváltásom a téves Kukorelly megosztás alatt. A
hamis falkaábrázolás antropomorf jóságrohamára reagált az alábbi, megvezetett hozzászóló, akit sajnos ki kellett ábrándítanom.

József Veszelei:
- emberi viszonylatban ez már idealisztikusnak tűnik ,- de úgy látszik az archetipikus rendszerek még jelen vannak ..

Pálóczi Antal:
József Veszelei: az archetipikus helyzetek tényleg jelen vannak a farkas társadalomban, csak ezek nem azonosak a fenti téveseszmével. Ahogy előbb már részleteztem, ez nem egy azaz 1 darab FARKASFALKA, a fenti, emberiesített ideákkal, hanem alkalmi nagyfalka, téli vadászathoz, több "igazi" (5-8 fős) családi farkasfalkával. A maguk domináns vezetőivel. Alfáival, bétáival, gammáival. (Utóbbiak mindig a sor legvégén. A gamma egy olyan farkas, amelyiket mindenki megverhet. Lényegében "élő pofozózsák". Az a falka, amelyik életben hagyja a gammát, sokkal gyakorlottabb küzdőket tud kibocsátani, mint a gammával nem rendelkező családok.) Tehát több család alkotja a nagyfalkát és talán ezért különülnek el. Ha már család: valóban itt az IGAZI archetipikus példa. A család az - tényleg - család, csak nem konzumidióta LMBTQ módon. Hanem archetipikus törvényszerűeséggel. Apa, anya, gyerekek, nagybácsik nagynénik. Lefordítom: Tesztoszteron szag, ösztrogén szag, gyerek szag, nagybácsi és nagynéni szagok. Egy kisfarkast nem lehetne becsapni azzal, hogy nőnek öltözöl kifestve és parókával. Rögtön tudná, hogy - mégis - férfi vagy. És - kapaszkodjatok meg - a kisbaba szinte még biztosan "szagról tudná" ugyanezt, olyan állati érzékenységű a szimatunk kiskorunkban, és talán még az óvodások is megéreznék a különbséget. Az iskolások már becsaphatók. Vagy mégsem? Amikor intézetben dolgoztam nevelőként, egyszer meg kellett engednem, hogy egy kiskamasz az egyik baráti nagylány szobájában aludjon. Akár még a földön is. Matracon. Kikönyörögték s volt, hogy belegyeztem. Miért? Mert megértettem, hogy a nagylány szobájának ösztrogén illata van, hasonló, mint a gyerek belátogató anyjának. Nőillat. Anyaillat... Ezt a férfiak is érzik. Kafka fűszeresnek mondja, én lenyugtatónak. És az intézeti srác így akarta bepótolni anyahiányát. Vagyis a család akkor család, ha van benne tesztoszteron és öszrogén illat is. Ha csak tesztoszteron-tesztoszteron szag, vagy ösztrogén-ösztrogén illat van benne, akkor a CSALÁD "farkas értelemben" nem család. Hallod Kiss Judit Ágnes? Hanem csak két azonos nemű ember együttélése. Zsigeri szinten sosem lesznek képesek biztosítani UGYANAZT, mint a vegyes nemű (illatú) családok. Mauglinak a Bagira és Balu páros mindig csak olyan lehet, mint Szokratész Alkibiadésznek, vagy Nagy Sándornak Arisztotelész. Esetleg mint Matula Tutajosnak! "Farkasapó és farkasanyó" páros sosem lehet belőlük. Ha már az archetipikus szintekről beszélünk! Egyébként Matula, Nancsi nénivel - KETTEN EGYÜTT - már lehetnének "farkas apó" és "farkas anyó". Bár akkor még nem beszéltünk Meszszuáról, Maugli vérszerinti anyjáról, akihez az "intézetből" hazalátogathat. Akkor is, ha veri és éhezteti... mert "anya! anya! anya!" ... igen... a gyerekek ennyire archetipikusak.

192. [tulajdonos]: KUKORELLY TÉVES ESZMÉJE2024-03-14 10:59
Kukorelly Endre a facebookon tévedésből egy hamis okoskodást osztott meg, az alábbi fotóval és szöveggel.
Amit lentebb ezekkel az érvekkel – és ezzel a novellával – igyekeztem megcáfolni, szerintem eredményesen.
---------
Forrás:
Lelki szabadság gondolatai.

159177658-178588620736746-3123306346995169998-n

"A képen az első három farkas a beteg vagy öreg, hozzájuk igazodik a csapat sebessége.
Utánuk 5 erős állat vonul, ők a testőrség.
Középen vannak az anyák, az átlagosak és a fiatalok.
Utánuk újabb öt verőlegény vonul, akik figyelnek és beavatkoznak, ha kell.
Leghátul megy a falkavezér.
Aki nem főnök.
Ő mindenkit szemmel tart, mindenkire vigyáz.
Ő a falka védelmezője.
Ha valaha is igazi vezető akarsz lenni akkor nem előre kell törnöd, hanem gondoskodnod kell mindenkiről a falkában!" (Idézett szakasz vége.)

------------

Válaszom:
Ez teljesen téves. Egyszerűen felhasználhatatlan.
Nekem ez a szakterületem. Az alábbi fotóm igazi farkassal ábrázol a novellám előtt. Akkoriban a kaposvári mezőgazdasági főiskola állattenyésztő szakára jártam (még az ELTE előtt). Neveltünk igazi farkast.
Pontosabban a barátaim nevelték, én pedig betársultam.
Egész addigi életemben farkas etológus akartam lenni. Mindent tudok róluk, ami hozzáférhető az angol szakirodalomtól kezdve a török hegyipásztor videókig.
A facebook fejlécemen a kisebbik fiam malamut kölykök között mint Maugli ül.


A malamut az egyik leginkább farkasra emlékeztető kutya. Nem tud ugatni sem. És talán az én tenyészetemből az egyik kölyök (vagy ha nem az, akkor egy másik) csecsemőt ölt Csepelen a '90-es években. (A farkasnőstény ezért nem engedi az odúhoz a hímet hetekig.: eleinte zsákmánynak nézik saját kölykeiket. Akkoriban mutatta be a National geographic az indiai gyermek-gyilkosságokról forgatott filmet. Sokáig nem tudták, milyen állat viszi el a gyerekeket.
Leopárd?
Hiéna?
S kiderült, hogy a farkas.
Először el sem akarták hinni.

Ekkoriban írtam az alábbi novellát.

És igen - veszélyes lehet a csecsemőkre a kutya is, de a farkas mindenképp. Mert kb. úgy tekint az emberre az erdőben, mintha medvék lennénk. S mivel újabban nem vadászunk rájuk, ez egyre inkább így lesz. A kisgyerekeinkre tehát medvebocsként tekintenek majd. Azt levadássza, ha teheti. Nem lesz szabad egyedül bóklászniuk "farkasos" helyen. Ezt tudomásul kell venni.
A farkas: - farkas.
Pont ezzel kell megtisztelni, hogy visszaadjuk neki a húsevő státuszát. A téma esszét követelne, de most nincs hely és nincs idő... // Ami lényeges: nem szabad a természetet antropomorfizálni! Nekünk újmoderneknek, KELL egyre természetesebbnek lennünk. (Nem a természetet kell hozzánk denaturálni.) // Mi a fals a fenti okoskodásban?

1.) A farkasfalkák családi méretűek.
Egy szülőpár, az átlag ötből átlagosan életben maradt 2-3 könyök, esetleg egy-két nagybácsi vagy nagynéni... Ennyi. Vagyis 5-8 fős egy-egy átlag falka.
2.) A képen húsznál több farkast látunk.
Vagyis a téli vadászatokhoz alkalmilag összeverődött nagyfalkát - DE EZ NEM EGY FALKA, EGYETLEN HIERARCHIÁJA. Mint a képet aláíró meseköltő állítja. Babazsúrt berendezve, ízlése vagy "feminenciája" szerint (a nyilvánvaló cél az alfadominancia-hagyomány szétbeszélése, hogy íme mégsem.. stb.)
PEDIG VALAHOGY MÉGIS AZ VAN.
A képen a téli "alkalmi" nagy falkát több családi falka alkotja. Három, vagy talán négy... ezért különülnek el a farkas csoportok, mindegyik élén a maga alfájával. Ez lehet nőstény is és sosem a legerősebb, hanem a legádázabbul vehemens, a legkezdeményezőbb, leggyorsabb, legtalálékonyabb farkas lesz a vezető. Amíg meg nem sérül. Mert akkor elkamózzák tőle. Vagyis a "nagycsapat betegjei, legyőzött alfái, kiszorított riválisai - ELEVE - nem haladhatnak elöl. Hátul igen.
A lemaradó farkas elpusztul vagy magányos farkas lesz és hosszabb-rövidebb tengődés után döglik meg.
Jurán Vidor Ordasok című szakkönyvének egyik fejezete, orosz esetleírásokat tartalmaz, s egy szánkózó gyerekekre támadó farkas esetében megemlíti a csaknem teljesen lekopott fogakat.
Vagyis talán épp ezek a lemaradó magányos farkasok lehetnek veszélyesek, ránk, vagy a gyerekinkre nézve.

Hogy a farkas félne az embertől?

Csak ott, ahol vadásszák őket. Ahol nem, ott egyre jobban elszemtelenednek. Erdély egyes havasaiban kijönnek a nyájak széléhez terepszemlét tartani. A feléjük dobott juhászbottól megugranak de nem hátrálnak. A kutyákat maguk után csalják a bozótba és egyszerre több oldalról rájuk támadva széttépik, kibelezik őket. Nézd az alábbi 1.) klipet: mekkora küzdőképességgel rendelkezik egyetlen farkas öt kutyával szemben.
https://www.youtube.com/watch?v=07tNjWCspKE
Ráadásul szereti a kutyahúst. Vannak olyan farkas nemzedékek, amelyeket Erdélyben az anyjuk már eleve visszaöklendezett kutyahússal kezdett el táplálni. A falvakból a láncos kutyákat lopják.2.) Egy ilyen klipem is van. Hallgassátok meg a haldokló kutya sikolyát! https://www.youtube.com/watch?v=CPxfbUegUMU
Ebből nem az következik, hogy akkor félni kell tőle vagy haragudni rá. Ebből az következik, hogy vissza kell helyezni a valóságos státuszába. S nem szabad antropomorfizálni. Mint a rókát itt a XXII. kerületben, amelyről az elvarázsoltak már-már azt gondolják: ő Vuk, "aki" szinésznő-hangon beszél.

Summa summárum: Arisztotelész ugyan azt írja a Poétikában, hogy nem esztétikai kategória és tévedés, ha az író nem tudja, hogy csak a gímbikának van agancsa, a szarvastehénnek nincs. S művében tévesen szerepel. A fenti farkastanmesében viszont "politizélési" okoskodás szerepel. Nem árt pontosítani.

-------------

12190903-10205587160534513-7464851111001188344-n

Pálóczi Antal:

BUNDI

Úgy ugrott a levegőbe, mintha egy mókus és egy versenyló keveréke volna. Vörhenyes szőre puhán hullámzott közben és a farka félrebillent az igyekezettől. A kutyafélék mind így egerésznek. Ha meghallják a hó alatti járatokban neszelő zsákmányt, fölugranak majd meredek szögben alávetődnek, hogy rájuk rogyaszszák a havat.

A kifülelt egér azonban most gyorsabb volt nála.
Izgatottan kapart. A hóra száraz fű és földmorzsalék repült. A fagyott föld nehezen engedett, csak az orra hegyét tudta beledugni az egérlyukba. Néhányszor beleszimatolt, horkantott, majd ismét kapart.

Mögöttünk, a folyásiránnyal párhuzamos hosszú dombon a kertváros szélső házai sorakoztak. Telkeik a patakig értek. A legutolsó háztól indultunk szokott sétánkra. Visszanézve láttam, hogy barátnőm anyja éppen akkor tolja ki a babakocsit a házból a teraszra, ahol fekete vászon hátizsákomat hagytam, hogy barátnőm nővérének hat hónapos gyerekét levegőztesse. Feltűnt, hogy a szél a ház mögé viszi a kémény füstjét.
Nem akartam már a sétánk elején ott ragadni, hiszen még csak a befagyott patak liget-erdejében jártunk, ezért hirtelen futni kezdtem a dombon fölfelé, a tölgyes irányába, mintha üldözőbe vettem volna valamit. Közben cuppantáshoz formált szájjal, de a beszívott levegőt hosszan megsivíttatva, egérsírást utánoztam. Azonnal a nyomomba eredt, s izgatottan szimatolt mellettem a levegőbe, majd cserkésző futással megelőzött, s orrát a hó alól itt-ott kibukkanó fűcsomók fölé tartva, zegzugos kanyarokkal körberohant a terepen.
Végül megállt és rám nézett, mire én is megálltam, s ekkor hirtelen a ház felé kapta a fejét.

A ház festői látványa a megkapó szemközti domboldalon olyan erővel hatott rám, hogy meg kellett egy pillanatra állnom. Megérezvén, mennyire szeretem Kaposvárt. Ahol az ELTE előtt az állattenyésztési főiskolára jártam. S ahol azokban az években az ország legjobb színháza működött. Itt tartottuk őt, védencünket – láncon –, mert az udvarokhoz, a patakkal határolt oldalon, abban a városrészben nem építettek kerítéseket.
Ismét rám nézett, majd ügetni kezdett, de nem felém, hanem vissza a házhoz, s olyan gyorsan, mintha üldözne valamit!
– Istenem! Felsírt a gyerek! – hasított belém.
Ráüvöltöttem, hogy álljon meg! Torkom szakadtából ordítottam a nevét, de ettől csak még gyorsabban vágtatott. Most én is rohanni kezdtem s a szememet a teraszon hagyott babakocsira szegeztem.
Olvastam, és vele is tapasztaltam, hogy a háznál nevelt farkasok, miután elérik az ivarérettséget, elveszítik félelmüket az emberrel szemben s előbb-utóbb megkezdik dominancia harcukat, mint most ő, az alig egy éves növendék e lázadással! S úgy véltem, a velünk szemben is lázadó farkas a gyerekekre még veszélyesebb! Egyre kevésbé hittem a "Maugli-történetekben" (s azóta dokumentálta a National Geographic TV-filmje is, hogy Indiában a farkasok időnként gyermekeket zsákmányolnak, ellentmondva az amerikai és az európai farkas visszatelepítésén fáradozó tudósoknak és természetrajongóknak). Én valamiért már akkor is úgy véltem, ha csecsemőt találnának a farkasok, fölfalnák, mégpedig, egy halálos fejharapást követően a has lágy részeivel kezdvén a lakomát (ahogy azt a National Geographic filmjében évekkel később valóban láttam).

Farkasunk a befagyott patakot, bár a kert alatt kiszélesedett, egyetlen ugrással ugrotta át, s már a hosszú telken inalt fölfelé, mikor én még csak a jégen óvakodtam, a legvadabb képzetekkel a fejemben. Tudtam: a következő pillanatban ordítani kezdek, hogy a háziak kijöjjenek, csak érjek közelebb, hogy meghallják. Egy pillanatig a lombtalan gyümölcsfák eltakarták előlem, de már ott is volt a teraszon a babakocsinál, és nagy lendülettel rávetette magát – a hátizsákomra. Abban hordtam neki az ételmaradékot a főiskolai menzáról. Aznap krumplifőzelék volt az ebéd fasírozottal. Mindig séta végén szoktam megetetni, hogy a kis erdőből könnyebben haza csalhassam. Már messziről láttam, hogy szétszedte a hátizsákot s valahogy a lekötözött fedelű fazekat is kiszabadította. Mert csak falt és falt vadul, miközben farkát behúzta hátsó lábai közé. A kicsi a babakocsiban nem sírt, úgy látszik, hallucináltam. A ház előtt, a kémény füstjének szagát megérezve rájöttem, a széljárás megfordult közben, s már nem a ház mögé, hanem elé, egyben felénk fújta a füstöt – és ezek szerint a fasírt szagát –, bár ezt csak a farkas szimatolta meg.
Fölértem én is a teraszra. Hagytam, hadd egye meg az egészet. Mindig meg kellett ezt várni, mert ha evés közben zavartuk meg, a kezünkhöz kapott. Láttam, a hátizsák csatjának szíját harapta szét, kicsit megtépte a vásznat is, mire a zsák szétnyílt, s már csak a fazék lekötött fedelének madzagját kellett elrágnia.

A kisbaba aludt. Persze – gondoltam –, a sírásra Ágota néni biztosan kinézett volna.
Zörrent a teraszajtó. Barátnőm édesanyja kilépett.
– Bundi – mosolygott – megéred a pénzed!
– Na gyere, Bundi – fogtam meg óvatosan a nyakörvét, hogy ládából rögtönzött „kutyaházához” vigyem és megint láncra kössem. Muszáj volt ezen a hülye néven hívni, hogy a háziak és a szomszédok elhiggyék: – kutya. Két hétre könyörögtem be ide. Miután a közeli faluból, ahol barátaim a ménesgazdaság udvarán tartották, el kellett hozni több tucat baromfi, néhány macska és a mezőőr kutyájának a megölése miatt.

Az állatkert két héten belül ígérte a szállítókocsit.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 08:03   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-28 04:25       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Fél ballada
2024-03-27 22:44   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-03-27 21:46   Napló: Hetedíziglen
2024-03-27 21:23   Napló: az univerzum szélén
2024-03-27 21:21   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-03-27 20:18   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-27 18:24   Napló: Bátai Tibor
2024-03-27 17:35   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-03-27 15:03   Napló: az univerzum szélén