NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 03:16 Összes olvasás: 44677| 436. | [tulajdonos]: BIOLÓGIAI MEGÖREGEDÉS | 2024-04-25 23:26 | Milyen visszhangos a majomszikla, Tamás!
A remény költőjéről mondod, hogy reménytelen? Hallgassátok az erről szóló Dokk est verset, ha majd fent lesz!
Jó kötetkritika után elég sok remény van arra, hogy lesz ami tőlem fennmarad.
A többit majd akkor, ha elkészül a videó a Dokk estről. Amit a "sztrájkotok" sem tudott meghiúsítani.
Tudod-e, hogy az években mért és a biológiai életkor, fàjdalom, nem esik egybe?
Kettőnk közül vajon ki (élettanilag) az "öregebb"?
Költői kérdés, nem kell rá vàlaszolnod.
Alábbi kisesszémre se kellett volna, hogy bölcsebb maradhass! (Bár szép még lehetsz..., de "okos" a MÈLTÓ NAPLEMENTE èlet- és költői/világzenészi programmal szemben aligha.) | |
| 435. | [tulajdonos]: VALAMIT AZ ÖREGEDÉSRŐL | 2024-04-25 14:16 | Olvasom, Cservinka Dávid Univerzum szélén című naplójában, hogy egy színészpalántákat oktató Valaki azt kérdezte tőle,
ajánlaná-e palántáinak a Dokk-ot, a versalkotás csinjába-bínjába történő betekintésre.
Értsd: eljönnének-e Költőkertbe hozzánk.
Ahol van Szent tehén.
Van Magányos farkas.
Van zsivajgástól hangos Majomszikla is.
Hogy milyen választ adott Csödö, azt egyértelműen nem fejtette ki. Sejtetéséből arra következtetek, hogy talán negatívat.
Pedig van itt látni - sőt olvasni való bőven.
Az más kérdés, hogy bárki oktatási üzletágban dolgozó jól gondolja meg: MERJE-E AJÁNLANI BÁRKI HALANDÓNAK,
HOGY KÖLTŐ AKARJON LENNI!
Még a költők költője: Rainer Maria Rilke is nagyon meggondolta, hogy mit felelkjen, amikor ilyen tanácsért fordult hozzá ifjú rajongója.
Azt javasolta Kappusnak, a levélírónak a Levelek egy fiatal költőnek című írásában, hogy előbb saját maga válaszoljon saját megának
arra: KELL, hogy írjon?!
Mert ha a leghalványabb gyanú merül fel, hogy nem kell, akkor ne erőltesse!
Nincs értelme úgy.
Csak akkor, ha a válasz egyértelmű IGEN!!!
De akkor mindent ennek kell alárendelni, különben még úgy sem lesz értelme...
Kérdés: kell-e olyan tékozló fiataloknak a Dokk-ra jönniük, akik itt majd arra jönnek rá, hogy NEM KELL írniuk?
Nekik jó, hogy végre itt megvilágosodhatnak, de a Dokk-nak szerintem nem biztos, hogy az.
Ide inkább azoknak kéne ide "behajózniuk", akik közben arra jöttek rá, hogy KELL írniuk!
Ígérjen az élet akármi mást, csak az írást, csak a költészetet, csak "az élet érdemes plusszát " (Kassák) tekintik fontosnak.
A több számukra lényegtelen.
Erre általában idősebb korban jön rá az ember.
Meglepett, hogy a legutóbbi Dokk est (velem együtt) hogy "megöregedett".
Viszont az is kiderült: most olyan felolvasót láttam és hallhattam, akik Rilke "1 millió forintos kérdésére" IGEN-nel válaszoltak.
(Minimum 1 milliót veszít mindenki életében, aki "hasznos dolgok helyett" költeni próbál, még akkor is,
ha az ügyesebbeknek végül anyagilag is megtérül: lásd Filip Tamás publikációs listáját).
Most értettem meg: a Nagy Generáció (ennek utolsó évjaratába sorolom magam), eljutván az öregedésig, íme, most az öregséggel kell,
hogy kezdjen valamit.
Éppen úgy, mint amikor életkorban a szexualitásig eljutván, "megcsináltuk" a 68-as szexuális forradalmat.
Én abban az évben, 13 évesen csókolóztam először, a "többire" 3 évig kellett várnom, de azután, a Balatonnál nyaraló NDK-s lányok jóvoltából,
Teireisziász* tapasztalatához mérhető "női-öröm-bepillantást" nyertem.
(Lásd a *-gal jelölt lenti lábjegyzetet.)
A DOKK, CSÖDÖ, AZÉ AKI MEGMŰVELI!
Hadd jöjjön ezért most az egyik új-öregség-versem.
Amit a DOKK esti ráadásban is fel kellett felolvasnom, olyanok helyett, akik (az előzetes erről való vita miatt gondolom) rühelltek (!)
a rendezvényre eljönni. Az emiatt lerövidült műsorídőt így dupláztuk meg.
Ha majd elkészül az est videófilmje, mindenki megnézheti, meghallgathatja.
------------------------
PARTY
talán megbocsátható egy ilyen
vén szamárnak
ha még elbolondozgatom itt
– mondta Élõ Klasszikus a miniszternek
mikor az köszöntötte õt és fiatal nejét
akivel a Playboy fotózta
a miniszter felragyogott és a testõrére nézett
– Láttad mennyire tisztel: "hát ilyen fiú vagyok én?"
de tévedett
a mosolygó költõ valójában megvetette õt
és éber tekintettel raktározta el mindezt
hogy majd megírja
csak közben
meghalt
----------
Most jöjjön az itt már tárgyalt önkéntes irodalmi számüzetésem hozadéka (nem akartam magyarul írni ott, ahol XY az "irodalmi pápa"), a készülő
angol-magyar képeskönyvem (GIFT TO THE DUKE - AJÁNDÉK A HERCEGNEK) egyik (már mutatott, de folymatosan csiszolandó) opusza.
Rajta a vak Teresziász felidézésére laragasztott szemű portrém.
S lentebb a beígért lábjegyzet.)
----------
24.
(To Hans Zimmer)
It's a torturous when one day you realize that because of wage slavery, building houses, raising children you don't write a poem,
you don't make a movie, you don't play music, the same way as people who aren't talented about it.
Then what's the difference?
The pain.
------------
24.
(Hans Zimmernek)
Gyötrelmes, amikor egy nap rájössz, hogy a bérrabszolgaság, a házépítés és a gyerekenevelés miatt már ugyanúgy nem írsz verset,
nem zenélsz és nem készítesz filmet mint azok, akik tehetségtelenek hozzá.
Hogy akkor mi a különbség?
A fájdalom.
------------
* TEIRESZIÁSZ MITOLÓGIAI TÖRTÉNETE
Zeusz papja volt. Egyszer két párosodó kígyót látott, és botjával megölte a nőstényt; ekkor nővé változott. Nőként Héra papnője lett, és gyermekeket szült.
Hét év múlva ugyanilyen helyzetben a hímet ölte meg, és ezzel visszaváltozott férfivá. Amikor Zeusz és Héra arról vitatkoztak, hogy a szerelem a nőnek
vagy a férfinak nyújt-e nagyobb élvezetet, Teiresziaszt kérték fel a vita eldöntésére, mivel neki mindkét oldalról voltak tapasztalatai. Teiresziasz azt felelte,
hogy az élvezet 9 : 1 arányban a nő oldalán van. Héra megharagudott a válaszért, és megvakította Teiresziaszt, Zeusz viszont jóstehetséggel és hosszú élettel
kárpótolta.
Vonatkozó "68-as" szexualitás versem az Élet és Irodalom linkjén.
https://www.es.hu/cikk/2011-08-28/paloczi-antal/metrovers.html
(A Héttoronyban annak idején nagy vita volt arról, hogy a macskának nem hét hanem kilenc élete van. Végül a legéltesebb női kommentelő azzal hidalta
át, hogy kettő talán már az előjáték során elveszett.
Itt persze nem férfi "sorozatlövésről" van szó. Hanem nőiről.
A férfi az ilyen aktusokban "untermann". (Cirkuszi akrobaták gúlájában ő az alsó tartóember.) Egy, legfeljebb kettő, de annál fáradhatatlanabb "alátámasztással".
A többi a lányok, de főleg asszonyok dolga, a teiresziászi megfigyelésnek köszönhetően.
"Én még sosem voltam jó szerető! Velem mindig a lányok váltak azzá." /saját/
A szexuális forradalom korát jól jellemzi, hogy a 70-es években vándor szexológus járta az egyetemeket, aki azt "tanította", hogy a lányok izgalmi görbéje
a tetőpont után nem zuhan vissza "nullára", ahogy a férfiaké, hanem "középen" marad. S onnan kevés energiával felvihető az újabb majd újabb és még újabb csúcsig.
Ahogy, teszem most hozzá, már az ógörögök is tudták.
(Aztán a középkorban a vallás miatt mindenki elfelejtette. A görög-keleti keresztény új görögök még jobban, mint a római katolikusok és mi, reformátusok, tőlük észak-nyugatra.)
Ezt most azért részleteztem, hogy illusztráljam a Nagy Generáció szexualitásról szerzett többlet tapasztalatát.
És hogy visszautaljak arra: most - az élet újabb ismeretlen, mert ugyanúgy félreértések és rossz gyakorlatok torzította felfogással terhelt - terra incognitájához -
vagyis AZ ÖREGSÉGHEZ érve, ebből kell a legtöbbet kihozni.
Meg kell alkotni a "MÉLTÓ NAPLEMENTE" jógyakorlatot.
(Annál is inkább mert kb. 15-20 évvel közben megnőtt az átlagéletkor. A húgom Londonban egyetemi tantárgyként tanulta
ennek fontosságát. Mert a jelenség világméretű.)
Én itt és most ezt tűztem ki munkacélomul.
(Minden jog - beleértve minden jogot - fenntartva!)
Így nézzétek meg a legutóbbi Dokk esten felvett felolvasásomat. És a sok "öreg (de legalábbis érett) költőt" körülöttem.
Az alábbi opuszban is erről vakerálok.
--------------------
27.
I wanted to be a lover of the World, within poetry, but unfortunately I got old in the meantime,
and the World is full of good and bad lovers anyway.
However, the World does not have a caring father, a loving grandfather.
Maybe can I help.
----------------------
27.
A világ szeretője szerettem volna lenni a költészetben, de sajnos közben megöregedtem
és a világ különben is jó meg rossz szeretőkkel van tele.
Gondos apja, zerető nagyapja azonban nincs a világnak.
Talán segíthetek.
| |
| 434. | [tulajdonos]: MELYIKÜMK JÁR JOBBAN? | 2024-04-23 11:34 | AKIT GYŰLÖLNEK címmel találtam egy írást a facebookon, az alábbi „kedvcsinálóval”:
“Eszik és böfög. Eszik és csámcsog. Olykor elenged egy-két galambot és közli, jobb kint, mint bent. Büdös és nem akar fürödni. Mindenbe beleszól, még abba is, amihez soha nem értett. Például a takarításba vagy a főzésbe. Hazudik. Azt meséli fűnek-fának, hogy csodálatos házasságban élt, de mind tudjuk, hogy gyűlölte a feleségét, kövér tramplinak hívta. Szemtől szembe is, és eszébe se jutott rosszul érezni magát azért, hogy megbántja. Élvezettel sértegette, és ha valaki szóvá tette, legyintett. Az én nejem, azt mondok neki, amit akarok, vágott vissza egykedvűen. Most meg azzal dicsekszik a szomszédban, hogy milyen szép éveket töltöttek együtt.”
Írta: Imre Hilda
ebay albums
Az írás alanya képzeletben végül eljut apósa megölésének gondolatáig.
És még tetszeleg is közben.
Nem népszerűsítem a fórumot. Nem érdemli meg. Így is lesznek akik felajzott örömmel keresik ki, de ez már legyen az ő bajuk!
Én ezt a kommentet írtam a cikkhez. Fotóval.
Alatta a szerző válasza. Majd az én újabb válaszom.
Azt elhiszem, hogy neki valamiért most így kell írnia, de lehetne hozzá költő. „A költő is azt látja amit mindenki, de mögéje is lát.” (H. K.)
ÉN:
Ez a tipikus gyűlöletbeszéd. Tulajdonképpen gyilkosságra való felbujtás. De annyira alattomos, hogy közben trendi. Csak a szépirodalom eszközeivel lehet küzdeni ellene. Mert mindenhogy igaz, csak így nem. A reciprokát nézve rögtön gyűlöletbeszédnek éreznétek, ha valaki vizeletszagú anyósokról terjesztene tendenciózus téveseszmét. Pedig együtt kell pelenkázni a bélműtét után azt az idős asszonyt/férfit, ha valaki rászorul. Erre kell megtanítani újra az emberiséget. Én majd ezt teszem. Van hozzá életanyagom, intellektuális hátterem és érzelmi intelligenciám. És boldoggá tesz, hogy én emberien tudtam végig csinálni. Én legalább tudom tanítani ezt, aki nem tudja, annak jogában áll hallgatni, ahelyett, hogy a kutat mérgezné.
ebay albums
IMRE HILDA:
Ez az írás arról szól, hogy ez létező jelenség. Nem valakik ellen írtam, egyszerűen megfogalmaztam, amit tapasztaltam is körülöttem. Ez nem gyűlöletbeszéd, bár durva érzelmeket jelenítek meg.
ÉN:
Nem létezik. Csak a fejedben. És mások fejében. Mert ezt gondolod róla. Ez olyan, mintha a képen létező jelenségről azt gondolnám: "Na most bezzeg visszakapja a vénasszony, hogy a feleségem addig nem állhatott fel az asztaltól, míg meg nem ette az ebédet. Most te sem állhatsz föl addig, gonosz némber, amíg végig nem nyammogod fogatlan ínyeddel a rágós falatot. Egyáltalán miért él az ilyen? Hát nem az a természetes, hogy ha egy élőlénynek kihullanak a fogai, akkor annyi?" Én is megfogalmazhattam volna így, mert "ez volt az igazság" (HELYETT AZ ÉN DEFORMÁLT LÁTÁSMÓDOM ADTA KÉPZET). De szerencsére közbe szólt az érzelmi intelligenciám. Az ősemberi érzület. Hogy az öregeket az utolsó leheletükig etetni kell, mert ők tudják, hogy kell túlélni a katasztrófákat. A Hét szamurájban is a legöregebb falusi tudta, hogy egyszer már a falu legyőzte a támadókat. Itt is csak az anyósom tudta, hogy jöttek be az oroszok. Élő történelemkönyv volt. A képen látható öreg NEM AZ akiről beszélsz, csak olyan "mintha". És ez visszaélés a valósággal. Amely a filozófusok szerint megismerhetetlen. Mindenki csak a valóság "árnyékát" látja. Ezért tévedtél meg te is. Tehát nem "A" a valóság, amit leírtál, hanem annak egy árnyképe. Mint amikor fénynél árnyékokat vetítünk a falra. Az az "árnykép" tényleg ismert az életünkből, csak NEM AZ VAN MÖGÖTTE. Nem "halálfej" hanem "virág". (TE - De nekem halálfej. ÉN - Nekem akkor is virág. Mert én azt látom meg benne. Melyikünk jár jobban?)
ebay albums
| |
| 433. | [tulajdonos]: FILM | 2024-03-21 11:21 | "MOST VOLT SOHA"
A "Most vagy soha" című film pont abban jó, amibe a kurzusfilm megtüzesített de "értelmetlen" billogával hadonászó Parászka Boróka, meg a politizélő ellenérdekeltek rossznak vélik. Parászka hamis párhuzamot lát abban, hogy ha Rákosi első hatalmi filmje a Semmelweiss a másik pedig a Föltàmadott tenger volt, akkor az új Semmelweiss film meg az új Most vagy soha is csak "olyan" lehet. Milyen?
Hát kurzus...
Mintha ez egy poétikai kategória lenne Arisztotelész Poètikájában. Amire Hollywood újgenerációs filmírói nagyban támaszkodtak a forgatókönyvíró iskolák szerint, mert ő fogalmazta meg tételesen először, hogy a drámába 10 percenként kell új fordulat, különben leül a figyelem.
Ennél a filmnél leül?
Nem.
Ez máris egy jó pont.
A helyszín hiteles?
A helyszín döbbenetesen az. A múzeumig érzed a hajdani piactér "faluszagát".
A hősök hősök?
Nem. A hősök emberek. Otthon felejtik a "valahány pontot". (Majdnem elmarad a forradalom...) Ez az egyik leghitelesebb pillanata a filmnek. És itt tényleg "kurzusfilm" a film, mert a márciusi fiatalok itt majdnem "Bibó kollégisták".
Máshol pedig éppen elhitelteleníti Orbán "aznapi" ünnepi beszédét, aki a Nemzeti múzeum lépcsőzetén arról szónokol, hogy a vértelen forrdadalom előestéje versírással és - itt burkolt célzás tett az ágyi örömökre'- mert (Orbán beszédírója szerint) "napra pontosan kilenc hónap múlva megszületett Petőfi Zoltán". Miközben a filmben Szendrey Júlia eleve azzal jön, hogy kisbabát vár.
Ez akkora MALŐR Rákay részéről, politizèlési értelemben (vicc helyett mondom), hogy már dirrekt tetszik.
Mert így kell "nemkurzusfilmet" csinálni. Hiszen az új Semmelweiss film, meg az új Föltàmadott a tenger sem az. Csak filmek. És mindkettő egyformán hiteles a milliőt és a korfestést tekintve. A Semmelweiss egyenesen remekmű. Keserűen, felkavaróan emberi. S pont annyi a vér benne, amennyit az esztétikum kívan.
Ebben rosszabb a Most vagy soha.
Mert utóbbiban több a vér.
Hiteltelenül több...
Ràkay például egyenesen "asszonyvért kevert a malterba, hogy vára le ne omoljon". Nem kellett volna.
Sőt!
Ez egyenesen "kurzuson kívüli" engedmény a közönségfilm, sőt, áttételesen a woke-ieológia felé (ami ellen, "kuzusfilmként" küzdenie kellene). "Hadd legyen korszellemű női harcos Szendrei Júliából - sőt, még vérezzen is!"
Ha Rákay élni akarna valaha a final cut (utolsó vágás) produceri jogával, akkor a kevesebb több lenne, de szerintem (sajnos) így fogja hagyni.
A Kincsem film, akkori áron, legalább ennyibe került mint ez a mai áron legdrágább új magyar film.
Ma egy film ennyibe kerül.
Röhögne a vakbelem, ha a szintén hazánkban, s nagyjából azonos időben forgatott, Oscar-díjas Szegény párák című kosztümös filmet kevesebből forgatták volna.
Hogy ez nem érdemel Oscar-díjat?
A Szegény párák sem. (A Koltai-féle Semmelweiss film sokkal jobb.)
Viszont a Most vagy soha film után most nagyon figyelmesen elolvastam a hihetetlen mennyiségű közreműködő névsororát a filmrendezőtől egészen a könyvelőkig.
Igen!
Ez a kapitalizmus, és mi ezt akartuk (a gazdaságképtelen szocializmus után). Hatalmas tőkét vonz valamilyen nagyszabású befektetés - és azután MUNKÁT AD sokaknak.
Nagyon sokaknak.
 | |
| 432. | [tulajdonos]: VWGYÉTEK ESZERINT! | 2024-03-10 16:07 | Kétszer ment át a fonyódi kép.
A helyes szerkesztés csak a 2. képet tartaná meg.
Sajnos nincs mód a korrigálásra.
Vegyétek mégus eszerint! | |
| 431. | [tulajdonos]: ÉN CSAK ÍGY MEREK... | 2024-03-10 16:04 | Váratlanul megint túl sok a rozsda itt (ebben az irodalmi kikötőben).
Még egy perspektívátlan naplóokoskodás is megjelent a művészetről (annak hiányáról valójában).
Műveltségi korlátok miatt annak fel sem fogott lényegéről.
A halhatatlanságról.
Vajon a műveletlenség az, aminek hiányában egy napóíró képtelen felfogni, hogy egyes művek – tényleg – halhatatlanok? (Akár bezúzzák-e végül a könyveket akár nem. Akár leég az alexandriai konyvtár akár nem. Akár elfelejti a keresztény európa szinte a teljes antik műveltséget, hogy halhatatlan görög költők és filozófusok műveit végül az arabok által elfoglalt kisázsiai görög városállamok arab fordításaiból ismerhessük csak meg, s fordíthassuk vissza európai nyelvekre?)
special font copy and paste
Feltételezésem szerint igen, de ez még kevés lenne hozzá önmagában.
Kell emellé egy iparkodási akarat is arra nézvést, hogy ha már nincsen halhatatlan remekművek, akkor addig is itt vannak az én "kézműves könyveim"! Tessék ezekkel beérni!
(Nem közvetlen felhívásként, leírva szerepel ez az illető jegyzetében! Egész okoskodásának irányvonalát tekintve lehet erre következtetni. Vagy például abból, hogy nyit-e ez az illető mindezekkel egyidejűleg mondjuk költő tanodát.
Ha igen (márpedig itt ez a helyzet), akkor ez is feltételezésemet erősíti.
Meg az is, ha egy ilyen ember mindeközben ontja a "művészetet".)
Köszönjük, "Gyalu"!
Nem kérünk belőle!
Itt üt vissza az az egzisztenciális kényszer, ha valaki a fővárosi életet vidéki élettel cseréli fel.
S a művészet helyett a családjának él.
Ha lemond a cölibátusról.
Aminek lényege nem az, hogy szexuális élete ne legyen az elhivatottságot választó papoknak, szerzeteseknek, remetéknek, politikusoknak, művészeknek.
Mert az megmarad így is, úgy is.
(Feltűnő, hogya falusi lakosság leghosszabb életű tagjai általában a papok voltak.
Márpedig a prosztatarák egyik súlyosbító tényezője a "működésen kívülre helyezés".
Az időskorú sejtelfajulás ellen az orvosok a "használatba vételt" javasolják.
Értse aki akarja és úgy ahogy... Én csak arra akarok rávilágítani, hogy e hosszúéletű papok titokban feltehetően "csináltak valamit magukkal", különben az időskori sejtelfajulás idejekorán elvihette volna őket.)
Tehát a cölibátus nem a nemiség teljes elfojtását, hanem nyilvánvalóan csak a CSALÁDTALANSÁGOT jelenti.
Mert a család az egy olyan intézmény, ami teljes embert igényel.
A vallási, a politikai vagy a művészi elhivatottság szintén.
Az igazi, a komoly, a nagy művészet – mindenképpen.
"Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret." – idézem József Attila erre rávilágító verssorát.
Rilke is jól tudta ezt és Levelek egy fiatal költőhöz című kisregényében kifejezésre is juttatta, Malte Laurids Brigge feljegyzései című regényében szintén.
És volt még egy igen fontos tényező.
A mindennapok megélhetési robpotja!
Irodalmunk nagyjai – például Ady, nem dolgoztak.
Mecénások tartották el őket.
Reggel keltek (esetleg délben, a részeg est után) és egész napjukat a gondolataik bűvkörében élték. Ady persze módszeresen falta az újságokat is. És mindenről idejében értesült.
De nem kellett besietnie a hivatalba, vagy leülni a kézműves asztal mellé.
Erre akkor döbbentem rá, amikor 2008-ban először akartam támogatókat keresni a Dokk-nak s kezembe került Fráter Zoltán (volt egyetemi konzulenstanárom) könyve, A szövetség szelleme címmel. Amely a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének mecénási tevekenységéről szólt.
Ez a szervezet vette át a Nyugat finanszírozásának terhét Móricz és Babits társszerkesztése alatt. (Akkoriban jelentek meg a Nyugat belső borítóin a szénbányászati meg az acélipari hirdetések, s a gyáriparosok Móriczot maguk között a Nyugat "pénzügyminiszterének" aposztrofálták.)
Megdöbbentett a mecenatúra egzisztenciális hatása, amelynek hiányában egyes írók vagy költők (esetleg festők, pl. Csontváry) képesek voltak akár még éhen halni is!
Csak dolgozni nem.
Miért?
Mert akkor, illetve úgy, nem tudtak volna alkotni. És ezt nem választhatták.
Költészettel komolyan fogaélkozni a "halhatatlanság" titkos reménye nélkül nem lehet. Nem komolyan foglalkozni vele lehet. Nem komolyan költőnek lenni akarás "nem komoly költőnek lenni akarás" iskoláját megnyitni is lehet.
CSAK AZT AKKOR NEM SZABAD AZ ELLENPÉLDÁJÚ JÓZSEF ATTILA FOTÓJÁVAL REKLÁMOZNI, MINT FENTI ESETBEN, MERT "CSALÁS JELLEGŰNEK" HAT.
Minden ellenpélda engem igazol.
A sajátom is.
24.
(To Has Zimmer)
It's a torturous when one day you realize that because of wage slavery, building houses, raising children you don't write a poem, you don't make a movie, you don't play music, the same way as people who aren't talented about it.
Then what's the difference?
The pain.
---
24.
(Hans Zimmernek)
Kínos, amikor egy nap rájössz, hogy a bérrabszolgaság, a házépítés, a gyereknevelés miatt már ugyanúgy nem írsz verset, nem csinálsz filmet, nem zenélsz, mint azok, akik tehetségtelenek hozzá.
Hogy akkor mi a különbség?
A fájdalom.
special font copy and paste
-----------
Mi következik mindebből?
Az, hogy a bölcsek hiába pusztulnak el, a bölcseség, a bölcselet fennmarad. Egy költőiskola alapító CSAK erre hivatkozzon!
Meddig marad fenn?
Amíg azok maradnak fenn, akik igénylik – iletve azok, akik később igényt tarthatnak rá, akkor is, ha éppen ők pusztítják el..
Az egyik "első" görög kultúra például annyira elpusztult (írásuk a lineáris A bár fennmaradt, de azóta is lefordíthatatlan), hogy az utánuk következő pásztortörzsek írni sem tudtak.
Az írást újra kellett felfedezniük és rendszerét megalkotniuk.
S végül ezzel az újabb görög írással jegyezték le nagy sokára – például a mindaddig fejben megőrzött eposzt, az Iliászt.
Ami viszont még az elfeledett írásrendszerű "első" görög műveltség kulturáját és életvuszonyait tükrözi az utánuk következő írástudatlan pásztortarsadalmak primitívitásával szemben. Hogy abból aztán a ma ismert antikvitás filozófiája és szépirodalma bontakozzon ki. Amit bár a kereszténység megint majdnem negligált, de az arab fordításokkal előkészített reneszánsz végül visszahelyezte a piedesztálra.
Amely megilleti.
Kevesen tudják, hogy az antik művészet még a legújabb kor hollywoodi filmjeire is hatott. Forgatókönyviskolák alaptétele, hogy a hatvanas évek európai filmes újhullámát legyőzni akaró amerikai filmesek összehívták az amerikai írókat, hogy "tegyenek valamit". És azok egészen Arisztotelesz Poétika című könyvéig nyúltak vissza. mert nála először szerrepelt tételesen, hogy a drámai műnél a közönség figyelmének fenntartásához átlag 10 percenként szükséges az úgynevezett "drámai fordulat", különben lankad a figyelem.
Ez általános idegrendszeri sajátosságunk.
Vagyis az azóta világszerte eélterjedt új forgatókönyírási metódus ezen az alaptételen (lényegében az ógörög kultúra egyik felfedezésén) alapul.
----
Mi következik mindebből?
Az, hogy aki költő akar lenni, annak életmódját e művészeti törekvéshez kell átszabnia!
Költözz oda, ahol a legtöbb ösztönző impulzus érhet. Ha még műveletlen és tanulatlan vagy, akkor egy minél kulturáltabb nagyvárosba. Ha ez épp egy főváros (nem minden országban az, lásd Törökországot: Isztambul ösztönzőbb lehet, mégis Ankara lett az új államközpont), akkor oda!
Ha már megtelítődtél ezzel, s tanultad, láttad, átélted, sőtt alkottad az "igazi művészetet" (mert a legnívósabb lapokban is meg tudtál jelenni), ha tudod (és reméled), hogy van művészi halhatatlanság, akkor pedig költözz haza vidékre. (Már Krúdy Gyula is megmondta, hogy Budapesten az összes fontos ember vidéki.)
De csak akkor. Ne kiforrásod előtt, vagy annak hiányában.
Én is állandóan Fonyódra vágyom.
Csak ott megint építkeznem kell.
S lehet, hogy magam alatt vágom a fát.
Ha csak ezt nem választom a mű témájának.
Megalkotva "saját korszakom", de azt jól helyezvén el a fővárosban tanult "magas művészeti korszakolással". (Ezért nem árt iskolába járnia a magamfajtának. Más talán elmellőzheti... Én nem mertem...)
special font copy and paste
| |
| 430. | [tulajdonos]: SZOLGÀLATI KÖZLEMÉNY | 2024-01-27 14:13 | A Parafa-vitát higgiéniai okból a Pàlóczi üzenőfalra tettem át!
| |
| 429. | [tulajdonos]: EZT VISSZA A FACEBOOK-NAK | 2024-01-26 08:58 | A FACEBOOK-RÓL IDÉZEM. OTT HÍRFEJNEK SZEDEM KI A RÖVID MONDANDÓKAT:
"NEMRÉG MEGNÉZTEM AZ ANDRÁSSY ÚT 45 SZÁM ALATTI ÍRÓK BOLTJÁBAN (EZ VOLT RÉGEN A JAPÁN KÁVÉHÁZ), HOGY KAPHATÓ-E MÉG A PARÁZNABILLEGETŐ CÍMŰ KÖTETM.
MÉG VAN BELŐLE.
BETŰRENBEN ÁLL A HELYÉN A KORTÁRS MŰVEK KÖZÖTT, RÖGTÖN A BEJÁRATNÁL, JOBBRA. (A kép bal felső sarkában látható.) KI KÉNE ADNI MEGINT, MERT A HÁBORÚK AZÓTA TÉNYLEG KITÖRTEK ES A TERMÉSZETESSÉGÜNK IS ODA..."
Ez pedig, lentebb, a kötetemről írott kritika zárószakasza.
Azzal a megjegyzéssel teszem ismét közzé, hogy nem a kiadó kiléte (vagy egy magánkiadás finanszírozása, vagy bármi, ami az első köteted megjelenésével kapcsolatos) számít.
Valaki tavaly azzal jött, hogy a Garbo kiadó az ő politizélési irányverseit is kiadná annyiért, mint az én verseimet. Megkérdezte.
Nem ez számít.
A kiadók kiadnak olyan sikerkönyveket is, amelyek a legalantasabb olvasói közönségigény kielégítését tartják szem előtt. A pénzéhesebb vállalkozások üzleteiben az ilyen művek hegyekben állnak.
Az számít, hogy a kötet megjelenése után, valamelyik független kritikus, és nem baráti meg elvbaráti tollforgató, de nem is a kiadó könyvnépszerűsítő fülszöveg írója, hanem egy "nem rokon" szenvedély-esztéta ír-e róla. Ír-e egyáltalán. És hogy mit ír.
Ha rosszat ír, az jó! Mert a könyv ezáltal bekerül az irodalmi köztudatba.
Innentől az a könyv: - VAN.
Ha ezzel szemben jót írnak az első kötetedről, az egy fokkal még ennél is jobb.
Szerencsére ilyen recenzorok is vannak.
Engem egyikükkel összehozott a jó soros.
Gondolom, az azért jól jött hozzá, hogy "A paráznabillegető" 2019 decemberében egy hétig a "hét könyve" volt az Élet és Irodalomnál.
Kritikusomat talán ez bátorította arra, hogy a kötetemet komolyan vegye. (A méltatás néhány héttel később jelent meg.)
Akit soha nem kerestem azóta sem.
Sőt, nem is tudtam róla, hogy a kritika megjelent.
Csak háromnegyed évvel később vettem észre, merő véletlenségből, az interneten. És haragszom a Dokk jelenlegi főszerkesztő helyettesére, akinek ugyanabban a folyóiratban ugyanakkor négy verse jelent meg.
Lapom vezetőhelyetteseként szerintem kutyakötelessége lett volna a Dokk-on említést tenni pályatársa (mint dokker) kötetének méltatásáról. Vagy legalább engem értesíthetett volna.
(Ilies Renáta ezt elmulasztotta és azóta sem kért elnézést tőlem.)
A kritika, mint itt már bemutattam, A MÁSKÉNT MŰKÖDÉS LÉLEKTANA címet kapta. Ez lentebb az utolsó szakasza.
Azért fontos, mert az egyik dühödt dokker most "Don-kanyarozik".
Én pedig már akkor "Don-kanyaroztam", amikor ugyanő, 2014-ben, egyik katonaversemről azt találta írni: csak nosztalgiázó leszerelt katonák szórakoztatására alkalmas.
Sajnos nem neki lett igaza.
És most már hiába "Don-kanyarozik".
Akkor kellett volna!
----------
( ... )
"A történetiség a saját életben megjelenő évek különbségét is jelenti (Meghalsz, nagyi!, Megőszült asszony). Az egykor volt személyek eltűnnek. A nagymama megtartásának szimbolikája kifejezi, hogyan képes az ember megtartani, mikor jön el az utolsó lépés, lehetőségeinek utolsó fázisa. A fájdalom itt is jelen van, a test ereje és fáradalmainak kettőssége jelenik meg. Az eltávolodás képe (Kávéház, és te) és a változás képe, az én változásának, alakulásának képe(i) egyszerre lesznek a megtartó és megtartott én, a magát hátrahagyni akaró, de önmagát egyben nosztalgikusan is felmutató én képei. Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények.
(Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019)
Hörcher Eszter"
http://epa.oszk.hu/03000/03081/00018/pdf/EPA03081_varuccamuhely_2020_02_047-051.pdf | |
| 428. | [tulajdonos]: EMLÉKEZTETŐÜL, HOGY MI SZÁMÍT | 2024-01-26 06:13 | A FACEBOOK-RÓL IDÉZEM. OTT HÍRFEJNEK SZEDEM KI A RÖVID MONDANDÓKAT:
"NEMRÉG MEGNÉZTEM AZ ANDRÁSSY ÚT 45 SZÁM ALATTI ÍRÓK BOLTJÁBAN (EZ VOLT RÉGEN A JAPÁN KÁVÉHÁZ), HOGY KAPHATÓ-E MÉG A PARÁZNABILLEGETŐ CÍMŰ KÖTETM.
MÉG VAN BELŐLE.
BETŰRENBEN ÁLL A HELYÉN A KORTÁRS MŰVEK KÖZÖTT, RÖGTÖN A BEJÁRATNÁL, JOBBRA. (A kép bal felső sarkában látható.) KI KÉNE ADNI MEGINT, MERT A HÁBORÚK AZÓTA TÉNYLEG KITÖRTEK ES A TERMÉSZETESSÉGÜNK IS ODA..."
Ez meg lentebb a kötetemről írott kritika zárószakasza.
Azzal a megjegyzéssel, hogy nem a kiadó kiléte (vagy egy magánkiadás finanszírozása, vagy bármi, ami az első köteted megjelenésével kapcsolatos) számít.
Karaffa tavaly még azzal jött, hogy a Garbo kiadó az ő politizélési irányverseit is kiadná annyiért, mint az én verseimet.
Nem ez számít.
A kiadók kiadnak olyan sikerkönyveket is, amelyek a legalantasabb olvasói közönségigény kielégítését tartják szem előtt. A pénzéhesebb vállalkozások üzleteiben hegyekben állnak.
Az számít, hogy a kötet megjeneése után, valamelyik teljesen független kritikus, és nem baráti meg elvbaráti tollforgató, és nem is a kiadó könyvnépszerűsítő fülszöveg írója (hallod Gyurcsi, aki tájékozatlanságod miat ezzel gyanúsítottál meg?) hanem egy "nem baráti" szenvedély-esztéta.
.
Szerencsére ilyen recenzorok is vannak.
Engem egyikükkel össze is hozott jó sorosom.
Gondolom, miután 2019 decemberében egy hétig a "hét könyve" volt az Élet és Irodalomnál "A paráznabillegető".
Kritikusomat valószínűleg ez bátorította föl, hogy a kötetet komolyan vegye.
Akit soha nem kerestem a kritika megjelenése óta.
Sőt, nem is tudtam róla, hogy ez a kritika megjelent.
Csak háromnegyed évvel később vettem észre, merő véletlenségből, az interneten. És ezért haragszom is a Dokk jelenlegi főszerkesztő helyettesére, akinek ugyanabban a folyóiratban ugyanakkor négy verse jelent meg.
A Dokk főszerkesztő helyetteseként kutyakötelessége lett volna a Dokk-on említést tenni pályátársa (mint dokker) kötetének méltatásáról.
Ilies Renáta ezt elmulasztotta és még mindig nem kért elnézést érte.
A kritika, mint itt már bemutattam, A MÁSKÉNT LÉTEZÉS LÉLEKTANA címet kapta, és ez az utolsó szakasza.
Azért fontos, mert karaffa most "Don-kanyarozik", én pedig már akkor "Don-kanyaroztam", amikor Karaffa a katonaversemről 2014-ben azt találta írni a Dokk-on, hogy csak nosztalgiázó leszerelt katonák szórakoztatására alkalmas.
Sajnos nem neki lett igaza.
És most már hiába "don-kanyarozol", Gyula!
Akkor kellett volna!
----------
( ... )
"A történetiség a saját életben megjelenő évek különbségét is jelenti (Meghalsz, nagyi!, Megőszült asszony). Az egykor volt személyek eltűnnek. A nagymama megtartásának szimbolikája kifejezi, hogyan képes az ember megtartani, mikor jön el az utolsó lépés, lehetőségeinek utolsó fázisa. A fájdalom itt is jelen van, a test ereje és fáradalmainak kettőssége jelenik meg. Az eltávolodás képe (Kávéház, és te) és a változás képe, az én változásának, alakulásának képe(i) egyszerre lesznek a megtartó és megtartott én, a magát hátrahagyni akaró, de önmagát egyben nosztalgikusan is felmutató én képei. Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények.
(Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019)
Hörcher Eszter"
http://epa.oszk.hu/03000/03081/00018/pdf/EPA03081_varuccamuhely_2020_02_047-051.pdf | |
| 427. | [tulajdonos]: NEM BOTTAL... | 2024-01-25 20:09 | Csak most döbbenek rá, hogy azt írtad: neked Istentől van elhívásod, hogy ne maradj csöndben.
Akkor hagynod kell, hogy - tényleg - elhívjon innen!
Ahogy eddig, már legaláb háromszor "örökre".
Nem neked való az alkotni vágyó Dokk, úgy látom!
Hadoválsz itt össze-vissza, mert újybban a jelek szerint csak ideologikus meg polizizélési rögtönzésekre futja.
Ezért műbalhézással kell magadra terelni a figyelmet.
Ezek fölött mered azt a Kukorelly Endrét (ál)védelmezni, aki úgy kiszórná az ilyen műveidet a folyóiratának (ha lenne neki) ablakán, hogy össze sem tudnád szedni átdolgozásra?
Ezt a viselkedést sugalmazza neked az úr?
Akkor tényleg nem bottal ver. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
