A sápadt arcú nyár még a kertekben időz, de a lombok alatt gubbaszt már az ősz. Naptárját lapozza, hisz' egy-két lap csupán, aztán ő lép színre rögtön a nyár után. Pompás színekbe öltöznek majd a büszke fák, aztán pár hét, és minden levél megadja magát. A hulló falevelek kergetőznek az őszi szélben, végül sárral keverten a földön lehevernek szépen. A levélszőnyeg alatt, mélyén az avarnak száz meg száz élő rejtőzik, aludni akarnak. Aludni akar minden, minek nincs téli ruhája, álmodni a megújulásról dermedtté válva.
