Szirányi Mariann : Nélküle a létem (B. B. emlékére)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38736 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Mórotz Krisztina: holtidő
Kiss-Péterffy Márta: Remény-sugár
P. Ábri Judit: Hála a szerelemért
Tóth János Janus: Hervadó kokárda
Tóth János Janus: Nyárvég
Tóth Gabriella: Puff neki
Tóth Gabriella: Ritka fillér
Tóth Gabriella: vacak
Tóth Gabriella: közöny
Filip Tamás: Leltárhiány
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 5 perce
Cservinka Dávid 3 órája
Bartha György 11 órája
Csurgay Kristóf 12 órája
Szakállas Zsolt 14 órája
Tóth János Janus 16 órája
Bátai Tibor 17 órája
Filotás Karina 17 órája
Gyurcsi - Zalán György 18 órája
Filip Tamás 1 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
Serfőző Attila 4 napja
Vezsenyi Ildikó 4 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
P. Ábri Judit 5 napja
Kiss-Teleki Rita 5 napja
Busznyák Imre 6 napja
Farkas György 6 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Vasi Ferenc Zoltán 9 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 10 perce
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 16 órája
Bátai Tibor 17 órája
nélküled 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Játék backstage 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 4 napja
Janus naplója 7 napja
mix 8 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szirányi Mariann
Nélküle a létem (B. B. emlékére)

Gyerekként játszottam,
Fiúkkal futottam,
Másztam, ugrottam,
Megtaláltam a helyem,
Mit a lányok közt nem leltem.

Egy volt ő a sok közül.
Egyetlen volt ő mind közül,
Ki megóvott, kereste igazi énem,
S én megtaláltam mellette.

Lelkem kinyílt,
Gyorsan teltek
Napok, hetek és évek.

Mára elmúlt minden.
Elszakította tőlem az élet.
Évekig nem láttam,
Elköltöztünk a jobb élet
Mindenek feletti reményében.

Peregnek felettünk az évek,
Észrevétlenül eltűnik az élet.
S elfelejtjük régi szeretteinket.
Csak élünk tovább, élünk
S lassan feledésbe merül régi életünk....

Egy hónapja jártam újra,
Elfeledett utcáinkat.
Mentem csak körbe-körbe,
Árnyékát kerestem a sötétben.

A tízemeletes tetején ültünk,
Némán hallgattam hangját újra.
Honvágytól szédültem,
Keze óvott, mint régen.
Honvágyam volt,
Szívem tudta, otthon vagyok.
Csak néztem a forgalmat,
S a legjobb barátom
Hangját hallgattam.

Az utcán ide-oda hordta a szél
A lehullott faleveleket.
Rég nem látott utcák,
Rég nem látott emberek.
Szívem húzott a padhoz,
Kezem szotyiért nyúlt.
Semmit mondó bajokról vitáztunk,
S lelkem minden baja elhunyt.
Otthon vagyok! Végre otthon.
Viszlát hamis világ.

De elmúlt minden,
Kihunyt a fénye.
Peregnek az évek,
Eltűnik az élet.
Meghalunk!
Egyszer mind meghalunk.

Itt hagyott. Az első barátomat vesztettem.
Pedig azt hittem örökké mellettem lesz.
Sokszor töprengtem,
Mi lesz belőle,
Ha végre benő a feje lágya,
De mind hiába.

Nem nő föl soha.
Mit csináljak?
Legszívesebben gyorsan felejteném, mi történt,
De közben szeretném örökre megőrizni emlékét.
Legszívesebben kifutnék a világból,
Hol kopár minden, hol egyedül vagyok,
De nincs erőm megmozdulni.

Közben megy minden tovább.
A suli, a tanulás, rajz, és kosár.

De miért ilyen nehéz mindez,
Miért ilyen közönyös a világ.
Szívem egyik csücske elveszett,
S én éljek tovább???
Nélküle?

Milyen élet ez?
Először az osztálytársam, most a barátom.
Ki a következő? A családom?

Mikor mindenki meghal majd,
én akkor is siratni fogom őket?
Ez a sorsom?
Hogy mindenkit elveszítsek?
Mi rosszat tettem?
Hogy így büntet az élet?


Gyülekező lesz.
Újra együtt a régi banda,
S ő a sírban lesz. Egyedül.
Körbe álljuk majd,
Virág a kézben
Könny a szemben,
Ott állunk majd,
Magunkra hagyva.

Miértelme így?
Ha mindenki meghal,
S velük veszünk majd mi is?
Szánalmas testünk hagyjuk az utókorra,
Mi majd jól lealázza.
Porba dobja,
Sírba veti,
Könnybe mossa,
S elfelejti.

Mi értelme így szánalmas létünknek?
Ha már nincs ki meghallgasson,
Ki forrón öleljen, ki csókolgasson.
Ha már nincs ki okot adjon létünknek,
Akkor csak magányosan fogunk bolyongani?



Holnap suli.
Újra kezdődik minden.
S csak remélem,
A szürke hétköznapok felemésztik lelkem.
Tovább kell élnem!
Nélküle!!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-04-18 08:29 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-04-30 13:16   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2024-04-30 13:11   Napló: A vádlottak padján
2024-04-30 11:01   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-04-30 10:55   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-04-30 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita bennem
2024-04-30 10:11   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2024-04-30 10:06   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2024-04-30 09:37   Napló: A vádlottak padján
2024-04-30 09:32   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-04-30 09:15   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS