Fagyos folyosók ölelték
a vézna gyerektestet,
kattogó konvektoron
pörkölődött a vacogás.
Közel hajolva látszik,
a lukacsosra fázott
bőr erőtlen vakolat.
Ezért hagysz el.
Keresnek engem újra
ölelő, színtelen falak,
rejtőznek megint fények
itt-ott a széleken. Többé
senki nem ismer engem.
A didergő vadra bundát
borít a kegyes november.