Születésnapomra

Negyvenkét éves lettem én
pofátlanság e költemény,
                ahogy
                kifogy

belőlem ihlet és zene
verset belőled képzene
                lazán
                faszán

e kéz, mely béna, tétova,
s nélküled nem jut el hova
                a toll
                hatol.

Tudod, harminckét évesen
még én is hittem tévesen
                hogy ott
                hagyott

a sansz és sanzon egyaránt,
hogy minden kar csak visszaránt,
                s a gyom
                lenyom.

Voltam részes egyetemben,
véled, s mással egyetemben
                utat
                kutat

az ember, bár ez mit sem ér,
a pálya hozzá úgyis visszatér.
                Chat-el,
                boot-ol,

világ hálóján rést keres,
hiányzik-e, ha részt se vesz?
                Szavad
                szabad,

akár enyém, mondd, mit akar ma,
feledném is belém marna a
                Karma
                karma.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pannon Tükör, 2008.