Este
Áldott est, eljöttél
ismét és megest.
De jó! Tíz után már
nincs telefon
mindenki itthon.
Csendes magányom
a civilizáció.
A képcső is sötét,
áldott a csend.
Mézillatú lehelet.
Olvasok, írogatok,
kicsit iszogatok
és mindenkit szeretek.
Azt is, aki nem érdemli
mert felhasad a lelkem, belem.
Néhány eltévedt érdektelen érdemtelen
is belém gyalogolhat,
ilyenkor túl tárt a kapu.
De megéri, mert néha-néha
Jó gondolatok is születnek,
abból néha versek.
Éjszaka főzöm, reggelre kész a szurok.
Feslik a reggel, lélek koszosan kászálódok,
nem hinnéd, milyen ragacsos a kátrány.
Az új napot neheztelem.
Talán megint jön egy,
még egy este.
Érd, 2003-11-08.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.