fotó
érzékeny felület az arcom
könnyen kirajzolódik rajta a tiéd
szemünk ha összeér az orrunk és a szánk
megengedem hogy rámnagyítsd magad
amikor egyedül hagysz
csodálkozva visellek mint idegen maszkot
lassan halványuló fényképed vagyok
azt hiszem
sok múlik azon hogy ilyenkor
mennyire tetszem magamnak
és mind felelősek volnánk
az egymáson hagyott képért
a láthatatlan fény a film a papír
az idő által megcsiszolt vagy
összekaristolt lencse mind
a miénk
én még senkit se láttam
aki a róla készült felvételre tekintve
ne azt várná hogy
szép legyen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-22 13:14:45
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-22 13:14:45
