Az Úr kegyelméből

miféle ajándék, a teremtő jóvoltából, e hosszúra nyúlt élet?
az évtizedek sivárrá mázolták az arcokat és hunyorog a szem.
régi forradalmak, háborúk hőseit, nem érinti már az elmélet
siket fülekből kiveszett a háttérzaj és az indulók is, felteszem.
kevély nagy mámoros vágyakat, immár követi megadón az alázat
kitaposott papucsaik halkan csosszannak a megkopott hideg kövön.
régóta senkit nem érdekel itt, hogy mi is létükre a magyarázat.
a dúdolásszó halál csak vigyorog, és még nem üt senkit nyakszirttövön
így a megvénült fejeken virít az óvodai hegyes papírkalap,
és közömbösen felügyel a falnak dőlt óvónő, látván, hogy mi a tény.
a régről valóak egykedvűen, bámulják a kockát, és hogy jár a lap.
minden arcról eltűnt az árnyék, mert rájuk vetül valami lidérces fény.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-03-24 11:40:19
Utolsó módosítás ideje: 2020-03-24 11:42:38