Elcsépelt szentek
Vágjuk pofon a nagybetűs életet,
Nézegessünk szétszaggatott képeket,
Mint örök érvényű, elcsépelt szentek,
Szórjuk szét, mint mások összeszedtek.
Mint bágyadt képű, fáradt angyalok,
Gomolygó viharfelhőkön punnyadunk.
Tűző napsütésben is bőrig ázva,
Tapsolunk sután erre az álmos világra.
Mi ott vagyunk minden képen
A mi hangunk úszik a fáradt szélben.
Minden érintés a mi bőrünket éri,
Az illatokat a mi orrunk is érzi.
Kinyújtott karunk az eget paskolja
Nézünk, vidámabb napokat álmodva.
Mert mi ott vagyunk, mindenek felett
A lét számunkra csupán ködös képzelet.
Szaladgálnak alattunk, mint süketnéma hangyák
Üvöltünk feléjük, de ők nem hallják.
Mese ceruzánkkal kört rajzolunk az égre
Vágyak nélkül, háttal sétálunk ki a fénybe.
Mutatjuk, mi mutatható, és érdemes
Hátha lesz, ki meglátja és megkeres.
De vérbe lábadt szemmel nem látni
Napokká olvadt percekben elmélázni.
Mint örök érvényű, elcsépelt szentek,
Ha falra mászunk, oda is követnek.
Csak ne álljon elénk senki, mert vágtatunk!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
