RED szürrealista kispróza


A nugátos vonat kisiklott, a pénzt elszórtam, a sajtót letüdőztem,
de így van ez rendjén; ne legénykedjen az,
akit a haramiák meggyötörtek.
Tömegszállás a végtelenségig, részleges bénulás véges-végig, amikor a porszívófej
bekattan: senki se vásároljon raccsoláson nevelkedett
villámzárat, senki se kovácsoljon kaput, senki se
sétáljon át a töltés másik oldalára, lazaságot mímelve.
Noha más is lógó orral szakítja el szürke fátylát, igen, közös hibának tekinthetjük, hogy az alteregók egymásnak esnek
a frissen nyírt gyepen.
A kioldószerkezet bombabiztos, a küldetésorientált piros ingeseket leinti
a futárszolgálat.
Mi, gyengék, ugye összetartozunk?
A bűntény pirosan is mérlegképes és íme, a mostoha szűrő csöppet se változik és a kultusz
összes tagja egy köpőcsészén
osztozkodik.
De felül kell kerekedni e fertőzés láncszemein; muszáj letépni a rangjelzéseket, kiiktatni a szmogot,
likvidálni a talentumot. Ugyanígy a rendrakásban az a kellemes, hogy a főtörzs
mindig karikalábú és a többséget szóló karrieristaként kezeli.
A hobbitok nem hordanak cipőt; nem díjazom, hogy a fiókban gyaníthatóság, zerge és bonckés is van, de hát
elraboltak az önszapulók, mit is tehetnék mást, minthogy beérem egy almagerezddel.
Lassan udvarképes fiatalember leszek és nini, a zsebemben hamvadnak el
a szökőévek.
Elrejtett tartományban az iszalag, avagy a parafrázis kisülése; szajkózhatják nekem a zsoldosok, hogy a fronton fesztivál van, a fronton ez van, meg az van, balladához illően,
kérlelhetetlenül süpped el kacsom
a nyirkos földben
és úgy őrzöm a mártíromságomat, mint kinek jót tesz a pánsíp szagolgatása. -
Nem csak a meséimben, de tényleg félnótás vagyok; hörgök, hogyha rosszat akarok,
jó anyámat kiejtem a kvíz-versenyen, egy megrontott magnetofonnal rögzítem
az úszómester panaszát, lemérem a cafka selymet.
Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem érdekel a sunyi, a pikáns és a veszélyes komplexus, a szappan dűlőútja,
a sistergés a szendvicssütőben.
Tény, hogy így, pirosan és bolondosan is szabad vagyok, de azért tüzetesen átnézem magam után
a táskámat, nehogy véletlenül elveszítsek valamit abból,
ami a szuverén jogomhoz, illetve a szuvasodás tárgyköréhez tartozik.
Az egyenlegem hátrányos, ezért arra kérlek titeket, hogy ne bántalmazzátok a piócát,
aki a szögbelövőm ágyasa, hanem inkább húzzatok ti is csizmát
és íziben tapossátok el sarkával a bojtosodni készülő hálót,
ami máskülönben tőrbe ejtene!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-10-20 20:50:30
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-20 20:50:30