Apám, én

letörlöm az arcomra csöppenő
sötétségrácsokat homálygömböt
kezemet ócska ruhámba burkolom
- így bújok hozzád, apám
csendesen sírok ahogy
borostáid pirosra festik
nyakam megfeszülő ívét

kisebesedett térdedet csókolom
ölembe húzom összekulcsolt
tenyeredet fehérre mosom
véreres tekintetedet, apám
letörlöm a melledre csöppenő
konyakfoltot vodkagömböt
meggyújtom elázott cigarettád

összeszedem a földön heverő
szürke bugyikat szakadt szoknyákat
fejed alá gyűröm, apám
betakarlak testem remegésével
- így bújok hozzád, apám
és hangosan sírok ahogy
borostáid lecsiszolt élében
szembe nézel magammal,
apám!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kihagyott helyek (Budapest, 2000)
Kiadó: Kortárs Kiadó