Bátai Tibor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2924.
| 2026.08.03 22:35 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Közmagyar [hommáge á Cseh Tamás]
|
| Válasz erre | Kedves Tibor!
Az efféle tiszteletből írt versekhez nehéz közelíteni, körüllengi őket a megidézett nagyság szelleme. Sajnos a legtöbb hommáge-vers belecsúszik a pátoszosság bűnébe. Megfigyeltem, hogy sok, egyébként kiváló költő is tud pocsék hommáge-verset írni.
A kezdő és a záró gondolat erős, a krumplivirág-hasonlat is tetszik. A harmadik versszak nekem zavaros és minőségben elmarad a vers többi részétől.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 2923. 2922.
| 2026.07.30 19:07 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Verskontroll-gyakorlatok
|
| Válasz erre | A "psziché", "tudattalan", "psziché mélytengere" minden esetben rosszat tesz a versnek, mindegyik kifejezés felszínesebb, mint az eredeti változat "lent"-je, derivátumok, más emberek metaforái, bármennyire is kezdenek hétköznapi szavakká válni a köztudatban, ahogyan a hozzájuk tartozó pszichológiai beállítódás is (vagy annak egy változata) lassan-lassan átmegy a "bár nem tanulja senki, minden érti" kategóriába.
Az egész vers egyébként erősen idézi bennem Thomas Mann 'Nehéz óra' novelláját, ezeket a sorait: "Csak nem leszállni a káoszba, vagy ha már leszáll, nem időzni ott sokáig! Hanem a káoszból, amely a teljesség, napfényre hozni azt, ami képes és megérett rá, hogy formát öltsön."- és aztán: "És a lelkéből, zene és eszme mélységéből, új művek törtek felszínre, zengő és sugárzó képződmények, melyek a forma szentségében csodásan sejtették a végtelen hazát, miként a kagylóban zúg a tenger, amelyből kihalászták"- ez egyébként ékes példája, hogy a "lent", a "mély" egyszerű, kézenfekvő nyersesége mennyire magától értetődően fejezi ki azt, amit kár diszciplináris precizitással körülírni.
Egyébként az első kettő gyakorlat tetszik inkább, mivel ezekben maradt meg a "sajnálás" kifejezése, ami nagyon világosan és megtorpanásra késztetően fejezi ki a gondolatot. Ezzel szemben a "legyen erőd könnyű szívvel elengedni őket", mint ahogyan Adrienn is írta, nagyon emlékeztet az önfejlesztés ponyvairodalmának fordulataira. Természetesen szép nagyon a "mélytenger", de mint fentebb kifejtettem, a "psziché" nélkül még jobb lenne. Így múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2921. 2920.
| 2026.07.30 13:05 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Vers-kontroll
|
| Válasz erre | Kedves Tibor!
Egyetértek az előttem szólókkal. Ez az agykontrollos felütés felesleges és más utakra viszi el a jelentést. Hagyni kell, hogy minden olvasó úgy rezonáljon erre a négy sorra, ahogy saját lelki alkatából adódik.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2919. 2918.
| 2026.07.30 04:14 | Simon Adri - szerki -- meo | Verskontroll-gyakorlatok
|
| Válasz erre | A cím egyszerre idézi az agykontroll, önismereti tréningek, meditációs gyakorlatok világát, és közben ironikusan ráfordítja ezt a költészetre. Mintha azt mondaná: a versírás is egyfajta kontrollált alámerülés; de a végén nem biztos, hogy azt találod, amit keresel.
Érdekes elmozdulás van a három változatban: az első a leginkább "agykontrollos", menj le, keress, hozd fel. Mintha lenne bennünk egy mélyraktár, ahonnan elő lehet venni valamit.
A másodikban már inkább a pszichoanalitikus irány fedezhető fel. Nem egyszerűen kincset keresünk, hanem valami hiányzó részt. Ez Jung felé is elkanyarít, az elveszett, elutasított részek integrációja felé.
A harmadik talán a legköltőibb: itt már nem "bányászat" vagy keresés történik, hanem merülés. A mélytenger képében benne van az irracionális, a homályos, a hozzáférhetetlen minősége.
Mindhárom verzióban szembemegy egy bizonyos önsegítő logikával, ami azt sugallja: találd meg önmagad mélyén az elveszett részt, és attól egész leszel. A vers viszont azt mondja: lehet, hogy felhozol valamit, és kiderül, hogy nem kell. Nem illik. Nem a tiéd. Vissza lehet engedni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: bataitibor1951@t-online.hu | 2917. 2916.
| 2026.07.28 10:10 | Siska Péter - szerki -- meo | Verskontroll-gyakorlatok
|
| Válasz erre | Én kedvelem ezeket az önreflexív gyakorlatokat. Igazából csak a sorrenden változtatnék, az elsőt érzem a legsikerültebbnek, ezt tenném a végére, a harmadikat pedig felhoznám az első helyre. A második pszichologizálóbb, a harmadik széttartóbb, túlírtabb, ezek nem gazdagítják az elsőt, inkább eltávolodnak annak a feszességétől. Ebben a 3-2-1 sorrendben, úgy érzem, benne lenne a magyarázatról, pszichologizálásról való lemondás gesztusa. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2915. 2914. 2913.
| 2026.07.25 01:24 | Bátai Tibor -- re: meo | Lazíts!
|
Válasz erre
Előzmény |
Időközben "belefutottam" egy harmadik verzió ötletébe is, és végül arra jutottam, hogy rövidesen mindhármat fölteszem elbírálásra, egyetlen szövegtest részeiként, az alábbiak szerint (lásd még: "variációk egy témára")
Verskontroll-gyakorlatok
1.
Hozd fel a psziché mélyéről
amit találtál, és ha vissza-
térve semmi sincs a kezedben,
ne sajnáld azonnal visszaejteni.
2.
Próbáld megkeresni hiányzó
darabkáidat a tudattalanban, és ha
felszínre érve semmi sincs kezedben,
sajnálkozás nélkül ejtsd vissza őket.
3.
Próbáld felhozni a psziché mélytengerében
frissen fellelt darabkáidat, és ha felszínre érve
nem illeszkednek önvalód kirakósába,
legyen erőd könnyű szívvel elengedni őket.
| 2912. 2911. 2910.
| 2026.07.22 14:21 | B. Dezső - szerki -- meo | Áthallás [2.0]
|
| Válasz erre | "Letészem a lantot..." - de a költő akkor is folytatja, és jól teszi. Iszamló-csuszamló szakaszok, nagy áthallásokkal, rejtjeles dinamikával, a melléfigyelés mozzanatainak rögzítései. Az utolsó soron lehetne még csiszolni, túl prózai lett a korábbiakhoz képest, túl lezáró. | 2909. 2908.
| 2026.07.21 20:09 | Simon Adri - szerki -- meo | Áthallás [2.0]
|
| Válasz erre | Igen, nekem az "ez [kurzívval] a türelem..." jobban tetszett, így ("e türelem") kicsit lóg a levegőben, hogy milyen türelemről van szó, miközben ütre-főre bevág a gyermekhorgász. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2907. 2906.
| 2026.07.21 18:38 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Áthallás [2.0]
|
| Válasz erre | A záró sor találó és példázatos összegzése mindannak, amit a művészet és élet összeegyeztethetetlenségéről írtak, szépen megeleveníti a 'művészet az utolsó (legutoljára is megmaradni képes) vigasztalás', de a 'művészet mint az életképtelenek önigazolása' is felcsendül benne. Nekem tetszett az előző változatban a "hogy ez a türelem/ nem fegyelem, hanem a szenvedély hiánya.", de valóban jobb így nélküle, ugyanis bár érzékeny, pontos megfigyelést rögzít, nem kapcsolódik a vers többi részéhez és a helyére kerülő kvázi-paradoxon paradoxonszerűbb, dinamikusabb és izgalmasabb. Maraddal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2905. 2904. 2903. 2902.
| 2026.07.20 17:30 | Bátai Tibor -- re: meo | Áthallás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri, köszönöm a jó szót, az értő értelmezést!
Az ominózus két sorral kapcsolatban egyértelműen meggyőztél, így módosítanám őket:
························Akkor még aligha sejthettem, hogy
·······················e türelem a szenvedély biztos jele.
Még egyszer köszönöm figyeme(ssége)det!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki | 2901.
| 2026.07.20 15:49 | Simon Adri - szerki -- meo | Áthallás
|
| Válasz erre | Nálam ez a vers nagyon célba ért, mert pontosan idézi fel azt a gyerekkori pecázásélményt, amikor a snecizés önmagában is teljes örömforrás. A nagyobb hal reménye azonban lassan kiszorítja ezt az önfeledtséget: az üres horog ismétlődő csalódása nemcsak a horgászat ritmusát bontja meg, hanem valami gyermeki, feltétel nélküli örömöt is végérvényesen elvesz az emberből.
A befejezés számomra szépen megemeli a verset. A "szavak csúszóólmával méregetem a mélységet, / verset próbálok fogni abból, ami elment" sorok nem pusztán lezárják a horgászás metaforáját, hanem a költészet önmeghatározásává is emelik: a lírai én már nem a halat, hanem az elveszett időt, a hajdani tapasztalatot próbálja "kifogni" a nyelv segítségével. Ez méltó lezárása a vers metaforikus ívének.
Egyedül ezzel a két sorral maradtam bizonytalan:
"Akkor még nem tudtam, hogy ez a türelem
nem fegyelem, hanem a szenvedély hiánya."
Számomra ez az állítás nem teljesen meggyőző. Én éppen ellenkezőleg érzem: a jó horgász türelme nem a szenvedély hiányából, hanem sokszor éppen annak mélységéből fakad. A türelem itt nem passzivitás, hanem a szenvedély egyik megnyilvánulási formája, ezért ez a gondolat nekem kissé szembe megy a saját tapasztalatommal és a vers addig felépített világával. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2900. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950 1975 2000 2025 2050 2075 2100 2125 2150 2175 2200 2225 2250 2275 2300 2325 2350 2375 2400 2425 2450 2475 2500 2525 2550 2575 2600 2625 2650 2675 2700 2725 2750 2775 2800 2825 2850 2875 2900 |
|
