Zima István
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
323.
| 2026.06.27 18:20 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Sötétben
|
| Válasz erre | Ez egy jó történet, de meg kellene "fésülni"... Kicsit visszaköszön a Cortazári novella-világ, csak az a bajom, hogy elkapkodott, ezért is ilyen rövidke. Szerintem ez inkább még egy vázlatocska, semmint egy befejezett mű. Miért van az, hogy az ide feltöltött prózák ilyen rövidke vázlatok? Ez öt részből áll és mindegyiket érdemes lenni kibontani. Van, ahol a vesszőt sem helyesen teszed ki. | 322. 321.
| 2026.06.26 17:03 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Sötétben
|
| Válasz erre | Kedves István!
Ahogy Gulisio Tímea is írta, egy-két apróságot még lehet rajta csiszolni, de egyébként jó, kerek történet. Kimondottan kreatív ötlet volt a horrorisztikus elemeket a vallásossal vegyíteni - nagyon tetszik az összehatás!
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 320.
| 2026.06.26 08:42 | Zima István -- re: meo | Hígul
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter!
Érdekes, Tímea meója után rögtön éreztem, hogy megint olyan verset írtam, ami csak az én fejemben állt össze. Erre ráerősített Mátyás, végül pedig Ön is.
Soha nem úgy töltöm fel ezeket, hogy tudom, rosszak, és ennek ellenére mégis, hanem mindig azt hiszem, hogy na, ezt most érteni fogják, végre sikerült.
Az utólagos magyarázkodásomból tényleg nem derül ki a szövegből minden. Dolgozni fogok rajta.
Tisztelettel: István
| 319.
| 2026.06.25 22:23 | Siska Péter - szerki -- meo | Hígul
|
| Válasz erre | István, az lehet a gond, hogy a mondanivaló túlságosan közvetlenül irányítja a képeket. Azok többnyire tézisek illusztrációi, nem élnek önálló életet, hanem egy előre eldöntött kultúrkritikai ítélet szolgálatába állnak, szorosan kötődnek egy előre rögzített üzenethez. A kommentátjában sok olyan dolgot ír, ami a versszövegben nincs felépítve, értelmezési lehetősséggé téve, ezért is érezheti az olvasó önkényesnek pl. a lecsókolbászos szakaszt. Befogadóként csak azzal tudunk kezdeni valamit, ami a nyelvben ölt testet, nem a szerző gondolatait, hanem a verset olvassuk. A másik probléma az lehet, hogy kevés ellenállást tanúsít a szöveg a saját mondanivalójával szemben. Már az elején sejteni lehet, hová fog kifutni (celebesedés, manipulált közönség, kiüresedett művészet stb.), tehát nem poétikai, hanem publicisztikai logikát követ, ezért is érezhetjük esztétikailag kevéssé izgalmasnak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 318.
| 2026.06.25 21:00 | Zima István -- re: meo | Sötétben
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
A mészárlást szándékosan nem részleteztem jobban, mert nálam nem a horrorjelenet a fontos, hanem a két film közötti különbség. Manuelnél a fejszés férfi összeomlik és sírni kezd, a moziban viszont ugyanaz az alak folytatja a mészárlást. Ebből derül ki, hogy Manuel valamilyen módon megváltoztatta a film végét.(csodát tett?)
Manuel alakjánál a fagyos cella, a kötözött tenyerek(stigma?), az áram nélküli tévé és a neve is egy irányba mutatnak, de nem szerettem volna kimondani, hogy kicsoda(Jézus?). A fagyási sérültek említésével és az esetleges "hegyi betegség" miatti halucinációval próbáltam meghagyni egy világi magyarázatot.
A jelen időbe átírást megfontolom.
Köszönettel: István
| 317.
| 2026.06.25 16:27 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Sötétben
|
| Válasz erre | Kedves István!
A sztori nem rossz.
Izgalmasabb lenne, ha jelen időbe tenné át. Ennek a műfajnak különösen jót tesz.
A mondta-kérdezte szerkezet idejétmúlt, derüljön ki a párbeszédből, ki mondja és hogy, nem kell a narráció.
Annyi nem elég, hogy "hatalmas mészárlást rendezett", az olvasó kíváncsi a részletekre, ha nem is horrorszinten, legalább néhány sejtelmes utalással.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 316.
| 2026.06.24 20:21 | Zima István -- re: meo | Hígul
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
A második versszakkal más volt a szándékom: a plakátokon maguk a színészek szerepelnek reklámarcként. Ez a reklámzaj vakítja és süketíti el a nézőt, aki így ül be az előadásra.
A lecsókolbász szaga nálam a zsigeri, nem szellemi hatás jelölője. A „Súgó félrenéz” pedig azt jelenti, hogy a munkájára sincs igazán szükség: az előadásban alig maradt szöveg.
Köszönettel: István
| 315.
| 2026.06.24 20:00 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hígul
|
| Válasz erre | A második versszak arra vonatkozna, hogy a színház falán mosóporplakátot vesz észre a lírai én, és a színházba ül be? Első olvasásra kicsit fontoskodóan csap le egy nagyon alacsony labdát, a reklámokról való panaszkodásnál többet is ígér ez a vers. A "Megint ugyanazok a szavak/ medret vájnak a könnynek." szerintem figyelemreméltó, találó sorpár, rendelkezik egyfajta finom humorral is. A "lecsókolbász szaga/ megtölti a színpadot." sorról ez már jóval kevésbé mondható el.
A "Súgó félrenéz" meg a két utolsó sor olvasható úgy, mint kifejezett utalás a színpadi instrukciók hangnemére, ami egyáltalán nem rossz, de nem is elég önmagában. A vers mintha arra futna ki, hogy a színház hígulása egyrészt a kapitalizmusnak való kitettséggel, a materializmussal magyarázható; ez viszont bármiről megállapítható, itt pedig nem nyerünk tudást arról, hogy ez a színházi világban hogyan nyilvánul meg, milyen sajátos színekkel, égbekiáltó fonákságokkal (holott más sem adhatna jobb alkalmat erre, mint a társadalomnak tükröt tartani kívánó világot jelentő deszkák). Ha ajánlhatok valamilyen olvasmányt arról, hogy a társadalmi érvényesülés és az elvek küzdelmét a színházi világban hogyan lehet megmutatni, ajánlom Spiró György 'Az Imposztor' drámáját vagy Günter Grass a 'A plebejusok a felkelést próbálják' című drámáját (bár ez sajnos magyarul nincs fent az interneten), amik ugyan nem a kapitalizmus, hanem tekintélyelvű berendezkedések árnyékában tárgyalják a színház megalkuvásának és ellenállásának lehetőségeit, mégis példákat adhatnak idevágó plasztikusan fonák helyzetek megkomponáláshoz. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 314.
| 2026.06.23 19:43 | Zima István -- re: meo | Hígul
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Az én olvasatom: a paradoxonnal indító versben a színészek inkább celebkednek, és reklámok arcai. A súgó és a színpad adja a támpontot, hogy a közeg a színház. Itt ugyanazok a panelek hatnak a közönségre, ugyanazok a manipulációk érvényesülnek.
A lecsókolbi a zsigerekre hat, nem a szellemre. A porladó tiltakozás az ellenállás maradéka, ami szépen lassan a gyomorba kerül.
A vége pedig túl egyértelmű talán, a néző elégedett. A szakmai gondolkodás és a művészet fölöslegessé vált. A rendszer nyertese jól jár.
Köszönettel: István
| 313.
| 2026.06.23 14:33 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hígul
|
| Válasz erre | Kedves István!
Érdekes és társadalomkritikai szempontból jól elemezhető téma.
Kár, hogy nem elég átgondolt vers, nincs folytonossága, sem íve.
A "beülsz" nem értem, mire vonatkozik. És hogy kerül oda a lecsókolbász? A könnycseppeken történő utazás szerintem képzavar.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 312. 311. 310. 309. 308.
| 2026.06.22 14:30 | B. Dezső - szerki -- meo | Fulladás
|
| Válasz erre | "A beszélő végig hal volt, csak embernek hitte magát." - ezzel most tényleg meglepett, mint ahogy bizonyára másokat is. Legközelebb hátha találkoznak az elképzeléseink. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 307.
| 2026.06.20 16:20 | Zima István -- re: meo | Fulladás
|
| Válasz erre | Kedves Dezső!
A beszélő végig hal volt, csak embernek hitte magát.Viszont ha Önnek sem jött át, akkor ez csak az én hibám.Köszönöm véleményét.:)
Tisztelettel: István | 306.
| 2026.06.20 14:02 | B. Dezső - szerki -- meo | Fulladás
|
| Válasz erre | Ötletes, de zavarosnak tűnő írás, valóban vers és kisnovella között, ahol pl. összeomlott tüdővel próbál valaki kiáltozni a víz alól, ami elvileg lehetetlen, viszont vannak benne költői hatású sorok is, mint pl: "Nem fulladtam levegőbe /
megmentett a mélység." - az ilyenekből kéne inkább több. | 305.
| 2026.06.19 23:14 | Zima István -- re: meo | Kiszorít
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Sikerült megint egy nehezen érthető verset írnom. Érdekes, írás közben soha nem érzem bonyolultnak. Még keresem az egyensúlyt.
Köszönettel: István | 304.
| 2026.06.19 21:23 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Kiszorít
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Az a baj a higanyoshoz hasonló képekkel, hogy sci-fi körítésben az olvasó szó szerint veszi. Vagy hétköznapi dolgokat ábrázolunk szokatlan, formabontó nyelvezettel, vagy újszerű, formabontó objektumokat és helyzeteket hétköznapi, precíz nyelvezettel. A gondolatkísérlet jelenségeinek avantgárd megformálása, a formabontó tárgyak formabontó megjelenítése kétismeretes egyenlet és lényegében totális absztrakcióba torkollik.
De így van ez a képzőművészetben is; a festő vagy hétköznapi látványt ábrázol formabontó módon (impresszionizmus például) vagy új látványvilágot talál fel, nagyon gondos realizmussal megrögzítve (jellemzően a Dalí- féle szürrealizmus). Nehéz lenne elképzelni egy Dalí- festményt például Chäim Soutine stílusában megcsinálva... rendhagyó tárgyak rendhagyó megjelenítése még leginkább a grafikában és a vonalhangsúlyos képekben fér össze.
Szerintem ezt a verset talán jobb lenne most elengedni, de egy esetleges újraírásnál fontos lenne dönteni az ismert ismeretlen nyelviséggel való ábrázolása és az ismeretlen ismert nyelviséggel való bemutatása között. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 303.
| 2026.06.19 08:43 | Zima István -- re: meo | Kiszorít
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Ha jól értem, akkor a vers több irányba húz egyszerre, és nincs egybeforrva. Az „ezer méter a higanyban” az irtózatos nyomásra utal egy mérgező közegben, kontrasztban a tágulni (fejlődni, tanulni) vágyással. Az "átléptem a földön fekvőt” nem a damil áldozata volt, hanem egy korábbi, a rohanás során figyelmen kívül hagyott ember.
Ön hogy látja, átírjam, vagy engedjem el?
Köszönettel: István | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 302.
| 2026.06.19 08:23 | Zima István -- re: meo | Kiszorít
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Az "Igazolja, hogy ön ember” valóban fontos. A végén mégis inkább az ítélet kimondása felé mentem el.
A hosszabb versen elgondolkodom.
Köszönettel: István | 301.
| 2026.06.18 21:17 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kiszorít
|
| Válasz erre | Bájos Black Mirror epizódötletet sikerült itt összehozni, a zárásban klasszikus egzisztencialista pózzal (az életképtelen intelligencia vs. az életrevaló állatiasság/ gépiesség örök dilemmája is felmerül ebben a szuggesztív szerkezetben). A "bankjegyekből hajtogatott szemüveget" érteni vélem, mint a szubverzív rongyrázás stilizálását, mint a kapitalizmus szimbólumainak pukkadásig felfújását, de nem tesz jót a szövegnek, hogy mint ilyen egyedül van benne. Az "ezer méter a higanyban" nincs nagyon elvarrva. Az "átlépem a földön fekvőt" nem értelmezhetetlen, az olvasónak némi fejtörés után leeshet, hogy itt az előző lefejezettről van szó, de a befogadási folyamatot feleslegesen megakasztja szerintem. Ugyanis amikor a versbeszélő hazajutott, semmilyen földön fekvő testet nem konstatált (akár meghökkentő, akár megszokott -és ezáltal az olvasónak még meghökkentőbb- látványként), ezért nehéz hirtelen hova tenni, hogy addig is ott volt-e, vagy újonnan jelent meg, kicsoda, micsoda, stb.. Ezeket érdemes lenne csiszolni, de a lekerekítettségtől függetlenül az atmoszférát még nem érzem igazán kiforrottnak, még nagyon a cyberpunk disztópiák kapavágásában botladozik, az "Orromon bankjegyből/ hajtogatott szemüvegem" által felvetett irány pedig bár érdekes, még kidolgozatlan. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 300. 299.
| 2026.06.18 11:40 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Kiszorít
|
| Válasz erre | Kedves István!
Értékelem a humorát, és továbbra is jó iránynak tartom ezt a társadalomkritikus science fiction-vonalat.
Bár az agy, avagy annak hiányának kérdése is fontos, zárásképp hatásossabb lenne az: "Igazolja, hogy ön ember."
Ez a téma megérdemelne legalább egy kisprózát, vagy egy versben hosszabban kifejtett történetet.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 |
|
