Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 15 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1338.
| 2026.06.20 22:57 | Fűri Mária - szerki -- meo | Szín/esztézia
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Egy ilyen verset azt hiszem, inkább írni jó. De azért olvasni is érdekes, hogy a másiknak mi jut eszébe a színekről. Nekem a fehér, kék, zöld társításaid 'jönnek be'. | 1337.
| 2026.06.20 15:40 | Siska Péter - szerki -- meo | Szín/esztézia
|
| Válasz erre | A szöveg a szinesztéziát inkább csak tematizálja, az olvasó gyorsan átlátja a szerkezetet, pár sor után ezért kiszámíthatóvá válik. Az összemosott érzetek is eléggé konvencionálisak, és bár "az agy befelé kancsalít" szerintem hatásos, kevés ahhoz, hogy megtartsa a verset. | 1336.
| 2026.06.20 14:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Szín/esztézia
|
| Válasz erre | A "pirosan rikolt a fájdalom"; "fekete árnyak a sarkokon" automatizmusoknak tűnnek, míg az első néhány kép sokkal átélhetőbb felismerést ad. Figyelemreméltó az asszociációk által felvázolt ív: szorongás, természeti képek, majd veszély és teljes kimerülés- azonban nem biztos, hogy jót tesz a versnek, hogy a lezárás már a szinesztéziás szerkezeteken kívül valósul meg. Rimbaud a 'Magánhangzók szonettjében' végig az asszociációkon belülről szólt, ahogyan lépésenként közelített a "sötét legyek farától" az egyre magasabbrendű tökéletességig ("viola sugár az Ő szeméből"); ebben közreműködött az is, hogy lazábban, több sorra kiterjedően oldotta meg az egyes szinesztéziákat. itt az, hogy minden hasonlítás egy-egy sort foglal el, formai töréshez vezet, amikor a végszavakra kerül sor. | 1335.
| 2026.06.20 14:17 | B. Dezső - szerki -- meo | Szín/esztézia
|
| Válasz erre | Tetszetős, könnyed vers, a cím, hogy "színi..." nem tudom ad - e többletjelentést, fontos-e így kifejezni ami úgyis érzékelhető. Egyetlen, ill. három probléma, megint rímek: nyakon - tavon - sarkokon, és még talán a vége - "Az agy befelé kancsalít" sort lehetne finomítani. | 1334. 1333. 1332.
| 2026.06.19 15:48 | Szilasi Katalin -- re: meo | Szín/esztézia
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Köszönöm a meót. Szerintem egy szineztéziának nem meghökkentőnek kell lennie, hamem kifejezőnek, érzékletesnek. Hogy az olvasó úgy érezze, furcsa, de van benne valami.
Az utolsó sorok arra utalnak, ha a szem lecsukódik, megszűnnek a színek, hisz a valóságban nem is léteznek. A csapok érzékelik a hullámhosszokat, de alváskor az agy már a maga törvényszerűségei szerint építi fel az álom világát.
Üdv: Kati | 1331.
| 2026.06.19 13:19 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Szín/esztézia
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
A szinesztézia végtelen lehetőségek tárháza, nem rossz, tartalmaz pár különös rokonítást, de merítsen mélyebben ebből! Minél elrugaszkodottabb, meghökkentőbb, annál érdekesebb az érzékletek fúziója.
Nem látom az összefüggést a szöveg és annak utolsó két sora között.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1330. 1329. 1328.
| 2026.06.18 10:01 | Fűri Mária - szerki -- meo | Talán - szonett /jav./
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Látom, ragazkodsz a szonetthez. Végül is jól teszed. Kevesen tudnák ilyen pontosan megírni. Az ötödik sorban tovább csiszoltad a jambust, ami használt a versnek.
Mátyással értek egyet: a harmadik soron változtatni kellene, mert bántóan kiszól. Emiatt egyelőre nálam is múlik.
Összességében viszont más szemmel, másféle várakozással olvasom, mint az előzőt. Nem kell mindig, mindent modernizálni. Ha valaki a (nem kiüresített) kötött formát ilyen biztosan, érzelmesen, értelmesen, de nem érzelgősen tudja használni, akkor tegye. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1327.
| 2026.06.17 17:58 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Talán - szonett /jav./
|
| Válasz erre | Igazából nem lehetne annyira a vers szemére vetni az újítás hiányát, ha harmadik sor nem mutatná a kifejezett szándékot a modernizálásra. Itt a nyelvezet tornamutatványra kényszerül, már-már találós kérdésszerűen körül kell írnia valami olyasmit, amire nem való, aminek a tudatában megváltozna, éppen azzá, mint ami napjainkban. Egy- egy ilyen mozzanat alig kerülheti el, hogy ne hasson parodisztikusan, ami egy ilyen szövegbe nem fér bele. | 1326.
| 2026.06.17 10:56 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Kiváncsiság (jav. cím) "Szél bejár
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Ezen még sokat kellene csiszolni, de ettől még érdekes gondolat, ha nem is pont a 18. életévhez kellene kötni. Igen, az ember 18 évesen is kíváncsi - de a "felnőtt" élet számos titka és lehetősége valóban teljesen elveszíti a varázsát, mire az ember eljut odáig. Kisgyerekként pl. az ember gondolhatja azt, hogy ha majd felnőtt lesz, megkomolyodik (aztán mégsem), fontos munkát fog végezni (majd rájön, hogy olyan kevés munka igazán fontos), megveheti magának az összes játékot, ami megtetszik (aztán már nem akarja), az összes édességet, amit megkíván (aztán akarja, de vigyáz a cukrára meg a koleszterinjére), és így tovább... Szerintem van a témában potenciál, csak át kellene gondolnia, pontosan hogyan érdemes megragadni. Ha van kedves még foglalkozni vele, szívesen olvasnék alternatív verziókat.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 1325. 1324. 1323. 1322.
| 2026.06.16 00:20 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | "Valahol Európában" - 2026(jav.)
|
| Válasz erre | Ez a vers az esetlenségei ellenére is működik. Szépsége pedig az életszerűségben rejtőzik, ezt nem is kell tovább magyarázni. A kortárs költészet művelői és kritikusai is próbálnak minél érzelem mentesebben "működni".. Nem gondolom, hogy ez jó irány. Ez egy jó vers. Szép látlelet. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1321.
| 2026.06.15 10:29 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | "Valahol Európában" - 2026(jav.)
|
| Válasz erre | Kedves katalin!
Szépen, pátosztól és giccstől mentesen drámai.
A kép erősen hat és bennünk marad.
Gyanítom, hogy ez így tényleg megtörtént, és Ön szemtanúja volt, a jelenet pedig olyan erősen hatott, hogy versbe kívánta. De ha nem, akkor itt most megtörtént.
Marasztalom.
Üdvözlettel:TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1320.
| 2026.06.12 21:18 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | "Valahol Európában" - 2026 /jav. 2
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Ez a szomorúan emberi, szociális jelenet valóban megörökítésért kiált, viszont ehhez pontosabban, gördülékenyebben kellene írni. Már az első mondat is akadozik. Az "egértetem meredten,/elemlámpa-fény matatott" számomra értelmezhetetlen.
Nem az ég havazik, csak simán "havazik". Az "ingerültté vált" túlbonyolított megfogalmazás. Akár el is hagyható, a tetteiből és a szavaiból derüljön ki a férfi ingerültsége.
Dolgozzon rajta, érdemes!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1319.
| 2026.06.12 17:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Talán - szonett
|
| Válasz erre | Az "Alattomos gyilok megannyi drónon" felszínesen modernizálja csak az 'életem lövedék' toposzt és vele együtt a verset, díszleti szinten. A gondolkodásmód és érzésvilág még kora 20. századi. Nem lehet nem méltányolni viszont olyan fordulatok kritikai beállítódást sutba vágó erejét, mint a "...szelíd szemedre/ sötét bogár, a fájdalom telepszik" lekerekülése vagy a "múltba néz, kinek jövője nincsen" izgalmasan szerénytelen komolysága. Ezeket a mozzanatokat el kéne különíteni a szonettforma sallangjaitól és egy változatosabb formájú szövegfolyamba elültetni.
A szabadvers és a kötött forma közötti hasadás magyarázható az összetett mondatok -és az összetett mondatokba kívánkozó reflektív, önvizsgáló, kritikai szemléletű gondolatok- elterjedésével is. A hagyományos forma a csengő- bongó kinyilatkoztatásoknak kedvez, amelyek rímes összecsengésük révén a világ kerekségét sejtetik. A szabadverses irány az esetleges, bonyolult, tanulságba nem foglalható valóságot igyekszik képviselni a túlságosan leegyszerűsítőnek, kopottnak látszó klasszikus gondolati- érzelmi szókinccsel szemben. Sajnos még ebben a versben is nyűttnek bizonyulhatnak a "Talán vakon kilőtt golyó a sorsom"; "A múltba néz, kinek jövője nincsen"; "Ma minden,/ mi volt, eltörött" szentenciák (ezutóbbi erős allúziót alkot Ady 'Kocsi-út az éjszakában' versével- "Minden Egész eltörött"- nem tudom, tudatosan-e). Éppen ilyesmiknek a megcsavarása, megkérdőjelezése, modernizálása az, ami általában egy-egy kötött formában induló verset szabadverssé gyúr. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem írhatók magasrendű kortárs szonettek, szonettkoszorúk akár; ilyet jelentetett meg például nemrég Halmai Tamás, 'Seb a tűzfalon' címmel, amire már egyszer felhívtam a figyelmet itt a dokkon. Nála például a már-már széteső, nagyvonalú ugrásokkal asszociáció nyelvezet teszi lehetővé, hogy összeegyeztesse a kinyilatkoztatásos szerkezetek sorjázását a kortárs kétségekkel, összetettség iránti igénnyel (pl.: "Jóvátett idő? Idővé tett jóság?/ A tél rózsája elgondolkodik,/ ki gondolja a télivé lett rózsát,/ hogy tövise ellát a szirmokig,..."). Ebbe a megoldásba nem férne bele vallomásos- személyes dialógusrészlet, dramatizált megszólítás például. Borbély Szilárd viszont soráthajlásokkal, rímek, megszokott ritmus nélkül töltötte meg a 4+4+3+3 soros formát némileg dokumentarista hangvétellel többek között a 'Halszem példázata' versben vagy hasonlókban (ezek sajnos nem igazán elérhetőek interneten, de több ilyen van az 'Egyre rövidebb szavak' népszerűsítő kiadásban. Az interneten megtalálható szonettesebb versei formailag hagyományosabbak). Zalán Tibor pedig avantgárdul bánva a formával ún. 'Felezőszonetteket' írt, ezeket is ajánlom olvasni, bár nyilván nagyon távol esnek az itt megcélzott ideáloktól. | 1318.
| 2026.06.12 12:26 | Fűri Mária - szerki -- meo | "Valahol Európában" - 2026(jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
A felsorolt rímek javítása pontosíthat a versen; én azért most tennék egy maradot, mert jelen formájában is hat, meggyőző, drámai és kedves. A férfi és női 'princípium' közötti különbséget így megragadni ebben a történetben, anélkül, hogy a giccs leghalványabb árnya is rávetülne -- minden elismerésem. | 1317.
| 2026.06.12 12:24 | Fűri Mária - szerki -- meo | Talán - szonett
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
A pontosan megoldott szonett formát itt most inkább akadálynak látom, mintha amiatt nem sikerülne igazán megidézni az emléket. Az első versszak felesleges. A másodikkal kezdenék, a konkrét képpel. A szonettben most két négysoros lapul. Vagy sűríteni kellene, vagy meggyőzőbben kitölteni a választott keretet. | 1316. 1315. 1314. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 |
|
