Apám ültet.
A meggyfa helye tátog,
a mandula ágán
pörsen a fagy.
A ház repedésein
Riadtan kapaszkodik
egy fügefa.
Tövéből leseget
megannyi hajtás,
egy ködfátyol-szoknya
álmaitól kótyagosan.
S a jólnevelt barack,
a ribizli pirospontjai után
tétován, – mint aki
nem érti a rendet –
ontja magából
a napmeleg gyümölcsöt,
nekünk,
magunkat itt felejtett
vándoroknak.
