Seres László †
Körbe, körbe
(Az elidegenedés kudarca)
Gondjaim magamba zárom
őrt állítok magam elé
hogy senki meg ne lássa
Mosolyomat annak szánom
aki nem akarja
hogy rám találjon
magába zárja gondjait
mintha csak maga volna itt
Így fogom őriztetni
mindkettőnket én is
Őt velem
s vele engem
hogy a Föld
beleremegjen
ha mosolygunk majd újra
Egymásra
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
|
1. 2. 3.
2010.03.13 12:31
ip:
| Seres László:re: -- Körbe, körbe
|
| Válasz erre | Köszönöm az értékelõ szavakat, nincs mit vitatnom, a vers ezért maga a csoda, mert oly sok lehetõséget hordoz magában a vitára, a gondolat annyi értelmezésre nyújt módot, és talán mindenkinek mást és mást sugall.Egyet nem tud, megvédeni magát. | 4.
2010.03.13 01:13
| Dokk Szerki -- meo-üzenet | Körbe, körbe
|
| Válasz erre | Legjobban a "vele engem - beleremegjen" ríme tetszik. Ezen kívül viszont inkább hiányosságokat találok: a vers formája csapongó, hol rímel,hol nem, sorhossz változik, a versszakok hossza mikor mekkorára sikerül. Fogalmazás: egy ici-picit túlírt (az 1. sort megismétli a 2-3. csak hosszadalmasabban, körülírva). Azt hiszem, erõsebb lenne a szöveg, ha az 1. vsz. 1. sor keresetlen szókimondását folytatná végig.
Érzékelek valami disszonanciát a 2. vsz. általános alanya (annak aki) és az utána következõk konkrétabb személye (mindkettõnket, õt) között.
A "gondjait- mintha csak maga volna itt" hiába hangzik elég jól, ha kilóg a lóláb: csak azért kell a körülményeskedõ "mintha csak maga volna itt", hogy rímeljen. A cél nem szentesíti az eszközt, a rím kedvéért kár a nyelvet fogóba szorítani és csavargatni, fájni fog.
Szép amit leír (egymásra vigyázunk, egymást óvjuk, egymásnak vetett háttal vívunk meg a világgal), de ez így olyan általános! A kicsit személyesebb élményt hiányolom belõle. Múlan-dokk. | |
|
