Hájos Tamás Balázs
Csak a Jó sejtelme
A gondolatok elkeverednek, csak néhány fa, jelnek,
S bajnak nőnek
Mint egy ember lelke, eldönti kell e, vagy tiltja az elme
Körülötte csak a jó sejtelme
Lassan elnéz, a hideg felemészt,
Szürke és ostromolja minden tette
Benn a hegybe', egy kis kertbe', csak a jó sejtelme
Merne, lassan minden beleszeretne.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
|
1.
2009.10.27 13:33
| Dokk Szerki -- meo-üzenet | Csak a Jó sejtelme
|
| Válasz erre | Balázs, nem tudom, hogy én egy életben jártas ember vagyok-e. Szerintem nem. Azt szeretné ugyanis, ha egy ilyen jártas reagálna a verseire. Ez a kérés, gondolom, azt jelenti, hogy a vers tartalmi lényegérõl szeretne inkább hallani. Tehát, hogy nem annyira a vers minõsége, mint a benne foglaltak értéke érdekli.
Amennyire én jártas vagyok: a "mag" és a test (a vers) kb. ugyanannyira jó illetve rossz, nem elég megformált, eredetiség híján van. Nem képes fontossá válni sem a vers, sem az üzenete.
A cím annyiban találó, hogy a vers valóban csak sejti a "jót", nehezen tudja megragadni. Nem tesz jót a versnek a vesszõk, gondolatjelek, kis-nagybetût nem következetes használata, hevenyészettnek tûnik benne minden, a gondolatok sem letisztultak. Ha tanácsot is elfogad: érdemes az ilyen állapotú verseket prózában megfogalmazni, majd azt versbe, majd azt újra prózában, újra versben. A többszörös szûrés közben a lényeg marad meg, kristályosodik a forma, a sallangok szinte észrevétlenül eltûnnek.
Sok sikert kívánok, nem kis munka!
jt | |
|
