NAPLÓK: Ismerd meg önmagad! Legutóbbi olvasó: 2026-03-20 03:30 Összes olvasás: 732| 3. | [tulajdonos]: morbid | 2025-02-16 21:21 | Halálra ette magát a svéd király
Szinte elképzelhetetlen, hogyan történhet ilyesmi a gyakorlatban, de olyan uralkodó is akadt a történelemben, aki halálra zabálta magát. 1771-ben Adolf Frigyes, Svédország királya egy fogadáson annyit evett, amit még elképzelni is sok. A 60 éves uralkodó a korabeli krónikák feljegyzései szerint homárt, kaviárt, füstölt heringet, pezsgőt, valamint 14 adag desszertet fogyasztott el egy ültő helyében. Nem csoda, ha a szervezete nem bírta ezt a hatalmas igénybevételt, és végül holtan esett össze.
Torkán akadt az írónak a váratlan falat
Sherwood Anderson amerikai író mulatozás közben halt meg 1941-ben, de nem az ital volt a veszte, hanem az étel. Egy kerti partyn szendvicset evett, de kissé figyelmetlenül. A szendvics ugyanis fogpiszkálóra volt felszúrva, amit az író egy az egyben
bekapott a falattal együtt. A fogpiszkáló megakadt a torkán, és az író azonnal megfulladt.
Mérgében halt meg a híres whiskey feltalálója
Jack Daniel, akiről a népszerű whiskey-t elnevezték, 1911-ben halt meg, méghozzá dühében. Annyira mérges lett ugyanis, amikor egy alkalommal nem jutott eszébe a páncélszekrényének a kódja, hogy végül belerúgott a fémdobozba, és eltört az egyik lábujja. A sérülés következtében vérmérgezést kapott, ebbe pedig nemsokára belehalt.
Ez a legjobb szerintem.
Halálra röhögte magát az uralkodó
Bár azt mondják, hogy a boldogság éltet, ez úgy tűnik, hogy nem minden esetben van így. I. Márton aragóniai király ugyanis úgy halt meg 1410-ben, hogy szó szerint halálra röhögte magát. Az uralkodó ugyanis annyira nevetett valamin, hogy képtelen volt abbahagynia a hahotázást. A nevetőgörcstől pedig végül szívinfarktust kapott.
| |
| 2. | [tulajdonos]: Rilke sorai | 2025-02-09 21:10 | Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései (részlet)
Lehetséges, hogy az ember nem látott, nem ismert és nem mondott még semmi igazán fontosat? Lehetséges ez? Évezrednyi ideje volt, hogy lásson, elmélkedjék és feljegyezzen mindent, s engedte tovaröppenni az évezredeket, akár a tízperceket az iskolában, mikor a vajas kenyér után egy almát majszolunk?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a haladás, találmányok, kultúra, vallás és életbölcsesség ellenére az élet felszínén ragadtunk? Lehetséges, hogy még ezt a felhámot is, mely azért mégiscsak lett volna valami, egy elképesztően unalmas anyaggal borította be az emberiség, s most úgy fest, mint a szalonbútorok, mikor a család elutazik nyaralni?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a világ egész történelmét félreértették? Lehetséges, hogy az egész múlt hamis, mert mindig csak a tömegeiről beszéltek, mintha egy csomó ember gyülekezetéről lenne szó – ahelyett, hogy az Egyetlent tekintették volna, akit mindenki körülállt, mert idegen volt és meghalt?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy azt hitték, ki kell pótolniok mindent, ami történt, mielőtt megszülettek volna? Talán mindenkit egyenként figyelmeztetni kellene, hogy magában hordozza mindazt, ami előtte volt, s így mindent tud, tehát ne hagyja, hogy azok, akik mást tudnak, telebeszéljék a fejét?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy mindezek az emberek részletesen ismernek egy olyan múltat, mely nem volt soha? Lehetséges, hogy számukra nem létezik a valóság? És hogy semmihez sem tapadó életük lejár, mint valami óra egy üres szobában?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy az ember semmit sem tud a lányokról, pedig mégiscsak élnek? Lehetséges, hogy „asszonyok"-ról, „gyermekek"-ről, „fiúk"-ról beszélünk, és hiába vagyunk műveltek, nem sejtjük: mindezen szavaknak régóta nincs többé többesük, és csupán számtalan egyes szám létezik már?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy vannak emberek, akik azt mondják: Isten – és valami közkincsre gondolnak?... Íme, két iskolás gyermek: az egyik bicskát vásárol, szomszédja pedig ugyanaznap éppen olyat vásárol magának is. Egy hét múlva mutatják egymásnak bicskáikat, s kiderül, az egyik kés a másikra szinte alig hasonlít már – más-más kézben ily hamar más lett a kettő. (Egyikük anyja meg is jegyzi: „Persze, hisz mindent azonnal el kell nyűnötök.”) Ohó: hihető tehát, hogy az embernek Istene lehet, ha nem használja, akkor is?
Úgy bizony.
Ám ha mindez, hacsak félig-meddig is, de lehetséges – az ég szerelmére! –, akkor valaminek történnie kell. Lásson neki az, aki éppen kéznél van, akiben ez a nyugtalanító gondolat megszületett, legalább valamit pótoljon a mulasztottakból. Bárki legyen, ha éppen nem is a legmegfelelőbb: elvégre más most nem akad. Brigge, ez a fiatal jelentéktelen idegen kell majd, hogy az ötödik emeleten leüljön, és éjjel-nappal írjon – igen, írnia kell, ez lesz a vége.
Görgey Gábor fordítása
(Rainer Maria Rilke: Válogatott prózai művek, Európa, 1990) | |
| 1. | [tulajdonos]: február 9 este 9 óra | 2025-02-09 21:01 | Nem akar ez a napló semmi különöset , nem akar hivalkodni nem akar kitűnni, mást túlszárnyalni. Csak van. Valamiért kellett. Remélem, hogy egy nap megtudom miért.
Önmagamért. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
