DOKK


 
2846 szerző 39342 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szabó T. Anna
  TESZTELEM A GRAVITÁCIÓT
Új maradandokkok

Bátai Tibor: Rögtönzések egy dilemmára
Szakállas Zsolt: duzzanat.
Filip Tamás: Május felé
Tímea Lantos: Kontúr
Bátai Tibor: rigmusok a tanár úrnak
Gyurcsi - Zalán György: No. 16
Szőke Imre: Jeff
Szőke Imre: Zambézi
Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
FRISS FÓRUMOK

Vezsenyi Ildikó 43 perce
Deák Máté 1 órája
Mórotz Krisztina 1 órája
Tóth János Janus 1 órája
Szőke Imre 3 órája
Nagyító 10 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Valyon László 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Tímea Lantos 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Szilvási István 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Bara Anna 4 napja
FRISS NAPLÓK

 3, 6, 9 3 órája
Vendég 6 órája
Bátai Tibor 21 órája
Játék backstage 23 órája
Hetedíziglen 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
nélküled 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 napja
Minimal Planet 2 napja
útinapló 2 napja
Zúzmara 3 napja
Conquistadores 4 napja
Nyakas 5 napja
Etzel Mark Bartfelder 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2025-10-02 21:44 Összes olvasás: 93345

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
978. VA: tévedések-vígjátéka?[tulajdonos]: ferdítési2025-09-28 23:07
Ó, bocsánat, nem Arany János és nem Makrancos Kata.

Harsányi Zsolt, és Makrancos hölgy

977. [tulajdonos]: ferdítési2025-09-28 23:01
„Nemcsak mulatt volt, de meglehetősen molett is.” Át kell olvasnom a fordításomat, és most itt tartok. A szójáték természetesen nem volt benne az eredetiben, és döntenem kell bevállalom-e, vagy elengedem, ne kelljen gyanakodva felkapnia a fejét az olvasónak: csak nem a fordító játszadozik itt? Tisztességesebb (alázatosabb hozzáállás) lenne kihagyni, és egy észrevétlenebb megoldást választani. De akkor meg Klaudy Kinga javaslata nem érvényesül: hogy a lefordíthatatlan eredeti szójátékokért cserébe máshol kell becsempészni a szövegbe egy-egy frappáns megoldást, ha arra a szöveg lehetőséget teremt.

Emlékszem, a Szél árnyéká-ban az „El otoño había llegado a París a traición”- mondatot, ami szó szerint azt jelenti, hogy Párizsba lopva érkezett meg az ősz, vagyis belopakodott, úgy fordítottam, hogy „Párizsba beszökött az ősz”. Többen is jelezték, hogy ez merész húzás volt a részemről, de elismerték, hogy kihagyhatlan kacsintásként élték meg a magyar olvasó felé.

Karinthy menyétje is eszembe jut, aki magával vitte a menyét. Fel is szokták neki róni újabban a szabadosságot.

A Makrancos Kata eredeti címe Taming the shrew. Nádasdy szerint Arany János fordítása túl eufemisztikus. Így lett a darab új címe A hárpia megzabolázása.

976. [tulajdonos]: János2025-09-27 22:52
2025. 09. 27.
Szépet álmodtam. Igazi Freud-i csemegét.
Szerettük egymást a férjemmel, finoman, boldogan, előbb Nyírmihálydiban a gyerekkori ágyamon. aztán kézen fogva sétáltunk Budakeszin a Prohászka Ottokár Gimnázium felé vezető járdán, meg-megálltunk, és egymáshoz bújtunk, mint az újdonsült szerelmesek. Olyan jó, mondtam az egyik ilyen összebújás után, hogy János elvált tőlem, így szabadok lehetünk. Ugye, beszélhetek veled ilyesmiről, kérdeztem aggódva, mert egy pillanatra úgy éreztem, jobb lett volna, ha nem szólalok meg; féltem, hogy túl törékeny a boldogságunk ahhoz, hogy ilyen „kibeszélésekkel” terheljük. De ő tök nyugodtan azt választolta, hát, persze. Erős volt és fiatal, magabiztos, mint a Robert Redford a Távol Afrikától-ban; nyugodtan rábízhattam magam. Aztán mintha egy asztal mellett ültünk volna, még mindig édes kettesben, amikor hirtelen belém hasított a felismerés: de hiszen János az apám.

975. [tulajdonos]: itt-a-vége2025-09-26 22:09
2025. 09. 25.

Végére értem Sonsoles Ónega A szolgáló lányai (vagy Don Gustavo lányai, majd elválik) című regénye fordításának. Végére értem – használhattam volna más kifejezést is (befejeztem, lefordítottam), de ez a legpontosabb. El akartam jutni a végéig, az utolsó szóig, az utolsó pontig. És szerettem volna felszabadultan, győzelemittasan élvezni a küzdelmem eredményét: ezt a csatát is megvívtam. De az történt, mint mindig: nem érzek sem diadalt, sem felszbadultságot, csak mérhetetlen fáradtságot, és azt az elidegenedettséget, ami mindig elfog egy nagyobb munka végén. A vizsgákkal voltam hasonlóképpen mindig, alig vártam, hogy megérjem a napot, amikor nem kell hajnalban kelnem, hogy tanuljak, és amikor elérkezett a nap, nem tudtam mit kezdeni a szabadságommal. Csak ürességet éreztem. Mint most. Évek telnek el, mire újra szeretni tudom majd, amin most túl vagyok

974. [tulajdonos]: legyen2025-09-07 23:00
Tegnap délelőtt írtam:

2025. 09. 06.

Háy János első (nagysikerű) drámája, a Géza gyerek (én Debrecenben láttam először, és azt gondolom, joggal nagysikerű), eredetileg novellaként született meg. (Lásd itt: https://www.es.hu/old/9951-52/hay.htm)

Már írás közben éreztem, hogy a tartalma más formát kíván, mesélte Janó, biztosan nem pont ezekkel a szavakkal, ezért nem teszem idézőjelbe. Erdélybe utaztunk a szokásos húsvét előtti kirándulásunkra, írók, költők, tanárok és mi a férjemmel, meg a nagyobbik gyermekünk, én akkor talán éppen a Szél árnyéká-t fordítottam, épp Janónak köszönhetően, ő ajánlott a Palatinus Kiadónak, amikor spanyolos műfordítót kerestek. Hallottam a szereplők hangját, miközben a novellát írtam, maguktól kezdtek el dialógusokban beszélni, nem én akartam így, folytatta Janó, természetesen megint nem pont ezekkel a szavakkal. Egy benzinkút előtt álltunk a peronon, amely mellett a kiránduló busz megállt. Ott mesélte el J. azt is, hogy őt már a szerelem is csak annyiban érdekli, hogy utána megírhassa. (Nem így mondta. Nem mondhatta így.)

Olyan jó lenne, ha a DOKK megújuló felülete lehetőséget teremtene a prózaírásra, arra az esetre pl., ha egy „vers” elbeszélő formában kívánkozna ki a költőből. (Vagy, ha eleve novellát, regényrészletet, ne adj’isten esszét, tárcát stb. akarna valaki feltenni.)

És ha lenne (gombnyomással működtethető) felület a különböző versformák gyakorlására (nem csak hexameterből áll a világ!), úgy érezném, hogy még szerény, földi életemben boldoggá „avattak”. Ű

A harmadik kívánságomat egyelőre nem árulom el. Még ki kell találnom.


973. [tulajdonos]: haza2025-08-31 21:31
2025. 08. 30.

1) Valami bulin voltam egy számomra ismeretlen társaságban, ágyak, székek, mindenféle göncök szanaszét, talán étel, ital is, amikor megjelent egy hórihorgas, szakállas alak kalapban, köpönyben – már-már olyan volt (jut eszembe most, hogy írok róla), mint a Tim Daly által alakított fejvadász az Outsider-ben (magyarul: Kirekesztve), aki félholtan megérkezik egy szigorú vallási előírások szerint élő, özvegy amish asszony (Naomi Wats) birtokára, és amikor hetek múlva (miután a nő a közössége akaratával szembeszálllva ápolja, és közben természetesen egymásba szeretnek) felépül, kiderül, hogy bárhonnan elő tud rántani egy pisztolyt a talpig érő fekete köpönyege alól: a hátáról, a bal és jobb csípőjéről, mindkét csizmája szárából stb. Hát, egy ilyen kinézetű, cserzett bőrű, cigányos külsejű férfi jelent meg álmomban a szobában, csak sokkal idősebb volt, mint az „outsider”, és abban a pillanatban, hogy megláttam, tudtam, hogy értem jött. Megállt mellettem, akkor láttam, milyen magas, két és fél méter legalább. „Hazamegyünk”, mondta, és hozzátette: ”A feleségem már megint elszökött”. Hitetlenkedve néztem körül, ugye nem gondolja senki, hogy ehhez az ijesztő idegenhez tartozom. „Ne engedjétek, hogy elvigyen”, könyörögtem, „nem is ismerem”. A férfi elnézően mosolygott, a többiek szemén láttam, hogy nem tudják, eldönteni, kinek van igaza. Közben megjelent egy másik, ugyanolyan magas, hasonló öltözetű, fiatalabb férfi. Akkor jöttem rá, miről van szó. „Hatalmas vagyont örököltem”, kiáltottam, „azt akarják megszerezni”, de a többiek csak álltak ott távolságtartóan, látszott rajtuk, hogy kényelmetlenül érzik magukat, nem kellemes egy családi perpatvar közepébe csöppenni. Nem volt segítség, csak magamra számíthattam. Akkor jutott eszembe a titkos lépcső. És már láttam is, ahogy az épület oldalában kanyarog. És már rohantam is rajta, felfelé.

2) Kedvenc tájaimat csücsküknél fogva, akár egy abroszt, hányszor próbáltam hazahozni, hiába. Nem bírják ki a vízek a rázós útvonalat. Tó, tengerszem, láp, tócsa, mocsár, patak, ér. Mire megjövök, kiürül medrük. Szomorú, de kilötykölöm őket.

972. [tulajdonos]: startvonal2025-08-24 18:41
2025. 08. 24.

Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem,
szemeim sem láttak magasra,
és nem jártam nagy dolgok után,
erőmet haladó csodadolgok után;
Sőt, lecsendesítém és elnémítám lelkemet.
A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál;
mint az elválasztott gyermek,
olyan bennem az én lelkem.

(Grádicsok éneke, Zsolt. 131, 1-2)


Madárcsontú idős hölgy ül előttem istentiszteleten lila blézerben. Olykor áll, amikor a liturgia úgy kívánja. Állok én is olyankor. Az Igére kellene figyelnem teljes lelkemmel, de nem tudok. A fél figyelmemet a hölgy válltömése köti le. Ki találta ki, hogy egy nőnek úgy kell kinéznie, mint egy izmos vállú dandártábornoknak? Miért próbálja elhitetni velem az a két szivacsbetét, hogy erőt sugároz az a két gyönge váll?

Nagyméretű női ruhák – hírdeti egy oldal. A ruháhat barbie-baba vékonyságú manőkenek viselik.

„Amúgy a gondolkodás mindig onnét startol, hogy belátom: esendő vagyok. Az esendőségem, a világban való sérültségem késztet arra, hogy gondolkodjak. Az esendőségem az, ami képessé tesz arra, hogy a másik ember szemébe merjek nézni. Az esendőségünk teszi lehetővé, hogy megszólítsuk egymást. Ha a másik ember kompakt, ha a saját tökéletességével kérkedik, akkor nincs miről beszélni, olyan, mint egy tökéletes golyó, nem tudom megfogni, mert kicsúszik a kezemből, meg persze félek is tőle, hisz én hozzá képest sérülékeny vagyok. Akit szeretni lehet, akit meg lehet szólítani, az sérült felület, tele van a teste horpadásokkal, kidudorodásokkal.” (Háy János)

Olvasói hozzászólások nélkül
971. VA: jav.2025-08-16 12:49
élhetetlenségeivel

970. [tulajdonos]: Florence - a tökéletlen2025-08-16 12:43
Hej, de szívesen füllenteném, hogy direkt írtam mulandó verset, hogy amikor megérkeznek a meók, szép példát mutathassak másoknak alázatból, belátásból, elengedésből, önkritikából stb.! Olcsó és átlátszó kísérlet lenne.

Egyrészt, ahhoz, hogy szándékosan írjon valaki rosszat (gyengét/színvonal alattit – mindegy most, hogy mihez mérten), vérprofinak kell lennie. Mint a Florence-t alakító Meryl Streepnek, akiről tudjuk (ha mást nem a Mamma miá-ból), hogy jó hangja van, de ebben a szerepben el kell hitetnie a nézőkkel (és a hallgatókkal!), hogy a magát nagyszerű operaénekesnőnek gondoló gazdag New York-i örökösnő annyira botfülű, hogy nem hallja a különbséget a jó és rossz éneklés között. (Hogy a környezete is asszisztál ehhez a folyamathoz, merő érdekből, az más kérdés.)

Másrészt, ki az a mazochista, aki ilyesminek előre eltervezetten, szánt szándékkal kiteszi magát? Elengedi az ember azt a szegény mulanDOKK-verset, mi mást tehetne (ki-ki talán be is látja a fogyatékosságait), de úgy érzi magát közben, mint az alkalmatlannak nyilvánított szülő, akitől elveszik a gyerekét, és menhelybe dugják. Máskor tsináljon jobb gyereket!

Ragaszkodunk, kapálózunk, küzdünk, aztán tsinálunk jobb gyereket. Vagy nem. Nem az életünk múlik ezen. Bár, ki tudja? Tudhatja bárki?

Ma reggel arra ébredtem, hogy újra seregélyek özönlik el a kertet. Percekig vonultak. A kedvenc Saramago-regényem jutott eszembe, a Kőtutaj, amelyben öt különleges képességekkel rendelkező embert hoz össze a sors, többek között egy tanítót, akit mindenhova seregélycsapat kísér, és egy fiatal nőt, aki a regény kezdetén egy bottal kitörölhetetlen nyomot karcol a földre.

Délelőtt merő véletlenségből (?) megnéztem egy AI-videót; olyasvalaki készítette, akit itt a DOKK-on mindenki(nek) ismer(nie kellene). Egy gyönyörű műnő az egyik legújabb versét énekli -- ugyanolyan hangon, mint azon a fájlon (majdnem azt írtam felvételen!), amelyet a nagyobbik fiam íratott -- merő szórakozásból -- a virtuális "elmével" az Óriáslány című versemre. Soha sehol nem tettem fel, pedig első hallásra izgalmasnak tűnt a zenei aláfestés. Még büszkeséget is éreztem egy kis ideig. Szerencsére, hamar elmúlt.

Egy újabb emlékkel vigasztalódtam: megjelent előttem John, a "vadember," amint egy Shakespeare-kötettel a kezében a „szép, új világ” felé tart a rezervátumból, ahová kényszerült. Nem tudom, mintha a DOKK is valamiféle rezervátum lenne. A maga élehetetlenségeivel együtt.

969. [tulajdonos]: tovább-locsogok-menthetetlen2025-08-15 12:34
Nem az életem MÚLIK a Veszteg című versen. Megkönnyebbüléssel engedem el.

Nem foglalkoztam vele eleget. Nem ástam mélyre. Nem vagyok benne elég őszinte.
Nem várhatom az olvasótól, hogy ő találja ki azt, amit magamnak sem merek bevallani.

Lehet profin is rejtélyeskedni, mint Pilinszky a Terek-ben. Legyen mondjuk az a mérce. Ne az eddigi próbálkozásaim.

Ez a vers (Veszteg) hányaveti. Nem jön át benne az elnémulás drámája. És a közepén túl nagy ugrással kerül a bibliai időkbe. Van ott egy szakadék (az el nem mondott veszteségekkel az alján), aminek az áthidalását nem lehet az olvasóra bízni. Nem az ő felelőssége.

A vers profán része így csak ellaposítja a szakrálisnak szánt mondanivalót. Túl hamar beszél, túl keveset, mégis túl sokat felszíni dolgokról, nem tud veszteg maradni, ezzel ellentmond annak, amit üzenni akar. Ezt az ellentmondás érzik a szerkesztők. Objektív mércével nézve is csak "fecseg a felszín, hallgat a mély".

Értem Filip Tamás felvetését a versek megítéléséhez használt mércékkel kapcsolatban. Nem vitatkozni akarok vele, csak jelezni, hogy nem ért veszteség.

És persze megköszönni a gondoskodását.

A.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-10-02 21:11   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2025-10-02 21:03   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2025-10-02 20:46   Új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2025-10-02 20:35   új fórumbejegyzés: Deák Máté
2025-10-02 20:29   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-10-02 20:27   új fórumbejegyzés: Deák Máté
2025-10-02 20:23   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-10-02 20:00   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-10-02 18:51   új fórumbejegyzés: Deák Máté
2025-10-02 18:14   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó