DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36772 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Tiszai P Imre
  Velük
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: azok az idők
Szilágyi Erzsébet: Teremtés
Petz György: Gyermekkor, bérház emelet
Tóth János Janus: szárnytalan
Szakállas Zsolt: TALÁN AZ OVÁCIÓ szürrealista kispróza
Bánfai Zsolt: Viharmadár
Tamási József: séták a sárban
Tóth Gabriella: múltbéli anzix
Kosztolányi Mária: a róka
Petz György: Este előtt
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 2 perce
Albert Zsolt 16 perce
Kosztolányi Mária 4 órája
Vadas Tibor 5 órája
Nyári lászló 10 órája
Józsi Gyöngyi 23 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Aranyi Gábor 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Rigó Tibor 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Oláh Imre 2 napja
Bara Anna 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Bánfai Zsolt 2 napja
Petz György 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Játék backstage 1 órája
Qui? 2 órája
Hetedíziglen 2 órája
Etzel Mark Bartfelder 3 órája
Sorrento 3 órája
Baltazar 4 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 6 órája
történések 6 órája
Vendég 10 órája
Bara 11 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 12 órája
Ötvös Németh Edit naplója 13 órája
Gyurcsi 23 órája
Juli 1 napja
Conquistadores 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2019-12-07 22:18 Összes olvasás: 24580

Korábbi hozzászólások:  
556. [tulajdonos]: ...2019-11-28 12:22
2019. november 28.

Mennyire esett, kérdezte a nagyfiam, amikor visszaadtam neki a pokémontojás-keltetésre beprogramozott telefonját. Jólesett. Az eső? Az is, feleltem, meg a futás is.

290 oldalnyi előjáték után, a regény, amit fordítok, elérkezett a csúcspontjához. A főhős és a főhősnő egy kapualjban végre egymásnak esnek, futás után, átizzadt pólóban és sztreccsnadrágban. A regényírónő visszafogott szóhasználattal jelenít meg egy amúgy elég vad szeretkezést. A főhős ágaskodó férfiasságát például egyszerűen csak „erekciónak” (erección) nevezi. Tegnap este az egész család azon vitatkozott, lehet-e azt írni magyarul, hogy „a nő erőteljes mozdulattal megmarkolta a férfi erekcióját”. Szerintem nem, a férjem szerint sem. A nagyfiamnak az volt a határozott véleménye, hogy az „erekció” még mindig jobb, mint az „ágaskodó férfiasság”: ilyen régimódi hülyeséget ma már nem mond senki. A vitára a számítógép mellől máskor kimozdíthatatlan középső fiam is elődugta pattanásos orrát és pelyhedző bajuszát, és vigyorogva kérdezte: mi van, mi van? Végigvettük a lehetőségeket. Zavarban voltak, látszott rajtuk, vicces megoldásokkal próbálták leplezni, milyen kínos számukra, hogy az anyjukkal ilyesmiről beszélgetnek. Weboldalakat és olvasmányokat ajánlottak, ahol utánanézhetek a témának (milyen tájékozottak!); időbe telt, amíg megértették, hogy nem a szókincsem hiányos: arra vagyok kíváncsi, olvasóként melyik változaton akadnának fenn a legkevésbé. Végül egészen jó megoldást találtunk. De azt most nem árulom el. Még neked sem, kedves Naplóm! A kiadó lecsesz, ha előre kiadom a regény részleteit.

Rendbejött a szemem, a nyakam viszont nagyon érzi az úszáshiányt. Hétvégére leugrom Anyuhoz Debrecenbe, és ha már ott vagyok, felkeresem a termálfürdőt is.

555. [tulajdonos]: ...2019-11-27 18:20
2019. november 25-26-27.

Kedves Naplóm!

Minden függőségem közül a legmakacsabb: ragaszkodásom a reggeli kávé illatához.

2019. november 24.

Szalagavató. Néptánc. A középső fiam mellényben, egyenes derékkal vezeti fel a nála két fejjel alacsonyabb partnerét. Hosszú haját én tekertem fel török kontyba a sportcsarnok lelátóján. Korrektorral kentem be a pattanásait, mert arra kért. Ha nem az anyja lennék, most beleszeretnék. Salsa. A lányok szoknyája ezüst és aranyszállal szőtt lurex. Nem tudom a levenni a szemem a hozzám legközelebb táncoló lány fenekéről. Még másnap is eszembe jut, amikor Szepezden a vízen vibráló napfényözönbe feledkezem. Ugyanaz a káprázat. Keringő. Szmoking, tüllruha. Hattyúk, hópihék, felhők, hosszú lábú pingvinek. A latin tánc visszafogott erotikája után a szűziesség illúziója..Odakint szarvascsordák vágtatnak át az országutakon. Az autósok hosszú percekre elfelejtik, honnan indultak és hova tartanak. Egyet tudnak biztosan: tilosban járnak.

554. [tulajdonos]: ...2019-11-22 20:30
2019. november 22.

Kedves Naplóm!

Most olvasom a regényben, amit fordítok, hogy a segítői szindróma egyik változatát, az ún. ápolónői komplexust, Florence Nightingale-ről neveztek el. Nightingale-effektus azt jelenti, hogy egyesek betegesen vonzódnak beteg, elesett emberekhez, képesek az életüket feltenni mások ápolására, és rendszeresen beleszeretnek a betegeikbe.
Hát, nem tudom. Én olvastam annak idején (kamasz koromban) A lámpás hölgyet, Kertész Erzsébet regényét (a „csíkos” könyvek között találtam rá a nyírmihálydi községi könyvtárban). A nővé, anyává, társsá, de főként emberré érésem egyik legfontosabb adaléka volt.

Harmincnyolc ápolónő kíséretében megérkezni Üsküdarba, a törökországi brit katonai kórházba, ahol éjszaka patkányok szaladgálnak az ágyak körül, eltakaríttatni az elhullott állatok tetemét és a többi felhalmozódott szemetet, megszervezni a rendszeres takarítást, a lefolyók tisztítását, az ágyneműcserét, a gyógyszerellátást, megfelelő étrendet biztosítani, egy egész életen át küzdeni azért, hogy nők is dolgozhassanak a fronton, hogy nemre, bőrszínre, származásra, sőt, frontbéli hovatartozásra való tekintet nélkül minden betegnek jár a gondoskodás – nos, ehhez valószínűleg több kell egy szimpla ápolói komplexusnál.

Florence (állítólag) a beosztott nővéreket meg akarta óvni attól, hogy a betegekkel testi kapcsolatot létesítsenek. Egyes források szerint ezért járkált lámpással a kezében éjszakánként, mások szerint azért, mert olyan lelkiismeretes volt, hogy még éjszaka is látogatta a sebesülteket – ezt értették félre a rossz nyelvek, akik elterjesztették, hogy szerelmes volt a betegeibe.


553. [tulajdonos]: ...2019-11-22 14:03
2019. november 21.

Kedves Naplóm!

Anyósom svájci nagyapja, Theodore Biberaurer szervezte meg Magyarországon az első diakonissza-szolgálatot – ezt tudtam. De azt nem tudtam, hogy az első magyar diakonissza is a családból került ki, pedig gondolhattam volna. Theodore legkisebb húga, Hermine Biberauer, pici, törékeny lány volt; eredetileg tanítónak készült, de a bátyja olyan lelkesen tudott beszélni neki a külhoni misszióról, hogy a hatására eldöntötte: ő is misszionárius lesz. Nem mindenki támogatta a családban, ennek ellenére 1863-ban beiratkozott a kaiserwerth-i Diakonissza Intézetbe. Három év múlva diakonisszává szentelték, és a következő esztendőben már Bejrútban tevékenykedett egy árvaházban. Huszonöt éves korában tüdőláz vitte el. 1868-ban járunk. Fiatalabb volt, mint én, szaladt ki a mellettem ülő nagyfiam szájából az előadáson, amit anyósom tartott tegnap Budakeszin a református templom gyülekezeti termében a magyarországi diakónia történetéről.

Nem tudom, miért ezt az epizódot emelem ki abból a nagyszabású családi történetből, amelyet férfiak (lelkészek, orvosok, vasútépítő mérnökök, írók) fémjeleztek évszázadokon át, hogy embersegítő intézmények jöjjenek létre a nyomukban: árvaotthonok (pl. a noszvaji intézet, ahol a férjem nagyapja a háború alatt zsidó gyerekeket rejtegetett), öregotthonok (pl. a Schweitzer vagy a leányfalui), kórházak (Bethesda), (a Hold utcai németajkú gyülekezet), amelyekben nagyobbrészt nők teljesítettek szolgálatot. Egyiknek-másiknak a nevét is őrzi a „történelem”, de a legtöbbjük névtelen.

A neves férfiak édesanyjának a neve persze mindenütt említésre kerül, már csak azért is, mert egy ilyen elkötelezett családban a férfiak nem az utcáról választanak feleséget. Theodore fia (a férjem dédnagyapja), id. Biberauer Richárd, amikor nősülni akar, hazautazik Svájcba, és a berni diakonisszaház akkori vezetőjének leányát, Vischer Mártát kéri feleségül, aki maga is diakonissza. Szelíd és talpraesett nő, és egészen mellesleg: gyönyörű.

Aggódtam tegnap este anyósomért. Előző este még kórházban feküdt. Az orvos le akarta beszélni az előadásról. Nem lehetett. Egy fél napig úgy volt, hogy a férjem tartja meg helyette az előadást. Meg tudta volna csinálni valahogyan, de nem ugyanaz lett volna: anyósom, aki az utóbbi években végigolvasta az összes fellelhető családi dokumentumot, olyan személyes, emberi történetekkel tűzdelte meg a power-pointos vetítést, amelyek nélkül nehéz lett volna igazán volna közel vinni ezt a témát a hallgatósághoz. Az én naplóm is ki tudja, miről szólt volna. Mondjuk arról, hogy álmomban két férfi közt feküdtem az ágyban, és mind a kettő a férjem volt. Az egyik belül feküdt a fal felé fordulva, gyakorlatilag az én helyemen, a másik kívül, ahol a szokott. Őt öleltem, aludni akartam, de ő hangosan szóvá akart tenni valamit. Cssss, halkítgatgattam. Nem akartam, hogy a másik felébredjen.

Olvasói hozzászólások nélkül
552. vajdics: ja:[tulajdonos]: ...2019-11-21 14:44
Az anyag, persze, meglett. Valószínűleg ott volt végig a helyén. Bár én nem láttam. A keresővel sem találtam. A lomtárban sem volt. Akkor mentem ki teát inni, imádkozni, fogadalmat tenni. Amikor visszajöttem, ott volt, ahol lenni szokott.

551. [tulajdonos]: ...2019-11-21 14:27
2019. november 21.

Na, igen: a kettőstagadás. Nem mondom, hogy nem veszélyes műfaj. Nem tudom megállni, hogy ezt ne jegyezzem meg.

A spanyolok kerülik. Jamás he tenido suerte -- "soha volt szerencsém". Nunca en mi vida he estado en Grecia - soha életemben voltam Görögországban. (Létezik kettőstagadós változat is, ha az időhatározók a mondat végére kerülnek.)

Kedves Naplóm!

Ma reggel percekre az hittem, hogy elszállt a gépemről hatvan oldalnyi lefordított szöveg. Nem állítom, hogy nem fagyott meg bennem a vér. Kimentem a konyhába, és ittam egy forró teát. Mézzel. Imádkoztam is. Ilyenkor bezzeg tudok. Majdnem megígértem, hogy a szék helyén, amelyen hónapok óta ücsörgök, mint egy súlyos bűnökért leültetett rab, székesegyházat emelek, de az nem lett volna reális. Inkább azt fogadtam meg, hogy éjfél után többé nem maradok fenn. Nehéz lesz tartani az ígéretemet, de muszáj lesz, különben a pokolra jutok.

Elfelejtettem megfogadni, hogy ezentúl két óránként lementem az anyagot a külső "vinyóra". Szóval, lehet, hogy nem úszom meg mégsem a poklot. A purgatóriumban majd percenként mentegethetem magamat.

550. [tulajdonos]: ...2019-11-20 11:20
2019. november 20.

Kedves Naplóm!

Vízilabdaedzésre vittem álmomban a kisebbik fiamat, L.-t. Autóval. Törökbálintra. Az egyik kanyar után azt hittem, megérkeztünk. De a táblára az volt írva: Abony. Ez még nem az, mondta L. is, a következő lesz. Fékezni akartam, de a lábam nem találta a féket. Ekkor vettem észre, hogy nincs a kezemben kormány, az üres semmit fogom. Segíts már, mondtam L.-nek, nem találom a kormányt. Lenéztem a lábam alá, ott sem volt semmi, ráadásul mezítláb voltam. Így ültem a levegőben pár centiméterrel a föld felett a nem létező kormányt fogva, a nem létező gázpedálon és féken tartva a lábamat. L. nevetni kezdett, azért nem találod, mert nincs is. Ja, jó, tettem le a földre a lábamat, de akkor gyalog kell mennünk, és még messze vagyunk, odaérsz időben? L. arcáról lehervadt a mosoly.

(A dologhoz vagy hozzátartozik, vagy nem: a valóságban nem/sem vezetek autót.)

Olvasói hozzászólások nélkül
549. vajdics: rémtelenKosztolányi M.: jaj ne már!!2019-11-19 23:19
Kedves Mária!

Nem te vagy benne a "rémálom", ha figyelmesen elolvasod. Te vezeted az álombéli tárgyalást, ez bátorít fel, hogy kiálljak magamért.

Az álmokat én egyébként (a legnyomasztóbbakat is), a legfőbb segítőimnek tartom. Nyugodtan rájuk bízhatom magam, biztosan nem ellenem vannak. Néha megviccelnek. Ebben pl. az a vicc, hogy én a valóságban téged még sosem láttalak (fizikai valódban). Csak a lelkedet ismerem, de az, úgy látszik, éppen elég egy álombéli "megtestesüléshez"..

Jung óta, amúgy az álmokra érdemes úgy tekinteni, hogy mindegyik szereplője mi magunk vagyunk.

"... már olyan megengedő vagyok, hogy mondhatni elmegyengeség" -- hát valószínűleg ezért kellettél nekem az álmomba, mert erre volt szükségem. Olyan mértékű elfogadásra, amilyet te képviselsz számomra. Bírói szerepbe ültettelek.

Csók: A.

Olvasói hozzászólások nélkül
548. Kosztolányi M.: jaj ne már!!2019-11-19 20:58

Jézus, Anikó, rémálmaid vannak velem ?! :)
Teljesen félreismersz, a lénynek sem tudnék ártani, de komolyan, ha bejönnek a lakásba kihajtom őket törölközővel, öt befogadott kutyát etetek és az egyiknek született öt kiskutyája, apámat gondozom teljes odaadással, aki mellesleg vak.
Az unokámat is én nevelem két éves kora óta, Anyámat is rendszeresen látogatom Tolnában, a fiaimnak is mindig, mindent :) ....már olyan megengedő vagyok, hogy mondhatni elmegyengeség :)
Hogy tudnék elítélni valakit is??
Nyugodj meg, felmentettelek, még ha bűnös lennél akkor is :) :)


Olvasói hozzászólások nélkül
547. vajdics: ...[tulajdonos]: ...2019-11-19 18:15
Na, jó. Az előző bejegyzésem vége túl patetikusra és közhelyesre sikeredett.

De eszembe jutott egy másik hasonlat is. A férjem nagybátyjának Leányfalun van háza. Négy-öt évente elönti őket a víz. Ha jön az ár, kinyitnak alul ajtót, ablakot, különben összedőlne a ház a nagy külső nyomástól.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-12-07 22:33   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-07 22:23   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-07 22:19   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2019-12-07 22:11   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-07 21:24   Napló: Játék backstage
2019-12-07 20:17   Napló: Qui?
2019-12-07 20:11   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-12-07 20:01       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin aranyfa
2019-12-07 19:53   Napló: Hetedíziglen
2019-12-07 19:53   Napló: Hetedíziglen