EGY ENNÉL JOBB DOKK kezelni (elfogadni, sőt, bátorítani) tudja az úgynevezett otrovertált személyiségeket. Akik nem akarnak "csapattagaok" lenni itt (hiszen már "azok" lettek, mielőtt idejöttek volna: vagyis költői céh tagjai, akik más művészek - és költők - nem "társasági" (hanem művész céhbeli) társaságára vágynak. Dokkerekre és rockerekre. Nem "rokkolókra" és dokkolókra. (Utóbbi hiába hangzik magyarosabban, ha a dokker szóban több az elköteleződés.)
Hattyúk tavára vágytam én is a baromfi udvar "rút kiskacsájaként". A Dokk azonban, egyik mélypontján, hattyúk tava helyett - hat tyúk tavára - poshadt. (Legalábbis a szókép jóhangzása végett. Nem célom a kicsinyes megfeleltetés.)
De elég a mataforrázásból, úgyis csak rossz viccnek lenne jó.
Mindezt egy új pszichológiai fogalom, az otrovertáltság mostani bevezetése kapcsán, az alábbi linken olvasottak nyomáb körmöltem ide.
Reagálás Krisztina alábbi felvetéseire, "életkor-vers" pályázati ötletemmel kapcsolatban. Idézem őt: " De csak saját lehet? Azért kérdezem, mert mi van ha nem a saját életkorról írok? Antal, félek hogy nem értem. Az életkor nem az amiben vagy.. Nem állandó, hanem én például mindig másképp élem meg az életkorom.. Néha százeves vagok néha 20. 30 40 50, attól függ milyen hatás ér. Bújhatok én más bőrébe? minden műfalji megkötés nélkül? Várom a válaszodat.. Példa valaki 35 éves , az írja le, hogy érzi magát a 35 életszakaszában? Én ezt másképp élem meg.. Válasz: Tökéletesem reagáltál. Megírtad első "vonatkozó versed" tartalmát. Most próbáld költeménnyé formálni. Sűrített intenzitással, érzelmi fokozással, logikai csavarással, poentírozott erős ellenpontokkal... Mindegy mivel... csak "ne ott tegyen le, ahonnan felemel". Tehát továbbra is "ne értsed" (érteni szimpla agykérgi munka lenne, nem vagy te közgazda vagy könyvelő) hanem érezd-vitasd-gyűlöld-szeresd, de főleg vessed papírra, kimozdulva komfortzónádból!
Hogy elkészüljön az első pályázati mű az uborkaszerzonban. (Fogjuk erre mások passzivitását)!
Aztán majd én is megírom a magamét. Hasonló eljárást alkalmazván.
Méltatlan helyzetet eredményezne, ha a Dokk jövőjét valaki (vagy valakik) e fórum olyan küllemi megújításával képzelné (vagy képzelnék) el, ami fordított arányban állna poétikai megújhodásával. Tetszetős új arculatot, silány beltartalommal? Miért lenne szükség erre? Hogy valaki (vagy valakik) elmondhassák: "EZT MEGCSINÁLTUK, OSZI"? (Népszerű magyar filmsorozat két figurája dicsérte magát szembe újabb és újabb akciójuk során ezekkel a szavakkal.) Ez egy irodalmi fórum, nem társasági-társalgási lap. Már az új DOKK-felület is zavaró a régi mellett. Soha nem is használom: mindig a régi Dokk-ot nyitom ki először, s bár beírnom az új felületre kell, rögtön utána váltok s a kész kisesszét vagy verset már a régi felületen olvasom vissza. Nem az újabb, "ütődött", mert sok vitával terhelt felületen. Ez hoz nálam szépírói késztetéseket, mert a Jónás-korszak mély irodalmi elköteleződésére emlékeztet, nem a Busznyák-éra többségi tulajdonosi erőfölénnyel történő manipulációira: lásd a Dokk antológia botrányos elkészítését. Most csak egyetlen elemet: A tulajdonosi kör három tagja közül kettő (Bártfai, Pálóczi) megjelöli a Hungarovox kiadót, mit lehetséges elkészítőt. Majd egy teljesen más kiadóhoz kerül az antológia, például az én jóváhagyásom nélkül, amelyik a könyvhéten nem állít fel standot. Így aztán az antológiánk nem is lett a könyvhéten kiállítva. Nem dedikálhattunk. Nem ünnepelhettünk. Nem örülhettünk neki. Nem válhattunk "a könyvhét részévé". Ez akkora barbárság, hogy nem találok rá szavakat. Direkt odamentem a könyvhéten a Hungarovox kaidó pavilonjához, hogy megtudjam: mi lehetett az oka, hogy vezetője Kaiser László, jó ismerősöm, ezt a munkát nem vállalta el. Miközben a standján ott sorakoztak azok az új könyvek, amelyeket erre a könyvhátre készített el. S köztük lehetett volna a mi antológiánk is. - Hogyan? Kérdezett vissza: ő nem tud semmiről! A Dokktól senki sem kereste meg!
Mondom, ez barbárság és dilettantizmus.
Ilyet nem lehet velünk, dokkerekkel és dokkolókkal, sőt (Cservinka szerint) rockerekkel megcsinálni Busznyák Imre!
És mégis megtörtént.
Egy jobb (a fejemben dédelgetett) Dokk-on ilyen anomália nem fordulhatna elő, vagy csak a legsúlyosabb büntetés felelősökre történő utólagos kiszabása árán! Kapjanak már a fejükhöz! Vagy majd ezért is én kérjek elnézést?
"Mindenki írjon az életkorról. " De csak saját lehet? Azért kérdezem, mert mi van ha nem a saját életkorról írok? Antal, félek hogy nem értem. Az életkor nem az amiben vagy.. Nem állandó, hanem én például mindig másképp élem meg az életkorom.. Néha százeves vagok néha 20. 30 40 50, attól függ milyen hatás ér. Bújhatok én más bőrébe? minden műfalji megkötés nélkül? Várom a válaszodat.. Példa valaki 35 éves , az írja le, hogy érzi magát a 35 életszakaszában? Én ezt másképp élem meg.. Amikor kiirtad, akkor beesett valami.Ez azért is érdekes, mert nem mindenki annyinak érzi magát mint amennyi!!! Szerintem erről más is elgondolkodott..Én valkinek a bőrébe akarok bújni na..
EGY JOBB DOKK minden hónapban új verspályázatot írna ki.
Mivel ez nem történt meg augusztusban, ezért mint a Dokk egyik résztulajdonosa, kénytelen voltam saját (résztulajdonú) pályázati ötlettel előállni, amit a Dokk faqban már közzétettem Ez az:
"Ötlet az újabb verspályázathoz Várom a következő verspályázatot! Minden hónapra egy, az pont egészséges. Most írhatna mindenki az életkorról. Bármelyikről. Megkötés nélkül. De mindenki azzal kezdje, amelyikben épp benne van. Kimozdulva a konvenciókból: "de hiszen nincs ebben semmi lírai"! Dehogy nincs! Csak föl kell fedezni! A szerző ne csak "képzelje" hanem "élje is meg" e témát. Ez most egy ilyen feladat. Mit szólnátok ehhez az ötlethez?"
---------------- Meggyőződésem, hogy egy ennél jobb Dokk örülne egy ilyen verspályázati kiírásnak. Kár, hogy még nem tartunk itt.
Ezért lehet, hogy csak egyedül indulok rajta.
Mert már attól is jobblesz a Dokk, mintha még én sem tenném. A Dokk mint költőiskola az írásainktól lehet jobb, nem a "megfelelő" társasági viselkedéstől.
ÚR ÍR. _____________________________________
Épp kapóra jött most Lázár Ervin novella befejezése, a Az utolsó alma naplóban, amit a szerző talán James Joyce (vagy magyar utánzója) ellen írt, akire féltékeny volt.
"Most ott hánykolódik szótengere dühödt hullámaiban, vad jelző-hinarak tekergőznek a dereka köré, mellét névutó-mohák pikkelyezik, kötőszó-algák telepszenek szétterült hajára, arcára számnév-homok szitál.
Hallgat Anasztáz, végre csönd van.
Kinyílnak a fülek, a szemek, a csigaházak, ajtók, ablakok. Az emberek okos szóra várnak." (Idézet vége.) Itt veszem ét én a szót.
Vártak, vártak - de hiába vártak. Ekkor előbújtak a csigaházaikból és mászni kezdtek.
Talán még most is másznak, ha csak meg nem haltak azóta.
