NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2020-09-19 00:35 Összes olvasás: 375668| 4645. | [tulajdonos]: book, back | 2020-09-18 19:47 | Habent sua fata libelli.
2005 utolsó előtti napján dedikáltam a Mentés másképpen című kötetet a lakóhelyem akkori első emberének. Az önkormányzat nem kevés pénzzel támogatta a megjelenését, joggal voltam érte hálás. A kötetből egyetlen példányom sincs, ezért egy antikvár könyveket forgalmazó oldalon keresgélni kezdtem. És mit tesz isten, ezt a dedikált példányt találtam. Megvettem, megvan. Visszajött a gazdájához. | |
| 4644. | [tulajdonos]: friccek | 2020-09-18 16:15 | | Előzésbe fogok az autópályán, majd gond nélkül kivág elém egy autó, és fékezésre kényszerít a belső sávban. Mögöttem hatalmas tempóval jön egy autó, miközben fékeznem kell. Vérfagyasztó volt, de baj nélkül megúsztam. Viszont megfigyeltem, hogy ezt a belső sávban való őrült agresszív tempót, a takarodj előlem, nem látod, hogy Audis vagyok stílust legtöbbször német rendszámú autók produkálják. Vajon miért? Lélekben már Németországhoz annektálták a hazámat, és azt hiszik, itt sincs sebességkorlátozás az autópályán? Esetleg így élik ki, a hogy is mondjam, erősen korlátozott véleményszabadság miatti frusztráltságukat? Az viszont elképesztő, hogy sok száz kilométert meg lehet úgy tenni magyar autópályán, hogy rendőrt látna az ember. | |
| 4643. | [tulajdonos]: írók | 2020-09-18 10:53 | Végzéseket írtam alá, és meglepődve, de jó érzéssel láttam az alábbi születési helyeket.
Tömörkény,
Cece,
Szilasbalhás.
Mintha a magyar irodalom színe-java köszönne be az ablakon.
| |
| 4642. | [tulajdonos]: fúj | 2020-09-17 21:40 | Ásson nekem egy lövészárkot.
Hosszú és mély legyen.
Egyedül fogok benne szaladgálni.
Igen, puska is kell, meg szurony,
s egy fehér zászló, amibe az orromat fújom,
és nem adom meg magam.
| |
| 4641. | [tulajdonos]: DSL | 2020-09-17 08:56 | | https://magyarnemzet.hu/velemeny/muveszetelmelet-es-forradalom-8676246/?fbclid=IwAR3WubtLEq4lx369jxvHL9zf6zWoESRyFz688txXKGVdKgEqBU5HbhAXGYY | |
| 4640. | [tulajdonos]: szép | 2020-09-15 21:18 | | Úgy látszik, a verseknek is megvan a maguk sorsa. A Re: című versemre a megírása után tizenhét évvel rácsodálkozott az ihletője, és meghívott a műtermébe. Hihetetlenül gazdag és tömény beszélgetés után választhattam egy képet. Tapintatosan magamra hagyott, hogy nyugodtan gondolkozhassak, melyik legyen. Végül úgy köszönt el a liftbe belépő vendégétől, hogy "Szép életet". | |
| 4639. | [tulajdonos]: ESŐ 2020/2. | 2020-09-15 20:48 | Döblingi éjszakák
„Nem tudom, létezik-e ez a hely, ahol vagyok, s az idő, amelyben írom ezt. Egy hurok van
a nyakamon, szorít a feketeség, mégis gyöngyvirágillatot érzek. Egy karszékben ülök, az alvajáró park holdfény áztatta szemmel néz be az ablakomon.”
(egy ismeretlen Széchenyi István kéziratból)
I
A fullajtár szuszog, mikor átadja a tekercset.
Sok maratonnyi távtól reszketnek izmai.
Az arca ismerős, hosszú életem során mintha
mindig ő hozta volna a fontos dolgokat.
Én vénülök, ő ifjú maradt, nem szól, eddig se
szólt soha, úgy nyújtja át az üzenetet,
meghajol, s már itt sincs. S én érteni vélem,
hogy ezúttal miért tekercset hozott:
ideje, hogy legyünk mind esszénusok,
akár léteztek, akár a képzelet szülöttei.
Mert a nagy tivornyának vége van, most
átkozódás nélkül kell igazságot szólani.
II
A cseppkő, a gleccser nekilódul,
a lavina és a gejzír megpihen.
Aki maratont fut, a célnál nem
hagyja abba, viszi tovább az
ismeretlen úrtól kapott lendület.
Ki el se indul, tán azt szeretné, hogy
a startig valaki a hátán vigye?
Az égi lényekről vegyetek példát:
a Nap önmagát árasztja széjjel,
fényét és hevét, hogy nekünk
életünk legyen, a bolygók fáradhatatlan’
róják útjukat, s ha az üstökös egyszer kiég,
valahol biztosan lesz egy magamfajta vén,
ki néhány könnycseppet fog ejteni érte,
igazolván, hogy léte nem volt
cél és értelem nélkül való.
III
Hétfejű sárkány rücskeit s ragyáit
nézem közelről s undorodva, és nem
jut eszembe semmilyen varázsige
semmiféle nyelven, el kell hát viselnem,
hogy a hétfejű sárkány nyolcadik fejéből
bűzt, lángot és kénkövet lövell rám.
Mintha az Etna torkába néznék, mint
hajdanán, de abban volt fenség, ebben
csak undor. Rázkódik bennem a köhögés,
és ahogy kiszakad belőlem, elijeszti
a fenevadat, de az nem megy messzire,
mindig itt hallom förtelmes szuszogását.
S ha volna erőm Cenkre vagy Pestre
utazni, tudom, hintómat végig követné.
IV
Mondják, az anyagnak lelke van.
És van-e a léleknek anyaga?
Fekete Magyarország, fekete zongora,
vajon a teremtő miért lehelt
fekete lelket az anyagba?
A lélek anyaga is fekete, akár
a láz, mely folyton vágtázik bennem,
s amelytől talán még egyszer
megment a Magnesia Meteorica,
az égből érkező medicina.
Túlságosan jól érzik magukat
bennem a mérgek és a nyavalyák.
Túl fognak élni, még tetemem
is zabálni fogják. De ők még
nem tudják, milyen rövid az út
a lakomától a latrináig.
Küzdöttem, Isten, ahogy kérted.
Csak azt a véget ne akard, hogy
elfogadjam, mindent megteszek, ha
kéred, még bukfencet is vetek
neked, hogy megvidámodj, és
valami szebbet kitalálj.
V
A világot körbefutja egy kiáltás,
mely senkihez nem tartozik, és tán
épp ezért mindenki ismerősnek érzi.
Egy jajba kapaszkodunk?
Csak nem az Istené ez a hang?
Kiáltott, mert látta, hogy ez rossz.
A végső csónakot most faragják,
a végső evezőkhöz most vágják a fát.
A holtak szigetén fog kikötni, várják
az élő csontokkal zsúfolt katakombák.
Egyetlen útja ez lesz.
Rakománya az emberiség.
VI
A tékozló atya fiához nem mehet haza.
Szégyene vándorrá tette, de mozdulni
mégis képtelen. A fiú mindennap atyját
siratja, és soha nem az elvesztett örökséget.
VII
Engem kivégzett ez a nap,
jeltelen ágyba temetnek.
Érzem az utolsó csókok ízét
a számhoz tartott feszületen.
| |
| 4638. | [tulajdonos]: emlékezés | 2020-09-12 12:47 | Ma négy éve halt meg Csoóri Sándor.
Egyik legszebb, legmegrendítőbb versével emlékezem rá.
****************************************
Tűz árnya, semmiség
Földrészem ez az idegen szoba;
hazám, mert veled alszom el benne.
Nyugodt vagyok: az ágy halotti ágyam is lehetne.
Tűz árnya, semmiség, szaloncukor-babák
s ottkint az elhagyott tél karácsonyfái –
szeretlek, mert eljöttél ide
csomagokkal, sírni és fázni,
enni velem húst, kenyeret, kalácsot
s eláztatni ünnepi hajadat a hóban –
szeretlek, mert itt múlt el az év,
mint a szerelmek egy szobasarokban,
mert faágak durrogtak kint a szélben, mint a pezsgősüvegek
s láncos botok valahol messze,
közeledve, majd távolodva.
| |
| 4637. | [tulajdonos]: Parnasszus 2020 nyár | 2020-09-09 18:50 | Kiáltótorony
Mintha tündök volna a
fejem fölött, s a tündök
fölött a Medium Coeli.
Most talán megérdemelném
a csöndet, de a függőleges
szárítókötélen láthatatlan
zászlók csattognak szüntelen.
Röpül a hétszárnyú madár,
átszakítja az ég határait,
örökre eltűnik, de egy
tolla épp a lábam elé hullik.
Próbálom fölemelni, de
mozdíthatatlanul nehéz.
Tudom, az embermesternek
gondja van rám, figyel, tanít,
s én növekszem a hitben,
árnyékom már tud járni a vízen,
s ha hívnak a gyönyör sötéten
zúgó fenyvesei, ő visszatart,
ne lépjem át a határaim.
Most épp nem figyel,
indulok hát fölfelé a kiáltás
tornyába, hogy messzire lássak,
hogy lássam a többi tornyot.
Az ősök létráján kapaszkodom,
szeretnék egyedül lenni,
de fönt a legtetőn egy vak
halál-koldus úgy néz a semmibe,
hogy megsajnálom és a
kalapjába dobom az életem. | |
| 4636. | [tulajdonos]: scene house | 2020-09-01 22:22 | Figyelem, mi folyik itt. Pontosítok: nem figyelem, csak nem tudok elbújni előle. Tombol valami, amitől kiszaladnék a világból.
Sokat jártam színházba az elmúlt években, de ma az jutott eszembe, hogy mégis mi lenne, ha hátralevő éveimben többé soha be nem tenném egy magyarországi színházba?
Semmi, az égadta egy világon. Azt se tudom, mi a katarzis. Illetve tudom, de nem éltem át jó ideje.
Szóval: ezentúl nem számolok a színházzal. Miért akarnék találkozni azokkal, akiktől hányingerem van? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
