NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 13:00 Összes olvasás: 545152| 5776. | [tulajdonos]: 2 + 2 | 2024-07-26 09:11 | Tegnap már megérintett a hazaindulás figyelmeztető fuvallata, és eszembe jutott ez a két sor; azonnal ki is mondtam:
És majd kevesebb Óceán,
több Szinva-patak.
Ildikó ebben a pillanatban hozzátette a maga két sorát:
Kevesebb Pessoa, több
József Attila.
Körülbelül húsz másodperc alatt megszületett egy közös vers első négy sora. | |
| 5775. | [tulajdonos]: Lifeguard | 2024-07-25 21:20 | Nadador-Salvador.
Portugálul így hívják az életmentőt.
Gyönyörű ez a kifejezés.
Ül rezzenéstelen arccal, és nézi az óceánban fürdőző embereket, akik meglehetősen kevesen vannak, mert a legtöbben a medencéket választják a hatalmas és félelmetes víz helyett. | |
| 5774. | [tulajdonos]: Még ilyet | 2024-07-13 12:06 | Irodalomtörténészek nemrég megtalálták a fiatal Kossuth elveszettnek hitt lírai próbálkozását.
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút Monokon
És fájón.
| |
| 5773. | [tulajdonos]: Ma | 2024-07-13 09:06 | Ma eddig csak nőket olvastam.
Kégl Ildikót,
Anne Ernaux-t,
Takács Zsuzsát. | |
| 5772. | [tulajdonos]: köszönet | 2024-07-09 07:13 | Filip Tamás: Megfésült káosz
Hullámzó hidakon jönnek
futva a körkörös romok
közé, ahol a fekete holdfény
áztatta zongorán egy szonáta
kezdi játszani önmagát, míg
a rabmadár kalickájában
Cage-t szeretne hallgatni
négy és fél percen át.
A kosár-ember tagolatlan
versét azóta írja, hogy
elvesztette otthonát, de
még az első versszakkal
se készült el, mégis nyugodt:
ideje annyi, mint a tenger.
A régész sírjában maga is
múmia lett, avar dalokat
dúdol a pólya alól, egy
egész csapat próbálja
lejegyezni, amit hall.
A megfésült káosz újra meg
újra megrázza sörényét.
Minden nézettségi rekordot
megdöntött az éhezőművész
műsora. Temetéséről nem
kell intézkedni, testéből
semmi nem maradt. De jön-
e majd valaki, hogy elárvult
ketrecét örökbe fogadja?
Ki viszi át a kegyencet a túlsó partra? Ki örökli a szabadság ketrecét? Ki hallgatja meg a fekete szonátát, amikor a kosár-ember verset ír az elmúlásnak?
A káosz lesz az új rend, a nihil tobzódik az elmék agoráján, a hagyományok utolsó egyéniségeit élve temetik el, hogy a régészek a szívhangtörvényt alkalmazva vizsgálják meg múmiáikat. Egyeseknek jár a királyi többes, másoknak emberi mivoltukat is megkérdőjelezik. Ma már éhezni művészet, túlélni a mindennapok rejtett aknáit, minden sarkon egy újabb közöny les ránk, aki nem üvölt együtt a farkasokkal, azt felfalják a rókák. Ravasz arcukon olvasom: tudjuk, ki vagy, ember, előttünk nem lehet titkod! A titkokat arckönyv-falakra írjuk, s csodálkozunk, azokat mások honnan ismerik.
Hullámok hátán a hidak is a nirvánába rohannak, a mocskos habok magukkal ragadnak minden emberit. Már nincs átjárás, már nincs kapocs. Ki viszi át az emberiességet a túlsó partra?
A kosár-ember a versét írja, írná, de múzsáját elragadták a rohanó habok. A szürke papiroson hadrendbe sorakozott kérdőjelek. A hosszú sorokat látva egy kérdés lüktet agyamban: Mi lesz veled, Európa?!
Lengyel János
**********************************************************************************
Köszönöm Lengyel Jánosnak, aki a Kárpátalja felületére vitte a versemet, megosztva az övéivel, az ottani magyarokkal. És még jobban köszönöm, hogy egy miniesszét is írt hozzá.
https://karpataljalap.net/2024/07/07/filip-tamas-megfesult-kaosz
| |
| 5771. | [tulajdonos]: versek, szublimálás | 2024-07-01 19:38 | | Csütörtök kora délutántól ma reggelig együtt. Csodás. Még akkor is, ha az érzékiségben volt két nap kihagyás. De a férfienergiák átmeneti visszatartását sikerült versírássá szublimálnom. Egy csaknem húsz versből álló ciklust írtam azon padon ülve, ahol négy-öt órát szoktunk átbeszélgetni, mielőtt ágyba bújunk, úgy, hogy észre sem vesszük az idő múlását. | |
| 5770. | [tulajdonos]: köszönjük | 2024-07-01 19:24 | Állapotunkat sokan látják, és egy részük, 161 ember tetszését fejezte ki az Arckönyv "Perfect day" című bejegyzése alatt, ami Kégl Ildikó oldalán látható.
Egyikük, Janáky Marianna, régi Dokk-társunk, ezt írta kommentjében: "Szeretettel irigykedem rátok! Csodás, hogy megtaláltátok egymást."
Köszönjük Marianna! | |
| 5769. | [tulajdonos]: suhanás | 2024-07-01 19:17 | | Szombaton meglehetősen későn indulunk Sátoraljaújhelybe, ez van, amikor három emberből kettő bagoly és csak egy pacsirta. Szerencs után belefutunk egy furcsa útlezárásba, amit nem akarunk elhinni, de valahogy megoldjuk, és sikeresen eljutunk a kalandparkhoz. Zs., aki apja BMW-jéhez szokott, egyszer csak megdicséri a Jaguaromat, hogy jól megy. Hát megy az rendesen, bár eddig csak 183 km/h volt a legnagyobb sebesség, amit mentem vele. Csodás libegőzés föl a hegyre, ahol sok-sok idő telik el a beöltözéssel, várakozással, mire oda jutunk, hogy a Szár-hegy és Magas-hegy közötti 1036 métert megtegyük az átcsúszó kötélpályán. A hosszú várakozás amiatt van, hogy csak az egyik pálya működik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok valamennyire feszült, míg várakozunk, ám ahogy beültetnek, becsatolnak, és várom, hogy elinduljak, megnyugszom, és képes vagyok átadni magam a csaknem 100 km/h tempójú suhanás élvezetének. Eksztatikus, elmondhatatlanul csodálatos érzés. Hármasunkból, Ildikó és a kislánya után én voltam a harmadik, ami arra mindenképp jó volt, hogy csodás fényképeket készítsek róluk, ahogy indulnak, ahogy száguldanak. A zárt kabinban visszaemelkedünk, onnan a csodás libegővel a másik irányba lefelé. Zs. még bobozik egyet, mi csak beszélgetünk, limonádét iszunk, együtt vagyunk, élvezzük, hogy összetartozunk. Ezt mindig élvezzük, és mutatjuk is a külvilágnak, hiszen a legcsekélyebb gond nélkül bárhol és bármikor átöleljük egymást. Két ember, aki alig két hónapja találkozott először, és azóta mindketten azt érzik, hogy megtalálták azt a másikat, akit egész életükben kerestek. | |
| 5768. | [tulajdonos]: péntek | 2024-07-01 18:48 | | Ildikó kérdezi: Írtál már valamit Halmosi Sándorhoz? Mondom, hogy ezidáig még nem. Hát akkor írj valamit, és majd a könyvbemutatóján felolvasod. Azonnal ráérzek a felkérés izgalmára, és talán egy óra alatt írtam egy hat versből álló ciklust, amely megpróbálja megidézni az ő világát, az ő poétikáját. Élveztem a kihívást, és amikor a felolvasás megtörtént a Sub Rosa Caféban, éreztem, hogy a megszólított hálás, és nagyon közel került a verseimhez. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
