NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2019-12-14 21:47 Összes olvasás: 4747Olvasói hozzászólások nélkül| 136. | [tulajdonos]: Aranykapu, így | 2019-12-14 13:43 | Tényleg a szexről szólnak a legismertebb gyerekdalok?
Gondoltátok volna, hogy a klasszikus gyerekdalok igazából tele vannak rejtett szexuális utalásokkal? Mutatunk néhány példát!
Horváth Emese, forrás: 21. század - szmo.hu
2015. január 17.
Bujj, bujj zöldág, Ég a gyertya, ég, Hejj Jancsika – Kórusban éneklik az óvodások, és ti is fejből ismeritek e dalok sorait. Legtöbbször azonban még az óvónők sincsenek tisztában vele, hogy tulajdonképpen szexről szóló énekeket tanítanak a gyerekeknek.
A legtöbb gyerekdal ugyanis eredetileg népdal volt, amiket akkoriban egyáltalán nem a kicsiknek énekeltek. Egyfajta virágnyelven való, rejtett üzengetés volt a rakott szoknyás lányok és pödört bajszú legények között - sokszor igen erőteljes szexuális tartalommal. Most elemzünk pár dalt, hogy előttetek is feltárjuk valódi jelentésüket:
“Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske!
Nyitva van az aranykapu,
csak bújjatok rajta,
Rajta, rajta, leszakadt a pajta,
Benn maradt a macska!”
Talán a legismertebb pajzán dalocska, aminek valójában vajmi kevés köze van levelecskékhez és macskához. A szüzesség elvesztéséhez, és a teherbeeséshez viszont annál több. A zöld ág ugyanis a fiúknak azt a bizonyos testrészét jelenti, az aranykapu pedig az a kivételes hely, ami csak a lányoknak van, ahova az “ágat” is be lehet bújtatni. Ha pedig nem bújtatjuk ki időben, akkor bizony bent marad a macska 9 hónapig. Mi pedig mit csinálunk? A gyermekdallá avanzsált nóta éneklése közben gyakorlatilag eljátszatjuk az egész aktust az ovisokkal:
“Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék
Aki lángot látni akar
mind leguggoljék.”
Népszerű karácsonyi dal az óvodákban. Igazából azonban ez a gyertya, nem a karácsonyi fény forrását testesíti meg, hanem a férfi vágy „lángját”. Amit a lányok mikor láthatnak a legjobban? Ha leguggolnak...
“Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte.
Annak, aki megtalálja, csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak egy pár csókot adni.”
Itt sem a zsebkendő elvesztése a valódi probléma, sokkal inkább a szüzességé. Nem is csoda, hogy leszidta az anyja, hiszen az ártatlanság a falusi lányok legnagyobb értéke volt. Ha pedig elveszett ez a bizonyos zsebkendő, akkor már tök mindegy: lehet szappanozni is, meg csókolózni is.
„Boci, boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.”
Bizony, még a Boci, boci is... Ez a dalocska sem igazi borjúról szól, hanem amolyan kétes szerelmi oktatás. A dal azt tanítja, hogy a fiatal leányt jelképező bocival nincs értelme kezdeni, hiszen nincsenek nőies domborulatai, „se füle, se farka”. Ellenbe oda célszerű menni, ahol szoptatós menyecske van, hiszen az anyatejes időszakban működik egyfajta hormonális fogamzásgátlás.
„Hej, Jancsika, Jancsika,
mért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.”
Vannak olyan szövegek, amik valamivel direktebbek, bár elsőre ezek is naiv nótának tűnnek. Ilyen például a Hejj Jancsika, mert nos, igen: ez a Jancsika valójában az a jancsika. Hiszen így nevezik egyes anyukák is kisfiuk “pisilőjét”. Amíg viszont nem tud ez a jancsika nagyra nőni, addig a fiú nem tud katona lenni az ágyban, vagy szénaboglyában sem.
A dal egyik sajátos átértelmezése a TükeZoo zenekartól: ...
Aggodalomra azonban semmi ok, nyugodtan énekeljétek ezeket a dalokat továbbra is a gyerekeknek, HISZEN EGY 4-5 ÉVES KISGYERMEK, EGÉSZEN BIZTOS, HOGY NEM ÉRTI az ominózus sorok valódi jelentését. Ti pedig közben jót mosolyoghattok magatokban a virágnyelven énekelt dalokon.
(Források: babanet.hu, http://nyelvesztelen.blog.hu, XXI. század, http://csaladhalo.hu)
| |
| 135. | [tulajdonos]: Aranykapu, így | 2019-12-14 13:27 | Szokács Kinga
Nekem nem kell pontosan értenem...
KÖNYVKRITIKA - LX. évfolyam, 40. szám, 2016. október 7.
Franz Renggli: Aranykapu az életbe. Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból. Ursus Libris Kiadó, Budapest, 2016. 203 oldal,2200 Ft
Dehogynem, gondolhatnánk rögtön, már hogyne kellene pontosan érteni mindent! Hiszen nem éppen a megértés volna emberi mivoltunk egyik legfontosabb törekvése? Az ész (a logosz) dolgaiban bizonyára így van, de mi a helyzet az érzésekkel, a homályosan kavargó félelmekkel, a felismert és fel nem ismert traumákkal, azokkal a bensőnkben (lelkünkben) észlelhető jelenségekkel, amiket még megnevezni sem tudunk? Azaz megnevezhetjük őket, de hogyan férhetünk valóban, testestül-lelkestül hozzájuk, mit kezdhetünk velük?
A kompetens csecsemő fogalma már egy ideje ismert a pre- és perinatális (a magzati léttel és a születéssel foglalkozó) tudományban, és az is elfogadott tény, hogy a legkorábbi, azaz a fogantatástól kezdve megélt pszichofizikai élmények (magzati programozás) meghatározóak a személyiség fejlődésében. Franz Renggli svájci pszicho- és szomatoterapeuta csecsemőkkel és azok szüleivel folytatott munkájában ezeket a születés előtti, olykor fájdalmas történéseket oldja fel. Könyve egyfajta vallomásos tanúságtétel arról, hogyan változott meg saját kliensei élete attól, hogy szembe mertek nézni fájdalmaikkal. A legnagyobb segítség ebben a kisgyermek, a nagy tanító, aki – ahogyan Renggli saját tapasztalataira és számos kutatásra hivatkozva megmutatja – már a magzati korban képes nemcsak átélni édesanyja állapotát, hanem utánozza is őt. Megérti, mit mondanak neki a szülei, az őt ellátó orvos, aki – amennyiben képes és hajlandó erre − elmagyarázza számára az éppen szükséges beavatkozás körülményeit. A terápiás csoportban a testi emlékezet segítségével megélt magzatkori élményekben sokszor megjelenik a csecsemőnek anyját védelmezni akaró késztetése is. Minden stressz a születés szűkkapu-élményére vezethető vissza, ugyanakkor ez az óriási trauma legnagyobb erőforrásunkká is válhat.
A csoportterápia során Renggli segítségével a résztvevők megkeresik saját erejüket. Az egész munka a test szintjén zajlik, hiszen itt raktározódtak el a legrégebbi emlékek. Fontos a határok tudatosítása, és az is, hogy a résztvevő maga irányítja saját folyamatait. A terapeuták és a csoport tagjai gyakran teljes mértékben megérzik, de az is előfordul, hogy az „utazó” helyett élik meg annak fájdalmait. Ez segít a korai életévek megértésében, illetve a folyamat további irányvonalainak felkutatásában. Az ismételten átélt sérülések következtében a régi reakcióminták működése is megindulhat, ám fontos annak tudatosítása, hogy a fájdalom elleni harc nem vezet semmire, hiszen nincs esélyünk azt legyőzni. Az ideák kifelé mutatnak ugyan, a test azonban nem tud hazudni, ezért érdemes ottmaradni, megfigyelni és megérteni, hogy az adott tünet mit akar mondani. Azaz nem tanácsos elkerülni azt, vagy elbújni előle, esetleg azonnal változtatni valamin. A test olyan intelligens rendszer, hogy képes önmagát meggyógyítani, a kísérő így csupán jelen van, és bízik a folyamatban.
Renggli néhány esetismertetést is közöl. Terápiás attitűdjére, a folyamatba való bevonódására jellemző, hogy nem használja az „eset” és „kliens” szavakat, azaz rendkívül empatikus úton segít. Az éjjelente sikoltozva ébredő Eric, a szexuális zavarokkal küzdő Marc, a korán elhalt ikertestvére hiányát felfedező Eva történetein kívül más szereplők utazásainak pontos, minden részletre kiterjedő leírásait olvasva látható, hogy Renggli nem a patológia felől közelít a magzatkori történésekhez, hanem bebizonyítja, hogy az egész-ség, a saját traumáinkat elfogadni tudó, azokat meghaladni képes erőink mentén érdemes dolgozni. Saját módszerének bemutatása mellett a szerző ismerteti a lelki élet méhen belüli dimenzióinak kutatásában eddig elért eredményeket.
Fodor Nándor amerikai magyar pszichoanalitikus például a rémálom forrását a születési traumára vezeti vissza, Alessandra Piontelli számos ultrahangos felvétellel bizonyítja a tudatos magzati kor és a születés utáni viselkedés folytonosságát, David Chamberlain hipnózisban vizsgálta az anyákat és gyermekeiket, amely során a gyerekek „belülről” mesélték el a fájások alatt átélt szorongásaikat. Alfred Rockenschaub bécsi orvos felismerte, hogy a szülés közben fellépő izzadás közben kiválasztódik a stresszhormon, helyébe pedig endorfinok lépnek. Renggli fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a csecsemők az apák korai sérüléseit is képesek megérezni, tehát az ő szerepük is lényeges eleme a gyógyulásnak. A traumatizált embereket – amennyiben nem néznek fájdalmaik mögé – könnyen hatalmába keríti a reménytelenség, a kétségbeesés, és hozzájuk hasonlóakkal összefogva harcolnak az erőszakosnak megélt világ ellen. Stanislav Grof szerint – írja Renggli – itt vannak a háború rejtett gyökerei.
| |
| 134. | [tulajdonos]: Aranykapu | 2019-12-14 13:23 | Világosítsam fel, vagy hagyjam meg tudatlanságban?
Lassan, több hasznát veszem ellenségként, mint barátként.
Az bizony jó lenne, ha kíméletlenül rámutatna minden hibámra.
Csak azt nem értem, hogy miért kellett nekem kímélnem őt?
Hisz tele van önbizalommal.
Tudással.
Lélekkel.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 133. | Rejtett kéz: Aktuál | 2019-12-08 22:07 | Aktuál
I.
Telik.
A Hold.
Belső ajtók ívnak.
Vágyak.
Egymás karjaiba hulla.
Elég, ha testek.
Pőrén.
Időrés.
Dorongjuk végezett,.
Szabad.
Co – nyarak.
Főleg.
*
Elkészült a Nagy (n)Ő:
tévelyg ő, kor(cs)-szülött€.
Emánuellé érinte rejtett-gomblikat.
Szépsége indít,
sok kis vezér-hangyikat.
Hátrahagy a fajnak -
csillag lesz - bi – karbonárit.
*
Úr. Passió. Volt. Farda a hajlam.
Divat a cserzett, barna bőrlenyom.
Üvegszilánkos a megszórt,
csili-vili vászon tornacipő filém..
*
Fülledt már az öleb.
Hiba. Tág. Szép. Határtalanság.
Irányított e Rő(t)szaktól hemzseg a méh K.A.S. Galery
A nem finom erezet, felezett.
Fa- las- t minute.
Szabadság, az Árt. álca.
Kontroll ki! BeRajzolóDokk.
Nagy a Mű. Elő-készülőDög.
Kapje bee!
Legközelebbi átdolgozás, 3017.10.19.
| |
| 132. | [tulajdonos]: A teljesség kedvéért | 2019-12-07 09:44 | SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS?
(Mi a líra és van-e feladata?)
Mottó:
"A kultúra úgy siklik a századokon át, akár jelképe, a kígyó: ki-kibúvik bőréből. Amit külső ismertetőjelének hittél, ami felé már messziről tisztelettel közeledtél, arról igazán csak a szentségtörő megtapintáskor derül ki, hogy üres bőr." (ILLYÉS, Gyula 1976: I/ 218.)
Mi a költészet értelme, funkciója manapság? Miféle költészet születik napjainkban, amikor a költői tevékenység tömegessé vált? Ezrek írnak ma verseket magyarul. Mitől lesz, mitől lehet ma valaki költő?
Ezzel szemben: miféle irodalmi műalkotásokat nyilvánított értékké napjainkban és a közelmúltban a hivatalos kánon? Milyen művekre hivatkozik, milyen művek képezik ma a „hivatalos” irodalmat, amely a kulturális intézményrendszerbe „hivatalosan” be van ágyazódva? Egybeesik-e a kettő?
| |
| 131. | [tulajdonos]: kénytelen vagyok | 2019-12-06 13:56 | Kénytelen vagyok itt válaszolni M.K. Tintareb "gondolatfolyamára".
Mindig is sejtetettem, vagy inkább tudtam is, hogy nem olvassa el a válaszaimat, csak a maga szövegével van elfoglalva.
De, amit felhozott, nem most olvasta először, azt abból tudom, hogy megmutatta valakinek, aki azt mondta neki, ha ezt a barátnőd írta, akkor ez hülye. Azt mondta, továbbá, ill. írta, védett engem.
Akkor most vajon mi történhetett, hogy így kell visszaolvasnom, elferdítve, kinagyítva, lekicsinyítve, elhallgatva, kikiabálva dolgokat.
Krisztina, nem tűnt még fel, hogy mindenki ódzkodik tőled, mint a leprástól, mert másokkal is
ugyanezt tetted?
| |
| 130. | [tulajdonos]: Hát, igen, ez igaz | 2019-12-01 17:56 | Kedves Ildikó!
Megint itt vagyok. És ahogy mindig, megint probálok valamit találni, amit használni tudsz az életben. Ez itt most valami a professzionalizmusról, kommunikációról és a létezőségről:
BEINGNESS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
,,A professzionális beingnessetek az a nézőpont, amelyből néznetek kell azt, amit éppen csináltok. Viselkedjetek úgy, mint egy professzionális egyén! Ez nagyon egyszerű. Csak határozzátok el: »Nos, én egy professzionális költü vagyok, és kész.« Hagyjátok a fenébe azt, hogy »tanulok, hogy professzionális legyek«. Ez messze a jövőbe teszi ki a dolgot. »Nos, én egy professzionális egyén vagyok, és ezt fogom tenni, és most kapom a friss adatokat, és már meg is van. Készen állok.« Értitek? Ne olyan bátortalanul közelítsétek meg a dolgot! Ne araszolgassatok felé! Ugorjatok bele!
És most tudnotok kell valamit a kommunikációról, mert ez idetartozik. És ez nagyon megdöbbentő adat, ami ennek az előadásnak a végén következik, nagyon megdöbbentő adat. Vadonatúj felfedezés, és most a legelején elmondjuk nektek, hogy ezzel azt mondjuk: »Nos, most mind profik vagytok, és elmondom nektek a legfrissebb adatokat.« Semmi sem látható, hacsak nem kommunikál.
Kíváncsiak vagytok, hogy hogyan legyetek professzionális költők, arra vártok, hogy mások jönnek, és a nyakatokba akasztanak valamilyen jelzést, és majd az utcán professzionálisként fognak üdvözölni benneteket. Ezt senki nem fogja megtenni, csak ha az a professzionális beingness kommunikál. Semmi sem látható, hacsak nem kommunikál. Ez az egyik ilyen szörnyen egyszerű adat. Ez teljesen alul található a semmi alján, de tökéletesen igaz! Semmi nem látható, hacsak nem kommunikál.”
| |
| 129. | [tulajdonos]: bóklász | 2019-12-01 17:44 | Ki ez a J.G.Zs. hogy még csak válaszra sem méltatott?
Még jó, hogy azonmód el is felejtettem, hogy írtam neki.
S mi a csudának vettem most észre?
Persze, nem az egyedüli.
Biztos megtettem már én is valakikkel, s párszor.
Egy, azóta is nyomja a lelkiismeretem.
Egyre, a válasszal, még talán időben vagyok. | |
| 128. | [tulajdonos]: vannaktechnikákamorzsák... | 2019-12-01 14:01 | Drága ...!...!
Most, ismét el kell hogy olvassam, mit is írtam.
Igen, igazad van!
Tényleg nagyon hosszú!
De biztos csak a hosszával van baj?
Erkölcsi aggályaink nem lehetnek?
Mert belőlem ugyan nagyon kikívánkozik a mondanivaló, vagy inkább a titok terhétől való szabadulás,
mert nem mondhatnám el senkinek a történetemet, ezért próbálom elmondani mindenkinek, de mintha félnék is, hogy elolvassák, s egyszer valaki, nagyon de nagyon kioszt, ahogy mondani szokták.
Mint ahogy Anyukám annak idején, még "bűntelen" koromban szokta volt tenni. Még most is fülembe cseng a hangja, hogy szégyent hoztam rá, szégyentelen vagyok. Pedig bármit is tettem, soha nem az élvezet utáni vágy hajtott, mert azt a sorsom, megoldotta másképp, hanem a szeretet utáni vágy. De mióta tudom, hogy etikátlan dolog szeretetre, csodálatra vágyni, ott vagyok, ahol a part szakad!
"13. Ne vágyj arra, hogy szeressenek vagy csodáljanak!"
Ez becsületbeli ügy kell hogy legyen!
De mivel vágyni csak arra tud az ember, aminek híján van, mit csináljon egy gyermek, akit szeretett- megvonással tartanak sakkban?
El kezd vágyni a szeretetre. S bizony, ezért olyat is megtesz, amit amúgy soha nem tenne meg.
Egy baj van csupán, hogy én már nem vagyok gyerek. De mégis, mintha a szeretet dolgában, még mindig az lennék.
Hogy ez mekkora szívás! Talán el sem tudod képzelni.
Képes az ember lányát anyagi, erkölcsi, csődbe dönteni.
De még így is vannak boldogság morzsák, amiket össze lehet kaparni. S lehet éldegélni belőle egy darabig.
Hát így állok én, magammal. Egy csipet belőlem.
Hálás szívvel köszönöm, hogy ide írhattam ezt neked. S titkon abban reménykedek, hogy más is, talán Anyukám az égben IS elolvassa. És egyszer csak, megértést és feloldozást nyerek általa.
De ha meg is tenné, ami szinte kizárt, nincsen már abban a helyzetben, hogy kinyilvánítsa.
Túl késő!
Szeretettel:
...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
