NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2025-10-15 14:20 Összes olvasás: 176649| 1886. | [tulajdonos]: A megérzés (próza) | 2025-10-14 23:53 |
Hajnali háromkor ébredt. Úgy érezte, hogy kialudta a tegnapi fáradalmakat. Megmosakodott, otthoni öltözékbe bújt. Vasárnap volt. Laptopján megnézte az időjárásjelentést. Majd lomhán visszatette a helyére, és azon törte a fejét, hogy most mit csináljon. Szeme a tiszta, de gyűrött ruhákra tévedt. Nagyot sóhajtott, vasalni kezdett. Közben kigondolta, hogy ma meglátogatja a szüleit, de korai lett volna még elindulni hozzájuk. Végül végig feküdt a kanapén. Elbóbiskolt, a telefon csörgésére riadt fel. A szülők szomszédja volt a vonalban. – Gyere haza, meghalt apád! – mondta. A lány felpattant, zsongó fejjel, úgy ahogy volt, rohant. Magában rimánkodott, hogy az egész csak rossz tréfa legyen. A szülői házhoz érve meglátta a mentőautót. Most biztosra vette, hogy apja még él. A bejárati ajtóval szemben volt a szoba. A nyitott ajtón át meglátta a fotelben összezsugorodva ülő, zokogó anyját. Tehát igaz a hír! Ő is sírásba kezdett. A mentős hozzálépett, és a fülébe súgta, hogy most az özvegynek van szüksége gyengédségre, vigaszra. A lány abbahagyta a sírást, az anyjához sietett, és szomorúan átölelte. Majd a földön fekvő, lepedővel letakart test mellé kucorgott. Óvatosan felemelte a szemfedőt. Hosszasan nézte a halott arcát, majd biccentett egyet, mintha azt mondta volna: igen, ő az apám.
A mentősök távoztak. Szinte ezzel egy időben megérkezett a háziorvos, aki közölte, ha hamarabb hívnak a beteghez mentőt, az még élne. Mintha arcul csapták volna a lányt. – Létezik megérzés! – futott át fejében a gondolat. És ettől még szomorúbb lett.
| |
| 1885. | [tulajdonos]: Csak úgy | 2025-09-29 05:41 | | A mákszem mesével 2023-ban az Illyés Gyula irodalmi pályázaton 3. helyezést értem el. Oklevelet és könyvet kaptam jutalmul. | |
| 1884. | [tulajdonos]: újabb próbálkozás | 2025-09-27 10:48 | | https://youtu.be/sqE1YNTg3b0?list=RDsqE1YNTg3b0&t=85 | |
| 1883. | [tulajdonos]: vajon működik? | 2025-09-27 10:44 | | https://youtu.be/sqE1YNTg3b0?list=RDsqE1YNTg3b0&t=129 | |
| 1882. | [tulajdonos]: Kíváncsiság | 2025-09-24 18:09 | Ki tudná megzenésíteni ezt a verset?
Tóth Gabriella
Semmivé lett
Álomba zuhant a város,
szemüket lehunyták az ablakok.
Súlyos függönyök mögött
szunnyadó alakok.
Egyedül én vagyok ébren,
legalábbis így gondolom.
Gyufa sercen, lángra lobban.
Cigarettafüst időz az arcomon.
A bánat, a kőkemény évek
rajtam nyomot hagytak.
Isten, angyalok, kérdem én,
tőlem mit akarnak.
Mire való az élet
s mire való a halál.
Utolsót, ha szívem dobban,
lelkem vajon hazatalál.
Sóhaj hagyja el ajkam,
a cigarettacsikk zokog.
Volt, s semmivé lett,
mint e papírra vetett sorok. | |
| 1881. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2025-09-14 16:09 | Sokan állítják, hogy be tudjuk vonzani a pozitív vagy a negatív energiát. Nekem az utóbbi egész biztosan sikerült is.
Férjem halála után közvetlenül mélyvénás trombózist, majd ebből alig gyógyulván, combnyaktörést szenvedtem. Egy éve lábadozom két műtét után. És hogy a lúd legyen kövér, egy tüdőszanatóriumban kötöttem ki, alig egy hete vagyok itthon.
Nem különösebben foglalkozom a betegségeimmel, a festéshez fordultam figyelemelterelésként.
Persze, ezt úgy tessék elképzelni, hogy mindenfajta tudás nélkül fogtam bele. Mindegy, nekem tetszik, az alkotás öröme jót tesz.
Verseket nem tudok írni, valami leblokkolt bennem. Az is elképzelhető, hogy a némaság, ami körülvesz, elfelejtet dolgokat. De mindegy is. Jelenleg ebben a légkörben dunctolódok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1880. | Zúzmara : hobbi | Bara: Köszi! | 2025-07-18 17:44 | Kedves Anna!
Nagyszerű segítőtársat találtál a zenében.
Én festegetek nagyon amatőr szinten. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1879. | Bara: Köszi! | Zúzmara : Vigasz | 2025-07-18 17:16 | Gondoltam.
Írd is ki magadból! Kicsit megkönnyebbülsz. Talán.
Én egy éve egy elektromos zongorával gyógyítom magamat. Ha feszült, ideges, vagy depis vagyok leűlök és - hallás után - kezdek megtanulni, lejátszani régi, vagy kevésbé régi slágereket. Ez kikapcsol és sikerélményt nyújt. Igaz, csekély siker ez a siker, hiszen én hegedülni tanultam 8 évig, és 4 évig a gimi zenekarában játszottam, s a zongora számomra nagyon vonzó, de elsajátíthatatlan képességet jelentett. Nem is tudok csak egyszólamban játszani rajta, de az a jó, hogy variálhatom a hangzást különböző hangszerekre.
A gondokat, problémákat ugyan ezzel nem oldom meg, ahogy a versírás sem, de gyógyír lehet. Amolyan pillanatnyi droghatás.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1878. | Zúzmara : Vigasz | bara: köszönöm | 2025-07-18 17:02 | Drága Anna!
Ne sírj, kérlek. Nem állt szándékomban megríkatni.
Tudod, nagyon depressziós vagyok, és írkálok mindenfélét.
Valahogy mégsem vagyunk egyedül. Ölellek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1877. | bara: köszönöm | [tulajdonos]: mindegymiez | 2025-07-18 16:53 | | Hát...("hát"-tal tudom nem kezdünk mondatot..de:)..hát, ha valaki érti és érzi!, akkor az én vagyok. ...és ha hiszed, ha nem: bőgök. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
