NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-05-16 00:06 Összes olvasás: 192746| 1841. | [tulajdonos]: szuperpozíció | [tulajdonos]: pária | 2025-05-10 14:35 | Míg az is elgondolkodtatott, h vajon A. miért érzi a kényszert, h a csalásnak kampányoljon minden adandó alkalommal, a saját ellentétes késztetésemet legalább tudom. Mert az is igaz, h én is kényszeresen hozzászólok minden ilyen alkalommal, pedig tudom, h széllel szemben és hogy nincs esélyem, h igazat adjanak.
Részemről ez annyi, mint rájöttem, h sztem a csalás, mint norma rajtunk, közösségen múlik. Azon is, hogy hogyan beszélünk róla. S minél többször győzi meg egymást egy közösség arról, h "Itt mindenki csal!", annál több csalás fogja rombolni azt a közösséget. (Mert én biztos vagyok abban is, h a csalás rombol, a korrupció magyarra fordítva romlottság). Úgyhogy ahányszor elhangzik egy-egy csalást népszerűsítő mondat úgy, h nem mond ellent neki senki (unchallenged), annál inkább válik normává. Szóval én ellent mondogatok. Nem azért, h ott és akkor győzzek, hanem, h ne maradjon ellentmondás nélkül. Ez a dolgom. Szavaink időnként világot teremtenek. /Szavainkon keresztül teremtődik a világ. | |
| 1840. | [tulajdonos]: Apám versei | 2025-05-10 14:22 | 1991. szept 17.
Kegyetlen hónap!
Megfogyott a gyertya
Egykor kecses, magas
fehér törzse.
Még ég, de látom
a már saját olvadékában sercegő
lassan dőlő kanócát.
Fel, fellobbanva
Még ég!
Tudom, látom, nem tart,
nem tarthat már soká.
Pontosan tudom,
előre látom, oly
kevés idő van míg
égni láthatom.
Mivé lett teste?
Mit ért a hosszú lángolás?
A fény s meleg
mit adott hosszú ideig.
Hová lett?
Tudom, fényt és meleget
Tőle kaptam, s hogy élhetek.
Kegyetlen sors,
most miért nem segíthetek?!
***
Már öt hete múlt
Harmincöt hosszú nap.
Harminchat napja még
Éltél! Anyám!
Jaj! Milyen életet!?
-és nem tudtam segíteni...-
***
A fenti 2 verset egy vastag kockás füzetben találtam, amibe a legkülönbözőbb dolgokat írta Apám a kilencvenes évek elején: komplett tanfolyam az egyik irányból, nyitó és záróértekezletek, szülői értekezletek és nyári táborok vázlatai, de főleg mindennapi jegyzetek. És egy ponton, váratlanul ezek, pár üres lappal egymás között. Döbbenetes, mennyire Apám is vagyok. Természetesen nem tudtuk, h felnőtt fejjel is ír verseket, ezt a kettőt sztem én olvastam most először. Nyilván, mert nem az alkotás volt a cél, csak a fájdalom, a belső érzelmi feszültség vezetődött le így.
| |
| 1839. | [tulajdonos]: pária | 2025-05-08 12:38 | Hogy volt nekem régebben időm és érkezésem ezt a naplót rendszeresen vezetni?
***
Ami reménytelenül magányossá tesz, az a közegemtől radikálisan eltérő viszonyulásom egyrészt a csaláshoz, másrészt a tudáshoz/műveltséghez. Még akikkel látszólag van is egyezés a tudással kapcsolatban, tehát akik nem eleve megvetik/lebecsülik, hanem értéknek tartják, azok is mást értenek rajta, mint én. Velem ellentétben nem azt értik rajta, ami az élet értelméhez, a helyes élethez visz közelebb, hanem ami a pénzhez. Nem igazán találkozom tudásvággyal, amin keresztül pedig kapcsolódni tudnék másokhoz.
A csalással kapcsolatban több impulzus is ért az elmúlt napokban is. Pl E. azon poénkodott tegnapelőtt a tanáriban, h ő olyan jó a szabályok betartatásában, hogy APEH ellenőrnek kéne lennie, nem tűrné az adócsalást, fizethetne a sok nem adózó nagyvállakozó, mint a köles. Aztán ő is, a hallgatósága is belegondolt, s arra jutott, h valószínűleg nem sokáig élne, mert az egyik ilyen vállalkozó hamarosan megöletné. Mire A. (jaj, már megint ő!), hogy de hát ez lenne a normális. Mire E. felcsattant, hogy ne mondjon már ilyet.
A. : -Jó, akkor természetes.
E.: Nem, nehogy már a nyúl vigye a puskát!
A.: Úgy értem, mi mást tehetne?
E.: Hát, ne csaljon! Ne mondjuk már azt, hogy az a normális!
Itt beleszól F., tekintélyszemély, az egyik vezető. Elmesél egy anekdotát vmi külföldiről, aki néhány évtizede úgy települt Magyarországra, hogy előtte nem sokat tudott róla, a nyelvet sem beszélte. S hogy ez az ember egy félév elteltével döbbenten fakadt ki:
"Én még ilyet nem láttam. Itt mindenki csal!"
A történet zajos sikert arat, kb ünneplik, s hiába mondom kétszer is, hogy "Nem mindenki, viszont hátrányos helyzetbe kerül, aki nem.", nem válok hallhatóvá, nem veszi tudomásul senki. Helyette megy tovább a jóízű örömködés ezen, mintha a csalás nemcsak megváltozhatatlan nemzetkarakterológiai jellemző lenne, hanem kissé virtus is.
| |
| 1838. | [tulajdonos]: A Hold a hetedik házban | 2025-04-26 17:45 | A szünetben olvastam is. Utoljára Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban című novelláskötetét.
Megint eltűnődtem, mi lett volna, ha akkor olvasom, mikor megjelent, nemcsak most, öreg fejjel.
Novelláskötet, a főszereplők egy kivétellel nők, mert sztem Az ismeretlen tényezőben a fiú legalább annyira főszereplő, pláne, hogy a naplóját is olvashatjuk, mint Gizi, a nagynénje. Többen írták, hogy közhelyes szereplők, történetek, helyzetek, én inkább kisszerűnek éreztem, bár a közhely tényleg jelen volt, mint olyasmi, ami ellen nincs mit tenni. Bárcsak egyszer másképp végződne, történne, de nem.
A történetek szereplői a 20. század második felében, vagy a 21. elején próbáltak boldogulni, boldogságot találni, értelmet az életüknek, és úgy győzettek le/vallottak kudarcot minden alkalommal, hogy nem is volt igazán méltó ellenfél, még tragédiával sem tudott szolgálni a kisszerű, kiábrándítóan közhelyes és üres környezet. A tájban időnként felizzott a költészet, akár az éjszakai utcán, akár egy víztorony tetején a lemenő nap fénye, de ezek a pillanatok sem vezettek el sehová, a sorsok belülről zártak és nyithatatlanok.
Igen, főleg női sorsok, ezért is tűnődtem el rajta, milyen lett volna hamarabb rájönni arra, hogy 90%-ban férfi írókat olvasok, tőlük tanulom, milyen legyek, mint nő, de így is örülök, hogy végre nőtől is olvastam, milyen volt a Kádár-korban kislánynak, nagylánynak, fiatal nőnek lenni.
Lélektani szempontból a legelgondolkodtatóbbnak Johannát és Gizit találtam. Johannát, ahogy megérveli, hogy miért nem mond nemet a fiú testi közeledésére, Gizinél pedig azt, hogy kivenné a pénzt a bankból, mert nem tudja megindokolni, hogy miért ne adja oda. A közös a kettőben, hogy mindkét szereplő úgy éli meg, hogy nincs joga nemet mondani arra, ami neki rossz. Ami minimum elgondolkodtató, egyúttal szomorúan ismerős is. | |
| 1837. | [tulajdonos]: önmegszólít | 2025-04-13 21:13 | Ki szólít meg kit, mikor ez egy önmegszólító költemény. Kinek a hangján szólal meg az üzenet. Persze, jobb lenne, ha lennének még értő fülek, szemek, szívek, pláne. Hiszen ki fogná fel szívével énekem, ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem, haj, haj. 120 J. A . idézetet gyűjtöttünk, ezt nem küldte be senki. Nem csoda, alig olvas vki, verset meg végképp nem. Nem is ismerik. Nem, nem lepődtem meg. Nagyon. Csak kicsit. Mindig utólag derül ki, ha az embernek volt még illúziója.
Túl vagyok a szerelmen, mint témán. Simán elviselem regényben, ha már muszáj, kicsit fintorogva a felhajtás miatt. Gondolom, mert kivették a méhemet. Meg apám halálát is csak hurcolom feldolgozatlanul, meg azt se tudom, mennyiben nevezhetem még magam élőnek. 'Túléltem halálom' - ez meg Hervay Gizella.
AI továbbképzés volt a múlt héten. Közvetlen mellettem beszélget előtte sztártanár kolléga az Erasmus-koordinátorral. Utóbbi panaszkodik, h I-vel már megint újra kell íratni a beszámolóját, mert csak 250 szó 1000 helyett. Sztártanár mosolyogva: "Ilyenkor kell megkérni a mesterséges intelligenciát, h bővítse fel 1000 szóra" Sok minden átcikázik az agyamon és önkéntelenül kibukik belőlem: "De akkor mi értelme az egésznek?"
Sz. igyekszik a jó hangulatot töretlen hagyni: 'Akkor téged biztosan nem érdekel a ma délutáni továbbképzés."
"De"- mondom- " érdekel a mesterséges intelligencia, de a gondolkozást nem szervezném ki neki." Tényleg nem tudom, mi a fasznak kell nekem ilyen helyzetekben megszólalni, pláne egy olyan embernek magyarázni, aki tavaly az intézményvezetői képzésen a szakdolgozatát / egy részét is az AI-val íratta.
"Szerintem az Erasmus-pályázatos beszámolót szabad Chat GPT-vel íratni." - szögezi le erre az Erasmus-koordinátor is.
Egyébként fenntarthatósági témahét is van abban az iskolában, ahova minden tanár kocsival jár helyből is. Az öltözködésükön is látszik, kvázi kabát helyett hordják a kocsit (ahogy minden normális középosztálybeli mainapság, I know, I know). Szóval ez az abszolút fenntarthatatlan életmódú néptömeg tartotta a kötelező köröket minden osztályban. Én meg az értelmesebb csoportjaimban most a Tragedy of the Commons, videóval, mert emberileg ez a probléma kulcseleme, sztem. Persze, ezzel is szembemegyek a láthatatlan szabályaikkal, rejtett tantervükkel, egyebükkel. Értem is, h minek csinálom, meg nem is. Csak félig vagyok jelen.
Aztán Birkás György oldalán belefutok a mechanizmus tervezés elméletébe és kicsit kivirulok. Mert kb ez az első, ami a fenti, "Közlegelők tragégiája" néven ismert filozófiai/ökológiai problémára megoldással kecsegtet. Idézek:
"A legtöbb játékelméleti helyzetben adottak a szabályok: a játékosok ismerik a lehetőségeiket, a kifizetéseket, és próbálnak jól dönteni. De mi van, ha nemcsak a játékosok döntéseit, hanem magát a játékot is te irányítod? A célod az, hogy a szereplők ne hazudjanak, ne csaljanak, és a lehető legjobb kollektív eredmény szülessen, miközben mindenki a saját érdekeit követi. Ez a mechanizmustervezés világa: a "fordított játékelmélet".
"A terület egyik megalapozója Leonid Hurwicz, aki Eric Maskin és Roger Myerson társaságában 2007-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott a mechanizmustervezés elméletéért."
"A mechanizmustercezés általános célja igazmondásra késztetni a feleket. Ne érje meg hazudni, megtéveszteni a másik felet. Az egyik fő probléma, hogyan lehet rávenni a szereplőket arra, hogy az információjukat őszintén közöljék, miközben az érdekük az lenne, hogy eltitkolják vagy manipulálják? Vagyis az is igazat mondjon, aki nem jó ember, csak jó stratéga."
Hosszú idő óta az első dolog, amiben mintha megcsillanna a remény. | |
| 1836. | [tulajdonos]: jegy | 2025-03-29 17:51 | JÓZSEF ATTILA
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. | |
| 1835. | [tulajdonos]: lényeg (Szvoren Edina) | 2025-03-12 12:06 | " A rejtélyről vmi olyasmit gondolok, tehát a szövegbéli titokról, ..., hogy az egy természetes reakció, hogy ha vmi körül van rajzolva, s ott nincs semmi, akkor azt elkezdi az olvasó kutatni, hogy az ott mi lehet, és a figyelmét erősen leköti annak a nyomozása, hogy az micsoda, és mindeközben azt feltételezi, hogy az megold valamit, hogyha ő azt tudja. Hogy ott van elásva a lényeg. Hogy van vmi lényeg. És én azt képzelem, hogy ez működhet úgy, hogy amikor viszont rájön a szöveg egy bizonyos pontján ... akkor van egy olyan pillanat, hogy talán éppen abban bizonytalanodik el, hogy van-e lényeg, hogy tulajdonképpen az irodalom ... miközben ez egy agyonszerkesztett, kicentizett szöveg ...létrehozza sokszor ugyanazt az állapotot, amiben az életünkben is vagyunk, tehát, hogy nincs lényeg, és ez egy tagolatlan elemsorozat, amiben mi próbálunk rendet tenni, vagy úgy, hogy elmeséljük a napunkat a szeretteinknek, vagy úgy, hogy írunk, vagy tudósok leszünk. Hogy ez a típusú tájékozódási kényszer, esetleg ezekben a pillanatokban lelepleződik, hogy ez nem a világ megismerése, hanem ez talán egy biztonság utáni vágy."
(Szvoren Edina beszélgetése Károlyi Csabával
Városmajori Alapítvány 48 online író-olvasó találkozója 2021. október 31-én) | |
| 1834. | [tulajdonos]: haikuíró | 2025-03-01 15:46 | Haikuíró verseny
A Füvészkert a Szakura ünnephez kapcsolódva 2025-ben is haikuíró versenyt hirdet.
2025. tavaszán a haiku verseny témája: KERT
A haiku japán eredetű, három sorból álló költemény, melyben a sorok szótagszáma:
5 – 7 – 5, a költő élményének tizenhét szótagba foglalt eszenciája.
A bensőséges természetszeretet döntően meghatározza a klasszikus haiku tartalmát, többnyire egy-egy évszakról szól. A haiku lényege, hogy a harmadik sorban a költő a haikut meglepő, meghökkentő fordulattal zárja. A haikunak nincs címe. A verssorok végén nincsen rím, de szerepelhet benne betűrím. A legfontosabb, hogy őszinte hangnemben bensőséges hangulatot keltsen.
A verseny szabályai a következők:
Nevezni mindössze egy, a haiku szabályainak megfelelő, magyar nyelvű verssel lehet.
A haikukat a Füvészkert portáján kell leadni, vagy a fuveszkertbudapest@gmail.com e-mail címre elküldeni.
A nevezés csak akkor érvényes, ha tartalmazza a pályázó nevét, lakcímét, e-mail címét és a haikut.
A nevezési határidő: 2025. március 25. Az eredményhirdetés 2025. április 6-án 11 órakor lesz.
A pályázatokat Dr. Vihar Judit, a Magyar – Japán Baráti Társaság örökös tiszteletbeli elnöke bírálja el.
Az első három díjazott haikuját jutalmazzuk és közzétesszük a Füvészkert honlapján.
Szeretettel várjuk 2025. április 6-án 11 órakor kezdődő eredményhirdetésre!
Sakura ünnep programok: https://www.fuveszkert.org/hirek/sakura-unnep-a-fuveszkertben/
Nyeremények:
I. helyezett. Éves Füvészkerti családi bérlet és ajándék növény, és könyv
II. helyezett: Éves Füvészkerti bérlet és ajándék növény
III. helyezett:Éves Füvészkerti bérlet és ajándék növény | |
| 1833. | [tulajdonos]: politics | 2025-02-18 20:16 | Fészbukon kommentelte vki:
"Olyan miniszterelnököt szeretnék, aki magas, introvertált, a hobbija az egészségügy, a szülei nyugdíjasok és a gyerekei a közoktatásba járnak."
Ezt páran lájkolták rajtam kívül is, a másikat csak én, pedig nagyon szívemből szólt az is:
"Itt hosszú évek óta az van, h azért szavazzunk olyanra, aki már eleget lopott a közösből, mert az új még nem szedte meg magát, tehát többet fog lopni. Nem lehetne ehelyett, h nem tekintjük normálisnak a lopást, és olyanra szavazunk, aki nem lop, s ha mégis megteszi, akkor számon kérjük rajta?"
Egyébként sztem nincs olyan, h vki eleget lop. Aki lop, ha helyzetbe kerül, azt csak külső kontroll fogja megállítani, mert belsője nincs, így ha az nincs (következmények), magától soha nem fog leállni.
| |
| 1832. | [tulajdonos]: dream | 2025-02-11 21:02 | A mostani vmi új szintje fáradtság, hetek óta nincs remény sem arra, hogy fogyjon, irgalmatlanul több a végzendő, mint amennyit elvégezni lehet. Ráadásul felébredek éjjel, s órákig nem alszom, valószínleg azért is, mert jobb meggyőződésem ellenére még este 6-kor is kotyogtatok egy kávét, h legalább még egy adag dolgozatot/fogalmazástt kijavítsak és úgy menjek be a legtöbb csoportomba, h ha mindent nem is, de legalább vmit megcsináltam nekik.
Na de múlt éjjel, kb egy hete először végre jót aludtam, közel eleget. Így álmodtam is, amitől másnap pihenebb vagyok - ez se volt egy ideje. Úgyhogy kisimultabb arccal teszek-veszek reggel a konyhában, mikor egyszer csak bevillan, h mit is álmodtam, amitől most oly nyugodt vagyok. Ezt:
Fekszem a ravatalon. Illően fel vagyok öltöztetve , fehérben vmi fekete szalagokkal. A barátnőm jön oda végső búcsút venni, vele beszélgetünk. Ez kicsit nyugtalanít, hiszen nem így kéne lennie. Mármint nem szabadna már élnem. Később másnak is magyarázom, nehogy félreértse a helyzetet: "Én már egyszer meghaltam." Olyan izgatottság, mint mikor rosszul csinálsz vmit, ennek meg kell oldódnia temetésig. Meg is oldódik. Jön vki, és kihúz egy csövet, amiből eddig áramlott rajtam át vmi: az élet. Ennek a valakinek mondom kicsit búsan végül:
"Pedig már olyan jól éreztem magam."
Kihúzza.
xxx
Váó. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
