NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2021-10-26 01:29 Összes olvasás: 129266| 1623. | [tulajdonos]: nothing else | 2021-10-21 22:02 | | Úgy tűnik, én sem fogok emlékezni rád, mert nincs minek, hacsak azért nem, h hogy telhetett el majdnem 3 évem vmiben, ami nem is létezett. Két év múlva már a nevemet se fogod tudni, nem kell 5 év és arra se emlékszel majd, h a munkatársad voltam. Nem baj, sőt, de, látod (nem), mi értelme lenne nekem másképp tenni? Az elutasítás marad meg egyedül, végül is az volt az egészben a lényeg. | |
| 1622. | [tulajdonos]: jav | 2021-10-17 18:41 | Azért irigylem azokat, akik az agyukból, szellemükből élnek. Hogy az a dolguk, hogy okos dolgokat olvassanak és írjanak. Az eziránti vágy nem csitult az évek múlásával. Ez volt a bajom már 1998-ban is, azért tudom, mert A Jude the Obscure-t akkor olvastam, s pont ezért talált telibe, ez a bajom most is, h most már biztosan reménytelen, h ilyesmi életem legyen. Amit akartam volna magamnak.
***
Hajfodrász (jav)
Mikor először gondoltam rád,
épp egy kert mellett haladtam el.
Drótháló mögött hosszan elnyúló
terület volt, ház, bokrok, termények,
virágok, egyetlen fa nélkül.
Nem volt benne semmi.
Arra gondoltam, hogy amit rólad
tudok, az is éppen ennyi.
És hogy milyen értelmetlen,
ami bekövetkezett.
Meghekkelt egy szenvedély,
ami belülről teljesen üres. | |
| 1621. | [tulajdonos]: angelic | 2021-10-16 19:24 | Angelic faces of certain hairdressers
Mikor először gondoltam rád,
épp egy kert mellett haladtam el.
Drótháló mögött hosszan elnyúltó
terület volt, ház, bokrok, virágok,
termények, egyetlen fa nélkül.
Nem volt benne semmi.
Arra gondoltam, hogy amit rólad
tudok is éppen ennyi.
És hogy milyen értelmetlen ez.
Meghekkel egy szenvedély,
ami belülről teljesen üres. | |
| 1620. | [tulajdonos]: nyirkos | 2021-10-11 13:45 | Nyirkos, őszi nap. Jó lenne tisztára söpörni belül. Elrakni mindent, aztán újult erővel, ahogy helyes. A boldogság helyesen élni, olvasom már nem először. Amit nem általánosítanék, erőltetnék rá senkire. De engem megszólít. Nem először. Jó megszólítva lenni.
Azt hiszem, elvesztettem. Szorongatom a markomban kettőnk békekötését, mint valami kavicsot, de már se a fénye, se a melege, ami volt, nincs meg. Halott kavics. De nem dobom el, mert az az érzésem, h még így is meg tud védeni ettől-attól.
Megöregedtem. És nem szeretem ezt az öreg magamat. Talán azért is,mert az ember szereti az életét vmi vhonnan valahová dolognak látni, szívesen azonosul azzal, aminek van fejlődési íve, ahol még lehet boldog vég, vmi cél, ami más,mint a halál, vagy az út oda.
Itthon volt az összes gyerekem, és Gy. idézte, mint vmi alapigazságot, h én mit mondtam neki a szellemekkel kapcsolatban valaha. Egyáltalán nem emlékeztem rá. Másrészt, amit ma gondolok, az gyatra árnyéka egykori önmagaménak. Nem vagyok már az az anya, aki benne él. Mit kezdjen az ember a hanyatlással? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1619. | nélküled: - | [tulajdonos]: s | 2021-10-06 20:06 | | Nem volt pontos, de fáradt voltam korrigálni. Nem a béke, az csak következmény (asszem). Hanem, h megbocsásson nekem. Mert erre volt/van szükségem. Ezt kaptam meg, időn túl és mindennek ellenére. | |
| 1618. | [tulajdonos]: s | 2021-10-05 22:12 | Az 1616-os egy buta és felszínes bejegyzés volt. Nem mentség, legfeljebb magyarázat, h túlélő módban élek hetek óta és nagyon el voltam csigázva.
A tanulság annyi, h nem fogom többet kijelenteni, h nem szeretem. Mert ezzel magamra szabadítottam a saját érzéseimet. Azokat, amiknek a méregfogát kihúzta a békekötés, amik hagytak azóta élni. De amik attól még megvannak. Mint betonsírban a sugárzó anyagok, amik tovább sugároznak, csak el vagyok tőlük zárva.
A tegnapi nap nagyon rossz volt, mert éreztem őket. És nem tudtam, hogy a béke érvényes-e még. Most se tudom. Nyilván csak számomra van jelentősége, de számomra nagyon.
Annyi pozitív hozadéka volt az egésznek, h megszabadított a szeretetlenségtől, aminek szintén lehetett a túlhajtottsághoz köze. | |
| 1617. | [tulajdonos]: dream | 2021-10-04 18:52 | | Fogalmam sincs, hogyan történhetett, de mellette ültem álmomban. Az ajtón viszont bejött az ő igazi párja, gyönyörű fiatal nő, a napra lehetett nézni, de rá nem. Mikor ez a nő őt meglátta, káprázatosan szép mosolyt villantott rá, amit ő gondolom, viszonzott, az arcát nem láttam, mert teljesen a nő irányába volt fordulva. És ekkor felfogtam, h az én kezem az ő karján nyugszik, amit a nő is meglátott ugyanabban a pillanatban, és zavarba jött tőle. Mire elrántottam onnét, és pattantam fel, és próbáltam, ahogy csak tudtam, kifejezni, h nem értem, hogy került oda, hogy nem akartam, h a legszívesebben levágnám a kezem. De nem mertem az (ő) arcába nézni, később meg már nem tudtam, mert eltűnt a teremből, féltem, h ettől meggyűlölt megint. | |
| 1616. | [tulajdonos]: veréb | 2021-10-02 15:32 | Nincsenek verebek, nem rebbennek tehát, de ma végre haladok a dolgokkal, nem kerülget, ver le lábról az az undorítógyengeség, amink utálok kiszolgáltatva lenni. Süt a nap, persze, így könnyebb.
Viszont teljesen biztos vagyok abban, h már szemernyit sem szeretem. Mondtam, a dolgok hajlamosak utólag összeállni, hát ami nekem most kezd összeállni utólag, azt nem szívesen rakom össze. De a szeretetet kizárja.
Kevés bennem a szeretet tényleg. Nem szeretem azokat többé, akik engem nem szeretnek. Megelégeltem az ezzel való foglalatosságot. Nem tudom azokat sem szeretni, akik lenéznek. Azokat sem, akik (ezzel összekötve) bántanak. Akik használni kívánnak erre vagy arra.
Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha sikerülni örülni a körülöttem levőkben a jónak! De ehelyett folyamatosan bennem a rossz érzés most már 4. éve. Néha aztán cselekszenek vmi olyat, ami felszínre hozza, h nem, nem véletlenül.
Hazugság hígabban-töményebben, ahogy a nagykapu mögött az oszlop sem márvány, a többi részlet sem valódi. A hangsúlyok totál máshova esnek. Egy a nyelv, ugyanaz a szó, de akár az ellenkezőjét is jelenheti.
A bántalmazó megbántottsága pl.
| |
| 1615. | [tulajdonos]: detox | 2021-09-29 17:07 | Próbáltam egy kis digitális detoxot, bár tudtam, h nem engedhetem meg magamnak. És tényleg nem, hiába tudom, h erre lenne szükségem, ha két délután nem vagyok elérhető, máris megvannak a következményei. Nem szól arról, h mire lenne szükségem. Nem lehet úgy jól csinálnom, h nekem is jó legyen.
A gond az, h már akkor sem tudom jól csinálni, ha rámegyek lelkileg, testileg. Vmi bajom van, nem tom fizikális, vagy mentális, de 2 egymást követő nap, nem tudtam lábon és ébren megmaradni délután. Nem is az, h fáradt voltam, hanem, mint mikor beteg vagyok - utoljára a Covid előtt közvetlen, illetve alatta volt ilyen. Ma talán jobb egy fokkal, mondjuk jóval kevesebb órám is volt ma, mint az előző 2 napban.
De amúgy se akar menni semmi. Masszívan szerethetetlennek érzem magam, ötödik keréknek, nem megfelelő alkatrésznek, ehhez a munkához fiatal, tetterős, élettel és kapcsolatokkal teli fiatalok kellenek megfelelő anyagi háttérrel.
Én meg nem tudok jó lenni. Nem tudok újabban jó órákat se tartani. És látszok, mint ember. Az, akivel nem akar barátkozni a fene se, mert furcsa. De talán még nagyobb baj, h bennem is kevés a szeretet. Nem vágyom emberekre egyáltalán. Jobb lenne mindenkinek, ha magamra húznám az őszt, a nedves falakat és elmerülnék abban a felfénylő felületekben, tétova illatokban, reccsenő változásokban. Mert ezt tudnám csinálni vég nélkül. Ma, mert éppen nem voltam rosszul, mint pl tegnap, egy szabad percemben felrémlett, h talán most tényleg indokolt lenne egy pszichológus, mert nem tudom, h mi bajom pontosan, de egyre rosszabbul teljesítek és mintha a lényegem veszett volna el.
Erő kéne valahonnan. Sokkal több. Meg jóság. A megalkuvásaim meg legalább észlelni, mert azok, meg a jellemgyöngeség szoktak még így padlóra küldeni. | |
| 1614. | [tulajdonos]: turns | 2021-09-21 20:37 | Bizonyos dolgokról nem beszélek. Pont. Ülök, órák hosszat tudnám csinálni, de rendszerint csak 5-10 perc, kinn a kertben és nézem a burjánon túl az eget. Néha nagy csönd tud lenni, az jó. Eljutni oda. Illetve, ha a csend beenged. A tanulságaimról nem beszélhetek. Pedig van bámulatra ok. Nem tudom, hogy megy ez. Dolgok, amikben nem hiszek, elém esnek, mint fáról az alma.
***
Ellenségeim pl. Kit definiálhatok annak? De ha vmi rossz történik velük, az rosszul esik. Szar érzés, mondhatni. Az érzés aggodalomra hasonlít, ne legyen baja. Meg némi lelkiismeretfurdalás, hisz épp mostanában mondtam rosszat róla. Nem kellett volna. Mintha rossz gondolataink megtestesülhetnének ártani. Ami nettó marhaság. Mégis, jobb, ha nem inkább. Itt tartok, mikor némileg meglepve szembesülök azzal, amit már feledtem, , h az illető tényleg csúnyán viselkedett/ik velem.
Másik, egyik legnagyobb ellenségem viszont épp most hozta sok szempontból rendbe az életemet egy döntésével, aminek a következményei messzemenőek. Mit kezdjen ezekkel az ember lánya? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
