NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2022-06-25 18:03 Összes olvasás: 139766| 1692. | [tulajdonos]: let go | 2022-06-19 11:45 | Ma reggel megint az a gyakorlat jutott eszembe, mikor az ember elengedi magát és hanyatt esik, de nem üti meg magát, mert a többiek elkapják. Amiben M., exbarátném olyan jó volt nemcsak a továbbképzésen, ahol ki merte próbálni, de az életben is, amit meg tud úgy szervezni, h mindig elkapják.
Ellentétben velem. A ma reggeli beszélgetésem után a férjemmel megint megrohant ez a vágy, h bár lenne legalább egyszer, h elengedhetném magam, mert elkapna vki. Mert tényleg szép, meg heroikus is úgy haladni felfelé, h magam festem oda a lépcsőfokokat, amikre lépek, de kibaszott magányos és nagyon hervasztó is olykor-olykor. Ilyen gutaütős, ultraviolafényű reggeleken pl. | |
| 1691. | [tulajdonos]: sharp | 2022-06-01 21:21 | Vannak nagyon éles, tiszta pillanatok. Általában vmi trauma után, mikor az ember a velejéig meg van rázva, és az a belseje remeg, mint a kocsonya, ami a lényege, akkora ütést kapott, de tartani kell a burkot össze, mert 27 gyerekkel van kinn külföldön és jön az este. És áll az ember a körfolyosón és egy alulról megvilágított, vastagfalú erődtemplom tornyára lát. Gyönyörű, másvilági. És elemi erejű vágyakozás fogja el az egyetlen ember után, aki tudja szeretni. Fel se merül az a másik.
Ma nézek ki az idegen gimi udvarára, ahol emelt szinten érettségiztetek, és a semmiből felmerül ez a pillanat. És visszavágyom, mert olyan tiszta és egyértelmű volt. Hogy az az ember hiányzott, kellett, aki szeret, nem vki más, aki nem. Nem pótlék volt, megalkuvás, hanem igazából az én sajátom.
| |
| 1690. | [tulajdonos]: x | 2022-05-31 16:56 | Úgy gondoltam, h az előzővel lezárom, pont jó lesz a végére pontnak.
Ez így is van, de vannak dolgok a ponton túl is. Írtam, h nekem ebből még 1 év enyhe szenvedés hátra van, ami nem azt jelenti, h folyamatosan szenvedek, int amikor még jelen volt, hanem ezt, h még kb egy évig kiváltható belőlem ezzelkapcsolatos fájdalom.
Ez történt ma. Amiből a tanulság annyi, h én az ő édesanyját nagy ívben ki fogom kerülni, mert ugyan örülök annak, h a fia jól van és párjára talált, mégis zsigeri reakciókat vált ki belőlem, ha tőlem 1 méterre a fia szerelmi életét tárgyalja ki jókedvűen. Azért volt ma nagyon rossz ez, mert a derült égből jött, a kellős közepén egy emailnek, amit írtam, és nagyon megijedtem, h elárul a testem, h elpirulok, vagy remegni kezd a kezem, vagy látszani fog a fájdalom az arcomon, amit hiába nem akartam, s amitől hiába vagyok mentes már vagy 2 hónapja, megint éreztem.
Pedig minden erőfeszítése ellenére azt, amitől aztán csak kimentem bőgni, nem is ő, hanem a beszélgetőtársa mondta. Néha tényleg olyan, mintha gúnyolódna velem vmi rosszféle erő. Hogy pont ma, pont ezt. Le se tudom írni. Névnapom van, de nem szokás ünnepelni. Ma ez jött ajándékba. | |
| 1689. | [tulajdonos]: dream, mug | 2022-05-22 11:26 | Az első része jó, osztálykiránduláson vagyok a gyerekekkel, s bár vannak szürreális elemek, vagy talán épp azért, egyetlen témát jelenít meg, s ez a bizalom.
Ebből ágazik a második, mikor az egyik kisfiú jön elfoglalni a szállását, ahol előzetesen én sürögtem-forogtam, s már a bőröndjét húzza a folyosón, mikor észreveszem, h sürgésem-forgásom közben nagy véres darabok estek ki a méhemből a padlóra. Kiszólok neki, h legyen még egy kicsit türelmes, és feltakarítom. Sikerül, mire belép, már tiszta minden.
Tegnap felkerült az iskola fészbuk oldalára egy fotó, amin ő is rajta van egy szabadtéri matekverseny kapcsán. Meg is osztották, lájkolta mki, aki őt szereti és aki neki is fontos. A képen látszik, h jól van testileg-lelkileg. Ennek örülök.
Az álmom után egy darabig nem tudtam aludni, s akkor jutott eszembe, h én az ő számára nem léteztem eredetileg, aztán úgy, mint szenny, amit kétéves vezekléssel sikerült feltakarítani. Így most ismét nem létezem, de ez a lehető legjobb, ami történhetett.
A tanáriban úgy két hete megjelent egy új bögre. A kávét főztem reggel, mikor megláttam, szürke falán matematikai jelek voltak üvegfestékkel, s mivel a matek még mindig képes spontán örömet kiváltani belőlem, elindult a kezem, h jobban szemügyre vegyem. Akkor vettem észre a nevet a képletek közt. Azt, amit 3 év alatt egyszer se tudtam kimondani.
Az édesanyja a párhuzamos asztalnál ül, de ha hiányzik a velem szemben ülő, akkor közvetlen előttem. Időnként ott felejti az asztalán a bögrét, amit úgy 2 hete hozott be. Így, ha felnézek a javításból, az a név van szemben. | |
| 1688. | [tulajdonos]: x | 2022-05-21 19:19 | Az úgy szeret(lek), ahogy vagy, ami minden, csak nem vigasztalás, ma olvastam vmit, ami viszont gyakorlati:
"Melléd állok úgy, ahogy vagyok." (Fekete Ágnes) | |
| 1687. | [tulajdonos]: tidying up | 2022-05-17 22:41 |
A 2 év annyiban igaz a szerelmeimre, h kb 2 év távollét kell ahhoz h nagyjából fájdalommentes legyen. Már majdnem egy évnél járok, bőven az elviselhetőn belül van, nagy jót tett velem azzal, h elment. De azért nem dob fel, h mgis az lett, amit drága volt barátném már az első év után belengetett: ebben csak annak lehet örülni, h elmúlik végre, a belőle kihozható maximum az, ha már végre nincs.
Btw, ez volt az uccsó szerelem az életemben. Mind ilyen volt, mint ez: egyetlen szerelmem se szeretett viszont. Kamaszkorom hajnalán nem gondoltam volna, h ez lehetséges. Egyébként erjed bennem az ezzel kapcsolatos összegző tudás, csak még nem tudom, mi lesz belőle a lényeg.
Ahhoz az egyetlen férfihez mentem feleségül, aki képes volt szeretni engem. Ez lehet, h túlzásnak tűnik, pedig tény. S mivel engem nem lehet reménytelenül szeretni, se barátnak, se szeretőnek, mert nem viselem el, h vki miattam szenvedjen, azt hiszem, boldoggá tudtam tenni. (Néhány éves szünettel, aminek egyik mélypontja után hozott öszve a sors az ifjú úrral.) Úgyhogy mostanában egyre több ilyen típusú szerelmes/szeretős verset mentettem le. Ezek szólnak arról, ami még mindig érték az életemben a vagon szarral szemben.
Hogy aztán az a másik kísértő, viszonzatlan, 40 éven át visszatérően megkínzó 'szerelem' mi a fasz volt, azt nem tudom.
| |
| 1686. | [tulajdonos]: one | 2022-05-10 17:59 | one that doesn't start does never end
one that hasn't been will never leave
one that has no place, no excuse, returns and stays
staring blankly into the void that
has always been there except for once
when you chose to sit next to me
| |
| 1685. | [tulajdonos]: gr | 2022-05-01 19:32 | Masszív öngyűlöletem van, s ez csak rosszabb lesz ezután, jobb már nem. Hacsak némi uralmat nem sikerül nyernem a testem felett, sportoláshoz eleget.
A pályázathoz kellettek képek, s mivel rengeteg készült, hirtelen felindulásból feltöltöttem a gépre az összes telómon találhatót, s a videókat. S szembesültem a walesi tengerben úszós videómmal, ami még azelőtt készült rólam, h ifjúúr visszautasított volna. Elviselhetetlenül undorítónak, egy förmedvénynek láttam nemcsak a testem, mert az csak annyi, h túlsúlyos és öreg, de főleg az arcomat. Szégyenletes, a festett hajam, a műfogaim, a behízott képem. Kínos rám nézni. Tényleg nem tudom, h mások hogy tudnak elviselni. És hogy hogy a kurva életbe gondolhattam egy másodpercig is, h engem vonzónak találhat bárki? Ő meg pláne. Groteszk vagyok. Nagyon-nagyon szégyellem magam utólag. | |
| 1684. | [tulajdonos]: diary | 2022-04-19 10:06 | Miután felmerült, h lélektani okokból (closure) kihajítsam a 2017 óta vezetett piros füzetem, megkerestem benne a nyáron könyvesboltból fejben kilopott verset. És közvetlen utána ezt találtam:
Miért vagyok itt? Somehow most questions are false.
1. him - what to do with real desire, how to kill sg that makes you alive
2. to gain some control over my life
3. a meaningful life
4. to make the choices that I'm meant to make
5. to be a better, more supportive, understamnding mother
6. to make the most of my marriage (?)
Az első kivételével, ami többé nem aktuális, a célok ugyanazok. | |
| 1683. | [tulajdonos]: alapvetések | 2022-04-17 13:51 | 1. Nem esem depresszióba, mert az nem tesz jót a közérzetemnek.
2. Hasonló okok miatt (is) öngyiloktól is eltekintek.
3. Ami adva van, hogy cella. Eddig is, innentől is. És hogy ez nem fog változni. Innen fogom nézni azt is, többek között, h mások élnek.
4. A tulipánok pirosa, a leveleken átszűrődő fény, a sziromlepte járda kontextustól független ott van. Nem következik belőlük semmi. Nem mutatnak utat. Adott pillanatban segíthetnek csöppet. Ennyi a szemmel látható erőforrás.
5. A legfőbb, még mindig működő örömforrás, ha segíteni tudok bárkinek. Akár banális módon.
6. Életben az tart és tölt fel, ha kiírom, megfogalmazom azt, ami van.
(A két utolsó tapasztalati. Így működöm.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
