DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38692 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Veres Mária: pillanat
Tamási József: 2023
Zsigmond Eszter: Gondolatok
Vadas Tibor: Fekete koszorú
Vadas Tibor: Ütemre és dalra
Vadas Tibor: Kérdések dísztelen
Albert Zsolt: Éjszakai páncél
Tóth János Janus: pillanatok
Tóth János Janus: Hol az Isten?
Tóth János Janus: Szeptember
FRISS FÓRUMOK

Cservinka Dávid 6 órája
Bátai Tibor 8 órája
Filip Tamás 8 órája
Egry Artúr 17 órája
Duma György 19 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Valyon László 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Csombor Blanka 4 napja
Tóth János Janus 4 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Vadas Tibor 6 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Tamási József 6 napja
Zsigmond Eszter 9 napja
Farkas György 10 napja
Mórotz Krisztina 11 napja
Szakállas Zsolt 19 napja
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 23 perce
szilvakék 7 órája
történések 12 órája
Bátai Tibor 14 órája
Hetedíziglen 15 órája
Janus naplója 18 órája
A vádlottak padján 23 órája
DOKK estek 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
A fény nem publikus 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
nélküled bloggernek 7 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-03-19 05:38 Összes olvasás: 167239

Korábbi hozzászólások:  
1779. [tulajdonos]: recognition2024-03-13 19:32
Ahhoz vagyok szokva, h láthatatlan maradok a 'közösségekben', ahol akár éveket is eltöltök. Nem mai keletű, már 16 évesen megjósoltam egy akkori szösszenetemben, h én leszek az, akit az érettségi találkozón majd nem tudnak felidézni. A jelenlegi munkahelyemen is így lesz, mert már most sem látszom.

Így meglepett és jól esett, h tendenciatörésként ez a napló is megjelent az univerzumszéli mondatban.


1778. [tulajdonos]: terv2024-03-05 12:45
levonom a tanulságokat
rengeteget tanulok a hibáimból különösen
az elcseszett életemből több kötetnyit
életem regényét megvilágosodások tagolják
a végéről olvasva tévedhetetlenül
megmondom, hogy az antihős tapétavirágnak
hol és mit kéne másképpen tennie
végigtapogatva a szövetet
a pókhálót, ami belőlem lett
végre kitapintom a neuralgikus, sorsfordító pontokat,
ahol ha nem balra, hanem jobbra,
ahol ha nemet mondok
most talán nem azon gondolkoznék
hogy csinálnám legközelebb
amit csak egyszer lehetett.

1777. [tulajdonos]: H and M2024-03-02 12:08
Írtam korábban, h még januárban egyszerre kezdtem Móricz és Herceg novelláit olvasni, mert úgy tűnt, közel egyszerre íródtak: a Móricz-kötet az író 1934-36 közti termését tartalmazta, Herczeg könyvét pedig 1935-ben publikálták. A csillagzatok különös együttállásának tűnt, h mindkettő közel egyszerre akadt a kezembe.

De mégsem ugyanarról a korról szólnak. Ha kicsit utánaolvasok, rájöhettem volna hamarabb is, de én csak a könyvekkel barátkoztam, mit nekem háttértudás. S egy idő után gyanús lett, h itt nemcsak azért van olyan óriási különbség, mert M. jellemzően a megalázottakat és megszomorítottakat, a kisembereket ábrázolja, Herczeg pedig a privilegizált úri osztályt, mert a kettő közt azért volt átfedés az értelmiség tekintetében, hanem mintha az utóbbi írások előbb íródtak volna, mondjuk Jókai sosem volt fia idejében.

És tényleg. Ugyan a könyv (Az első fecske) 1935-ben is megjelent, de nem ez volt az első kiadása, először 1897-ben került az olvasók elé.

Úgyhogy a korszak kétféle szempáron keresztül projektre nem volt alkalmas a 2 könyv együtt olvasása. És sajnos időm sincs megfelelően átgondolni az ennek ellenére felötlő tanulságokat. De vmit azért megpróbálok belőle.

Teljes elfogultságból indul, ha már szó esett ilyenről másnál is: én Móritzot szeretem. Tuti a Tündérkerttel indult, de vmi köze ahhoz is lehet, h emlékeztet nagyapámra, ami irreálisnak tűnik, mert őt nem is iskoláztatták, mindenesetre van köze, ismeri azt a közeget, ahonnan nagyapám, anyám, s végső soron én is jövök, s ugyan kiemelkedett onnan szellemileg, de a része maradt. De ez még mindig kevés lenne, mert ilyen író sok van. Amiért szeretem, akkor is, ha kissé ingadozó a novellák színvonala, az ugyanaz, amiért Babitsot is: égi madár, ahogy az azonos című ars poeticának vehető (ha van ilyen novellánál egyáltalán) novella zárásában mondja egy nyomorult koldusról, aki nem tud megszokni a korabeli hajléktalanszállón:

"Az emberi test börtönéből ki a tágas Mindenségbe rivall.
Szűk az élet börtöne. A vágy bátor és érthetetlen Kozmoszt markolja. Micsoda kurta határok. Micsoda boldogtalan lét ez itt. Ki, ki a test záraiból a Mindenség mezőire."

Aztán a következő, legutolsó sorban hozzáteszi:
"Oh, én szegény égi madár e földön."

Nem szívesen magyaráznám, remélem vkinek átjön, de ebben nekem sűrítetten benne van, h miért szeretem olvasni.

És itt azért még sorjáznának dolgok, de idő szokás szerint nincsen. (Az olvasáshoz kevesebb, és kevesebb feltételhez kötött kell, az íráshoz jóval több, a gondolkodó íráshoz rengeteg és kizárólagos. Élő, ami nincs.)

De Herczegről is akartam néhány foszlányt. Vele kapcsolatban tele vagyok az olvasás előtt negatív előítélettel: pl Ottlikék nem akarták bevenni, mikor a második világháború után újra akarták indítani a Nyugatot, túlságos sokáig kitartott túlságosan ordas eszmék képviselőinek árnyékában, így megnyugtató az lenne számomra, ha az derülne ki, h egyértelműen vacak.

De, persze, nem az. Tud írni, olvastatja magát. Elég intelligens, ha kissé fanyar is. Az olvasott novellák nagy része egy bizonyos típusú poénra van kihegyezve, amivel vagy társas közhelyek, vagy társadalmi avagy olvasói elvárások vannak finoman kigúnyolva. Az utóbbi miatt tök modern. A lélektani elemzései, különösen egyes női szereplőké is egész találóak, még némileg nekem is tükröt tartott az egyik szintén nem gúnymentes rajza egy férjes asszony plátói szenvedélyéről.

Viszont szinte kivétel nélkül a kor kedvezményezett rétegéből veszi tárgyát. Ami egyáltalán nem tanulságok nélkül való, különösen ha úgy olvassa az ember, h maga is jólétben él. Vagy ha arra, közéjük vágyik, vagy ha igen, de soha nem tartozhat oda, akkor meg azért, mert megmosolyoghatja őket, vagy azt olvashatja, h Katalin hercegkisasszony és Kata szobalány közül, mégis csak az utóbbinak jobb a sorsa, mert szerelmi házasságot köthet (hercegi segítséggel). Szóval érteni vélem, miért volt olyan népszerű a vidéki papok, tanítók, prókátorok körében.

És valahol itt van, ami miatt nem tudok ráhagyatkozni. Nem az én oldalamon áll, hanem az élet uraién. Akkor is, ha csúfolódik rajtuk.

Legalábbis ma itt tartok nem túl alapos és túl kevés gondolkodás után.



1776. [tulajdonos]: medieval madness2024-02-21 18:49
szeretnék olvasni kedvemre. Azt, amihez kedvem szottyan, olyan nyelven, amin épp. Különösen olyanokat, amikre nincs a munkámhoz, a külső szerepeim ellátásához szükségem. Ami nem külső, hanem belső kell. Mert érdekel, gondoljon rólam akárki, akármit. Pl Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak, fakszimilében, amit tegnap láttam a szegedi antikvár előtti dobozban 200 forintért. Ha már az időutazás a hobbim.

Életem nyomasztó sötét fellegei ellen meg elkezdtem Youtube-on a Medieval Madness nevű csatornát nézni. Írtam már mindenki onnan merít erőt, ahonnan tud. Ez a csatorna a középkorral foglalkozik úgy, hogy ráfókuszál egy-egy aspektusára a hétköznapi életnek. Pl hogy milyen volt a középkorban menstruálni, h miért nem élnénk túl 24 órát sem időutazóként, hogy milyen volt a gyereknevelés, hogy milyen túlélési esélyed volt öregként stb, stb.


Számomra mindez rohadt érdekes. Egyrészt, mert mióta Huizinga A középkor alkonya című könyvét olvastam 14 évesen, nem ereszt ez a kor, amire Babits is rátett egy lapáttal Az európai irodalom történetében, meg egy ballagásomra kapott album is a kora középkor művészetéről. Amikor már meglett fejjel megpróbáltam megfogalmazni, h mégis mi a vonzalom oka, akkor többek közt a gregorián miatt vmi olyasmire jutottam, h akkor még jelen volt a világban Isten.

Más kérdés, h most pár hete, túlzás nélkül eddigi életem legsötétebb hetében (ez úgy tény, hogy nem azt állítottam, h a lehető legrosszabb, mert nemcsak azt tudom, h létezhet ennél is rosszabb, de azt is, teljes bizonyossággal, h lesz is valamikor), szóval, h amikor tényleg nagyon beborult, miért ez volt az, amibe menekültem. Mert ez már inkább arról szólt, h nézni a pőre valót, nem is azt, mint korábban, h hogy lehet együtt élni a halállal, mert nem lehet, ők is szórványosan élték túl, bár, mint a férjemnek mondtam, azért az elképesztő, h mindketten olyanok leszármazottjai kell, h legyünk, akik túlélték a pestist.


1775. [tulajdonos]: vers2024-02-01 16:54
Köszönöm.

1774. [tulajdonos]: Essex2024-01-28 12:38
Egynél több verset nem töltök fel. Ameddig annak sorsa nem dől el, nem szaporítom a bírálandokkot.
Az utolsó feltöltésem 2023. augusztus 7-én történt. Másnap két kedvező bírálatot is kapott, egyiket a főszerkesztőt. Augusztus 19-en újabb szavazat érkezett a maradására. Azóta vár. A bírálandokkban. Mire is?

(Tényleg turelmes vagyok és törekszem a belátásra és azt sem szeretem, ha a Dokkot, vagy a szerkesztői munkát szidják. És már régen nem érdekel a verseim sorsa sem, többek közt azért sem, mert majdnem minden marad, ha a megfelelő kéz hajlandó a kattintással foglalkozni. De esetleg vki nem akarná ezt mégis egy kicsit jobban?)


1773. [tulajdonos]: 30s2024-01-21 10:00
Anyukm szemét műtötték január 2-án, így a téli szünet utolsó hetét, plusz azóta a hétvégéket ott töltöttem háztartást vezetve. Közben megcsináltam azt is, amire évek óta hiba kért: kiválogattam a sajt könyveimet, s levittem az első emeleti tárolóba. iszonyú túlzsúfoltság van nluk, halmoznak, gondoltam, legalbb ennyivel könnyebbüljön meg az őket körülvevő tér, meg arra is gondoltam, h mielőtt meghalok, talán pótolhatnm, ami elmaradt eddig: végleg kiköltözhetnék anyáméktól.

Jelentős mennyiségű, saccra 100-150 könyv a matektagozatos szakkönyveimtől, Kína 13. századi történelmén keresztül (első-másodikus gimista koromban még történelemmel is kacérkodtam), az egyetemi jegyzeteken és 80-as, 90-es évekbeli folyóiratokon át a legkülönfélébb boltban és antikvárban összevásárolt szépirodalom.

Ehhez persze át kellett túrni a könyvespolcokat, s ott talltam magamnak olvasnivalót: Móricz 1934-36 között megjelent novelláit. Közben mivel Anyu olvasni nem tudott, esténként podcastokat hallgattunk, vagy felolvastam neki, s mivel anyukám úgy töltött el egy életet matek-fizika tanárként, hogy mélységesen érdekli az irodalom, ezek főleg irodalmi dolgok voltak, illetve egy nagyon érdekes beszélgetés Fabinyi Tamással Júdásról. A felolvasott dolgok között volt egy Herczeg Ferencről, ami után Anyu kezembe nyomott egy könyvet, h nekem adja, mert ő már biztos nem akarja elolvasni: nevezett író egy novelláskötetét.

Nem olvastam tőle eddig semmit, nem is akartam, de megnéztem a könyv dátumát: 1935, amiről eszembe jutott, h azért érdekes volna Móriczcal párhuzamosan ezt olvasni, h vajon milyen Magyarország kép rajzolódik ki az egyikből, s milyen a másikból, s a kettő együtt ugyan mit ad ki. Ezt el is kezdtem, de most megint az van, h muszáj angolra váltanom, mert megyek lefele, s így nem lehet felsőfokra készíteni, pedig nem érdektelen a dolog már kb 20 Móricz- és 2 Herczeg-novella után sem.

Remélhetőleg: to be continued.

1772. [tulajdonos]: -2024-01-17 19:41
Meghalt K.M.. A kolléganő, aki szeptember óta hiányzott, és aki ugyanannyi idős, mint én. A 'legnagyobb méltósággal viselt, súlyos betegségben'. Tavaly végezte el tanítás mellett az asztalosságot. Nyáron posztolta a gyönyörű ajtót, amit a tanyájukra csinált, a saját maga gondozta, csupa virág kertben. Lassan, de haladunk- írta akkor. 3 hete költöztek be végül.
----------------------------------------

1771. [tulajdonos]: librarium2024-01-16 19:12
Egyik életemben biztos író lettem volna. Afféle olvasó-író, sok magánnyal, hagyva, hogy egyik könyvem elvezessen a másikig, s folyamatosan papírra vetve, ami ebből leszűrődik bennem, rajtam át. S közben éltem volna vmi olyan egyéb életet is, amiben mások is vannak, de amibe ez belefér.

Virginia Woolf arra jut többek közt, hogy az alkotáshoz saját szoba kell és nem árt az anyagi függetlenség. A molyos kommentekben olvasom, h a saját szoba akkor még elérhetetlen volt ugyan, de mára kivívtuk.

Soha nem volt saját szobám. Se gyerekkoromban, se az albérletekben/kollégiumokban, se a saját felnőtt életemben. Viszont többször is majdnem kialakítottam egy-egy helyiségből ideiglenesen vmi hasonlót (tenyérnyi kisszobából dolgozót, ahol a magántanítványokat fogadtam, s ahol végül megírtam a szakdolgozatom gyerekek mellett, s ahova aztán be is költözött a legnagyobbik), ahol egyrészt a lopott percekben baromi jól éreztem magam, másrészt bűntudatom volt tőle, h egy családanyának nem kéne ilyesmire vágyni. A jelenlegi házunknak van egy régi, vályog melléképülete, ahova beállítottam egy barátnőmtől leselejtezett íróasztalt és már az iskolából leselejtezett szekrény és könyvespolc. Természetesen a család igényeinek az felel meg, h ez a hely egyben tároló is, ráadásul fűtetlen, tehát alkotásra, még ha lenne is ilyesmire időm, kevéssé alkalmas, de az benne a számomra érdekes, h mennyire kitartóan bennem maradt az igény erre egész életemben.

És azt hiszem, többek közt azért vonultam el írni évente egyszer 3-4 napra az utóbbi években, mert rájöttem valahol, hogy valószínűleg nekem soha nem is lesz. Azért ennyi időre, mert mind anyagilag, mind családos nőként ennyit engedhetek meg magamnak. A legolcsóbb szállások közt böngészve, s úgy választva, h 2 feltétel teljesüljön:
1. háborítatlan egyedüllét
2. asztal, amin írni lehet.
Ami nagyjából az, aminek VW a saját szobát definiálja.

Egyébként mindent meg lehet oldani, nagyon jól tudok beülős pékségekben hosszú kávé, tea vagy latte mellett írni. Vagy akár a szegedi piacon, ugyanilyen italok mellett az épület mögé kirakott asztalkán a napfényben. Lehetnek a szoba falai levegőből, csak asztal és háborítatlanság legyen. Meg saját idő. Amiben vissza tudok magamhoz találni. Meg tudom hallani a saját hangom, ahogy már 2018-ban is leírtam itt. 'Incandescence' írja Virginia W.

Na, ez az utóbbi, ami nagyon-nagyon nehezen elérhető. Most is csak azért sikerült, mert tegnap beteg lettem és se ma nem mentem, se holnap nem megyek dolgozni. S most, h már fel tudok kelni, javítás helyett ezt leírtam abból a sokból, ami most bennem kavarog, s amit le szeretnék írni, de nem fogok, mert nem engedhetem meg magamnak.

1770. [tulajdonos]: 20232024-01-15 19:32
Itt vannak az én 2023-as olvasmányaim. A dobogó legfelső fokán Csabai László: A vidék lelke és Yann Martel: The High Mountains of Portugal.

Fredrik Backman: My Grandmother Sends Her Regards and Apologises

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.

Kiss Judit Ágnes: Szlalom

Borbély Szilárd: Halotti pompa

Agatha Christie: And Then There Were None

D. H. Lawrence: Lady Chatterley's Lover

Ali Smith: The First Person and Other Stories

Hamar Péter (szerk.): Juhász Gyula

Alice Walker: The Color Purple

Margaret Atwood: Murder in the Dark

Ruffy Péter: Bujdosó nyelvemlékeink

Deirdre Madden (szerk.): All Over Ireland

Pamela Belle: The Chains of Fate

Stephen King: Pet Sematary

Grecsó Krisztián: Magamról többet

Kazinczy Ferenc: Sophie

Sarah-Kate Lynch: Blessed Are the Cheesemakers

Koháry Sarolta: Flóra és Ilonka

Junot Díaz: The Brief Wondrous Life of Oscar Wao

Lesley Pearse: Faith

Erdős Virág: Énekes könyv

Török Sophie: „most én vagyok hang helyetted…”

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

József Jolán: József Attila élete

Tóth Krisztina: A majom szeme

Csabai László: A vidék lelke

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Lángh Júlia: Macskák és férfiak

David Mitchell: The Thousand Autumns of Jacob de Zoet

Babits Mihály: Jónás könyve

Csurgó Csaba: Kukoricza

Emma Donoghue: The Wonder

Joy Fielding: Charley's Web

Illyés Gyula: Puszták népe

Török Sophie: Török Sophie versei

E. C. Osondu: Voice of America

Arthur Hailey: Strong Medicine

Végh Antal: Nyugtalan homok

Henning Mankell: The Fifth Woman

Belinda McKeon: Solace

Jodi Picoult: Small Great Things

Beryl Bainbridge: Injury Time

Bánhidi Lilla: Sorsod Borsod

Neil Gaiman: The Ocean at the End of the Lane

Dean R. Koontz: The Eyes of Darkness

Kim Stanley Robinson: The Ministry for the Future

Stephen Booth: Blood on the Tongue

Yann Martel: The High Mountains of Portugal

Sarah Waters: Fingersmith

Carol Ann Duffy: Selected Poems

Charles Dickens: Oliver Twist (Penguin Readers)

Mary Shelley: Frankenstein (angol)



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-19 06:44   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-19 00:11   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-18 23:23   Napló: szilvakék
2024-03-18 22:51   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-03-18 22:32   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-03-18 22:26   Új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-03-18 22:15   Új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-18 21:21       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Hervadó kokárda
2024-03-18 18:12   Napló: történések
2024-03-18 16:55   Napló: Bátai Tibor