Õ volt itt
„Nem láttam még vadat, mely szánná magát.
A madár fagyottan zuhan le az ágról,
de sosem gondolt rá, hogy sajnálja magát...”
(Oscar Wilde)
ő volt itt a zajban
aki a hajtók felverte porban
egészen elégő igék lángján
tikkadt szavak szavannáján
eső és árnyék nélküli síkon
csak mint egy lengőhídon
futott s kereste önmagát
sarkában járt a halált
harmincegy évesen
hogy öreg sose lehessen
élete vizéből kiszállt
meghalt s átment oda át
egyetlen éjszakán
ölelt és aludt velem
egymásban a más világát
tágra nyílt szemekkel
most visszajött a sötét zajba
angyalok közűl a holt avarba
hogy beszívjam bőréről a párát
csókként ölelő pillantását
feledjem hogy halott
hogy csak percre hagyott
el örökre megtartó mennyet
nekem pillanatra adjon enyhet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
