Hangyavágy
Hangyavágy
Csápom egy magot rág, ámde nem esik jól
a keserű. Azt mondják, van még édes. De hól?
Ahol könnyek itatják, s testmeleg szelek
szárítják. Álom hely, hol szívesen kelek
és lábam nem érzem, ami gyenge, s ízelt.
Csak látom a szépen, magány már csak ízlelt.
Nem hideg a csók, mit az éj arcomra nyom,
s nem tűnik el, mint nyári réten a lábnyom.
Alább nyom a Nap, az árnyék még sem látszik.
Madarak repülnek, s daluk égen játszik
latin táncot. Ízben nem fázik már az ideg,
talán itthagy, s tovább nem gyötör a hideg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
