Németh Bálint : a dilettáns

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38960 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Geréb János: Őszbe hajló
Valyon László: Szenteste
Valyon László: Százezerszer
Mórotz Krisztina: Éjdió
Tímea Lantos: Életek
Egry Artúr: rejtőzködő, Húsvét előtt
Egry Artúr: belőlem készült lélek
Paál Marcell: Aerodinamika
Paál Marcell: Év-forduló
Paál Marcell: ÁLMATLANSÁG
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 5 órája
Albert Zsolt 14 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Szőke Imre 1 napja
Serfőző Attila 1 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
Valyon László 5 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Tamási József 7 napja
Szilasi Katalin 7 napja
Vasi Ferenc Zoltán 8 napja
Duma György 9 napja
Bátai Tibor 10 napja
Kosztolányi Mária 10 napja
Mórotz Krisztina 10 napja
Bak Rita 11 napja
Egry Artúr 18 napja
Karaffa Gyula 20 napja
Tóth Gabriella 23 napja
FRISS NAPLÓK

 Nyakas 15 perce
Bátai Tibor 14 órája
Gyurcsi 15 órája
Ismerd meg önmagad! 15 órája
Baltazar 16 órája
A vádlottak padján 22 órája
Janus naplója 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 2 napja
Zúzmara 3 napja
az univerzum szélén 5 napja
nélküled 5 napja
ELKÉPZELHETŐ 6 napja
Játék backstage 6 napja
Ötvös Németh Edit naplója 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Németh Bálint
a dilettáns

az, aki végképp semmiben sem jártas,
s járatlan útra lép: eltéved. bár az
útjához jár lezárt papírtasakban
egy kis adagnyi valóságdarabka,
de ezzel szerencsétlen mit sem ér,
szegény, hiába szórja szerteszét.
a madarak lecsapnak a morzsákra,
ő megy tovább, az éhségtől látása
el-elhomályosul. a fák alól
sziszegnek rá a régi érvkígyók,
s elsiklanak nyomban a fák között,
elegánsan, ahogyan a lényeg felett
siklott el ő. most már végképp hiába
mondogatja, hogy a semmi árnya
a világ, ezzel semmit el nem ér, és
a semmit már végképp nem éri el.

lehet, hogy egyszer egy kis házhoz ér,
ahol mézeskalács a kerítés,
s akkor épp az idő se működik,
nem romlott el, csak éppen szerelik,
előjön egy mézeskalácscica,
de ez sem új, csak redundancia,
épeszű ember nem maradna itt,
de ő lefekszik és kivár addig,
amíg az alkonyat, a lusta prés
belepasszírozza a tájba, és
ostoba vázlatot csinál belőle,
innentől aztán múlik az idő, de
hiába telik el harminc nap, száz nap,
akkor is vázlat lesz csak, gyönge vázlat,
amilyen én is voltam kiskoromban,
mikor bezártak a mesedobozba.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-02-17 12:23   Napló: Nyakas
2025-02-17 08:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Tamási József az erdő meséi
2025-02-17 07:25   NAGYÍTÓ /Vadas Tibor:Befejezés/
2025-02-17 02:31       ÚJ bírálandokk-VERS: Egry Artúr A BÉNA TENDER
2025-02-16 22:31   Napló: Bátai Tibor
2025-02-16 21:58   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2025-02-16 21:27   Napló: Gyurcsi
2025-02-16 21:21   Napló: Ismerd meg önmagad!
2025-02-16 19:49   Napló: Baltazar
2025-02-16 13:55   Napló: A vádlottak padján