Paró diák



Falu végén

Falu végén diszkó bár van,
ott visz az út térdig sárban,
oda jár a lány és legény,
szórakozni diszkó zenén,

Erre jön egy kisasszonyka
blúza végig kikapcsolva:
„Urak, dámák, pasik, szüzek,
parancsoltok egy kis füvet?

hogyha gyenge a piátok,
itt mérik az ópiátot,
Montenegro, Bánát, Bácska:
eksztázi a tablettácska.”

Hátsó boxban pénzzel henceg
olajszőke Merci herceg,
három széplány veszi körbe,
ájris viszkit tölt a sörbe.

„Kézigránát? Kalasnyikov?
garanciás, nincs itt titok,
eredeti nátó termék,
engedménnyel, tessék-tessék!”

Söröspultnál metil vodka,
hatásosabb, mint a bomba,
akinek a pénz nem számít,
ihat velünk vakulásig.

Falu végi diszkó bárba’
minden éjjel nagy a lárma
iszogatni este-reggel
idejár a magyar ember.

Meg is látná magát benne,
ha a szeme nyitva lenne.


Mári néni balladája

Mári néni megyen a templomba,
Fogsorában három arany plomba,
Kezében a csatos imakönyve,
Néha-néha ráhullik a könnye.



Nagy temetés lesz ma, diófa koporsó,
Dúsan rakott asztal, borral teli korsó.
Vígad itt a gyásznép, muzsikál a banda,
Ötven hold jó földet hagyott itt a gazda.

Mári néni ki-ki jár a sírhoz,
Őszi rózsát, fehér gólyahírt hoz.
Szánja-bánja, gyónta is szegényke:
Vegetát tett ura levesébe.



Ér és Arany
  
Nekem mindegy, mi zsong fejemben:
Arany csörög,
vagy Vér csorog,

a szerkesztőség így fizet soronként:
rövid sorok -
forintosok,

költőknek a Nyugat sem adhat
arany telért
pár jó sorért.

szünetre vágyom munka közben,
soká ülök,
jaj, mit szülök?

Klondájkra gondolok tünődve:
arany rögök,
arany rögök,

óh boldogok, kik visszatértek onnan,
(kevés nagyon)
kő-gazdagon,

de versből mit lehet csinálni?
legyél blazírt,
klozet papírt!

Ha versem világhírre visz,
talán majd meglelem
búvó arany erem.







Esti kétség


Mi itt e kő? s mért pont e nő,
miért a nem szűnő idő,
mi okból és óh jaj, mi végre,
nézünk reménykedőn az égre,
szorongva aztán magunk elé a földre,
tekintenénk inkább egy ifjú hölgyre,
ki úgyszólván bennünket le se sajnál,
míg másra nézvést olvadóbb a vajnál,
mit ér nekünk a régi Róma romja,
mért szép a szép nő, hogyha közbe ronda,
óh nézz körül, a földön mennyi szépség,
hát mért gyötör folyvást az esti kétség:
mért néz az égnek, ha ismét lefárad,
mért lankad el, hogyha újra állhat?




Megle-
petés

Ha évforduló, hadd legyen
meglepetés e szertelen
locsi-
fecsi,

Baumgartent most se én kapok,
előbb jönnek a gazdagok,
lazíts
Babits!

a kávéházi cehhemet
tán Nagy Lajos fizesse meg?
szerény
remény,

jó volna pedig estelen
egy hozzám bújó meztelen
pici
cici,

mi sem lehetne szebb ma este,
selyempaplanos ágyba fekve
etye-
petye,



se lakásom, se hotelem,
rég kimerült a hitelem,
egye
fene!

hajléktalan és pénztelen,
marad tovább a végtelen
laca-
faca.

a kiadókat, hitelezőket,
szívből kívánom, törje ki őket
a nya-
valya!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.