Krónosz a tükörben

madár a zsákban
csőre tátva
miért és hová viszem
csak tétova érzet

vinném mintha vágni
de szomjazik – látni
csőrén és nyelvén a port -
tenyeremből itatom

egy ház előtt néhány
harisnya szárad léhán
leng a szélben
jó lesz rám éppen

szól a madár
lányként néz rám
rendben van ráadom  
lélekzetért kapkodok

megértem hirtelen
apja megette
volna még ez este
ha madár ha ember

az idő és a vér
nem szűnő éh
eléli a rettentő apát
hát nem engedtem át

a madárban élő lányt
felékesítve már
útjára küldtem
hogy még éljen

*
s a masszaéjben ébren
ráz és rángat a testem
vajon mért engedtem
el magamtól őt

asszonyom volt
kiről azt hittem madár
kiről azt hittem lány
királynő ma már

én meg éhen veszek
elemészt a szomj
emléke éjen rám ront
s lélekzetért kapkodok






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.