Cédrus testû nõk

Belém mártja körmeit a város
Lányok az utcán, kacsintanak rám
Mellük feszes, ring, remeg a fényben
Befúj a szél a szoknyájuk alá

Őszülő kamaszként nézem őket
Vijjog a tavasz, szívem dudorász
Egyik fekete, mint az anyaföld
Másik dús, tengernyi búzakalász

Felfestem vágyaim őrült vásznára
A férfi lélek ábrándokban él
Csapong, szárnyal, nagy kalandra vágyik
S ha elbukik, annál szebbet mesél

Látom őket még egy pillanatra
Ahogy kezem forró testükhöz ér
Számat a vágy sósíze kimarta
Ereimben feszül, felforr a vér

S minden, ami szép: kéz, láb, arc, szemek
Kérdeznek és én visszakérdezek
Dadogón, némán, még éhség gyötör
S szomjúság kínoz: kenyér, s víz helyett

Cédrus-testű NŐK, csipkék, illatok
Törékeny álmok csak üvegholdban
Kihunyt a fény, a vér csak körbejárt
Börtöne falán, még övék voltam

S a férfi bűnnek hordom szégyenét
S minden gyönyörűségét magammal
Mert vágyak nélkül üres a világ
Test sem élhet, lélek is belehal







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.