Színes pára

Színes pára

Nap vörös ásításában lifeg a húsdarab,
amit rozsdás szeg metszett ki a galamb szárnyából.
A szögverő nyakában két fa, mi egymásba halad,
akár feje felett, honnan a vér folyik nyakából.

Az utcán álltak. Emlékszem, mikor rámosolygott,
s barna könnyeit a szárnyába törölte. De most nem.
Csak kezét törölte és vöröslő bűne folyott
a patakba, mi gyorsan haladt s nem szólt egy hangot sem.

A meggyfa alól nyögi szemem a messzi távolt,
s látom, ki mossa kezeit. Az ő szava visszhangzott,
s vizet fröcskölt tegnap a keze. Ma már ráhajolt
a patakra, s nem is ingott lába, s büszkén hagyta ott.

Csodálkozom két csüngő, vörös gömböcske között,
hogy mint sétál, s nem üti őt a tegnap szele.
Lábai szálltak haza, s fehér rongyba öltözött,
s orgona fák alatt színes párába kezdett bele.

Álltam fa alatt, suhogott megettem a fenyves:
szúrja még majd levélink vörösen izzó honjában...
A ragyogó fehér pongyola lehet még gennyes.
Nézd meg jól, ha felkelsz galamb, mi csillog a rongyában.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.