Megalkuvás

Megalkuvás,
föntröl le,
így indul el.
Az árral is
így teszünk.
Alkuszunk.
Alakul már,
kissé alul-
tervezett,
de el megy,
akár az
alaktalan,
perverz
részletek.
Alkalmas
vagyok rá
hiába képzeled,
hogy képzetem
alaktalan,
amorf, mert
te nem
szóltál bele.
Alkatom
ellentétes
részekre olvadt
nélküled.
Tehetsz róla,
de ne várd,
azért szét
nem esek.
Összeszorított
szájjal eljátszom,
hogy nem vagyok
a kis Nemecsek.
Fülem nem
vágom le,
véres csonkját
nem küldöm el
borítékba rejtve
zálognak neked.
Alakul hát,
egyre rosszabb,
mit rólad hiszek,
feltételezek.
Képes vagyok
még másra is,
nem csak,
hogy alakod
nézve, alkalmas
rímet fűzzek
össze, mitől
lenyugszom s
talán eljutok
a lealkudott
szintre a te
közegedbe,
ahol már
sírva fakadni
sem lehet.
Bírálni könnyű,
de bírni a szót,
mivel váglak,
nehezebb, és
talán nem
is sikerül.
Azért próbálkozom,
faragom a hangokat,
hátha alakot ölt,
és a végén még
rend lesz legbelül.
Képet alkotok,
nem vászonra,
csak lapokra,
fehérre feketét.
Ez is ellentétes,
fényes, színképes,
átlókba húzott,
állva maradott,
fekvő, homályos
alakok, mint
te meg én.
Gondjaimba
gondtalan
belekotortam,
alkalmas helyzetet
teremtve neked.
Keresetlen
szavaimnak
szerény fészke
lett, a beáldozott,
kékre meszelt
nyúltagyam felett.
Rápingáltam
templom
falán talált,
elfelejtett
gót betűkkel,
jobbról-balra,
fejjel lefelé,
közben dúdolok
Júdás nyelvén
egy mélyről
jövő ősi,
vad regét.
-Ez itt törlendő,
kihagyható,
fölösleges rész-
"rész"? Lassan
úgy érzem,
lehetne az egész.
Minek az a sok
oxidált, ódonzöld,
rézből vont,
hajtogatott
gondolat-szökevény.
Az üresen alkalmazott
műveltség-mutatóm
helyettesítheti
-alkalmanként-,
a feléd lökött
gondolatot, szót.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.