Merengés


Némul szavaiból  egyszer minden dalnok.
Ki harcolni vágy új csatát keres,
Ki verselni, új tollat hegyez.
S mert még igézi, múzsáját idézi.
De tekintete jövőbe néz, s lágyan ereszti,
Engedőn meneszti, bár lesi, új fészkét az vajh’ megleli?
Másik szívet, méltót, talál-e majd tölteni.

Vagy mohón iszik piszkos tócsából, mindent feledve,
Lázában, lágy forrás hűsítő vízét, posványra váltani
Csak mert kínzó, parancsoló szomját, sürgető oltani?

Nincs vitéz, ki egyszer fel ne adná a harcot,
Kifogyván hitből, erőből, letéve a kardot.
Harcolt  szent-tiszta ügy gráljával,
Ámor mézbe mártott nyilával,
Szívét folyós aranyba mártva,
Homloka lázverítékben ázva,
Rózsaszín papírra csókba mártott tollal,
Tette mindezt örömmel, de hiába.
Hajtotta lelkét boldogan, édes igába.
Kára a harca, ha megvetés csak zsoldja,
Szerelmes mosolyból változik az gúnyra.
Szó sem jut már tőle, kiért a csatát járta.

Szánalmas rokkant csak, vesztve minden bajnok.
Kegyelem kegyért csúszik, kiben annyi sem marad…
De ki győzni tudott egyszer, vesztesként is halad.


És az veszít csak ki a sárba ragad,
S tovább nem halad, mert hite sem maradt.
Nem tagadom meg, mi tényleg volt, megőrzöm örökre,
De nem hazudom hozzá többé, mi még kellett volna  Tőle,
S fájó hiányként kísért örökre.

Véget kell  hogy érjen kínok démoni orgiája,
Mert pokoli táncuk, összezúzzák a termet.
S nemzenek majd döntést, fájdalmak frigyéből,
És írnak új törvényt hitembe, érzelemről.
Éget majd a máglya mindent ami talmi,
Tisztító lángja  csak mi nemes, fogja hagyni.
Marad letisztult kép, valós szép emlék.
S ha megóvjuk, rajta egy örök térkép,
Megszakadt ösvény,
mi ápolva bárhová vezethet még…









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.