Költés

Halvány nyomokon járok csak,
miket kijelöltek a nagyok.
Ám nem lelem meg, mit kutattam,
s érzem: csak kósza árnyék vagyok.
Fonémákat kombinálgatok csendben.
A semmit komolyságszínűre festem.
Meglopom a régi géniuszokat.
Tollam tintalófaszokat mutogat.
Parodizálom saját paródiám.
Röhögök saját korcs énem bánatán.
Lepkehálóval kergetem az absztraktot.
Megszentelt sorok előtt fejet nem hajtok.
Állatias, pogány rituálét végzek.
Szándékosan botránkoztatom a népet.
Intellektuális muníciót pocsékolok,
míg egy öreg, agyatlan, berozsdált géppuska szól.
Montázsolgatom ezt meg azt.
Így kreálok bolond vigaszt.
Kis egó-túrámat járom,
kalapálva egynéhány sort.
Életszínlelő halottként
Felélesztem, mi már nem él.
Azt hidvén, tán tudom, mi is a lények,
veszélyes őrültségem kőbe vésem.  
  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.