Üresen

Üresség lappang körülöttem,
bekúszik testembe is.
Fel, egyenest az orromba,
elveszi tőlem az illatot,
elveszi az érzést,
már gyűlölni sem tudok.
Facsar, éget /ha még van mit/.
Hűteni nem lehet, fáj,
a magány csak mi gyógyít.
Magány? Hisz abból táplálkozik.
Eszi keserű kenyerét a féreg,
kicsit száraz, de azért közben
kajánúl kérked, vigyorog.
Mellé csak a nyála csorog.
Látni útját, le egyenest,
a szívhez egyre közelebb.
Megpróbáltam letörölni,
erre kezemen a bőr
kezdett lehámlani.
Akartam vele símogatni.
Kinyílt a szám, szemedbe
néztem, hazug vagyok.
Először elmegy,
észre sem veszem.
egy idő után megsem
érzem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.