Nyúlik még az éj
Nyúlik még az éj
A csillagok az égbolt taván csónakáznak.
Kis tücskök a csöndben hegedűkkel szórakáznak.
Ám csak hallom, látni még picit messze vannak.
Eltűnnek hamar dallamaik, és élve halnak.
A fénylő csapás mellett a füvet taposom.
Zöldek a feketében a szálak. Mocskot mosok
köpenyemről, mit még mindig árnyékként hordok.
Nyúlik még az éj és talán találok egy bokrot.
Csipke, boróka, rózsa. Jó mindegyik akár.
Hadd üljek le mellé! Már nem hívogat sem határ,
sem sok csillogó kavics . Sötét lángokban áll
az almafa. De lesz, hogy szirma a magasban száll.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
