Cváncig Úr
Jéghideg szél süvít
a hófödte tájon.
Remegő testek
látványa oly’ fájón
a szívekbe fúr.
Jól van ez így, Cváncig Úr?
Ameddig a szem ellát
csont sovány testek.
Nők, férfiak, és a sok gyermek
a csodában bízva térdre borul.
Mond, jól van ez így, Cváncig úr?
De tudják jól
innen nincs kiút.
Megszenvedik ők
ezt a háborút.
Meddig feszíthető még ez a húr?
Nem volt még elég, Cváncig Úr?
Mert, ha vége a napnak
te búcsút intesz
lágernek, barakknak.
Vár az otthon, a család.
Kedvesed kedvesen a hajadba túr.
Ejnye-ejnye, Cváncig Úr!
Te elmész, de Ők
ott maradnak.
Örök emlékei
gyűlöletnek, és haragnak.
Szemükben a remény lángja
ki sohasem gyúl.
És ez miattad van, Cváncig Úr!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
