Szeretlek



olyan béna ez a szó
oly üres, hiábavaló
oly kevés, pangó semmiség
mint csillagtalan
fakó, téli ég.

Meleg tested
takarónk alatt
bőröd illata
éjfél után
már alszol
s én nézlek csendesen
csak szemem imád
s könnyekre fakad.

Istent imádni törvény
de testet, s szellemet?
aranyborjúként
a babona eltemet.
Elvesz ő, a Nagy Úr
félek nagyon
itt vagy
el tűnsz
nem merek aludni
mert elsöpörhet
a Telihold
Az Azúr.

Mit tegyek, kedvesem
hova legyek
messze leszünk
gyilkos Jövő
nem tudja
senkisem.
Ó, annyit vártalak!
s most itt vagy
mint ívó halaknak
tavaszi tavak
elsiklasz, ha alszom,
szegény Árgyilus
mennyit virrasztott
elalvó mostoha
almákra ügyelt
zárt pilláin
Tündér szitált
ébreszteni
csalódni
s röppent tova
a Síró Tétova.

Ne aludj, Kedvesem
ne ébredj, félek
fejed párnába csapódott
de lélegzel
így én is élek
Uram, Teremtőm!
add, hogy jöjjön reggel
ne érjen véget Világ
csak egy napot
csak még egy csókot
meleget, puhát
s lássam még egyszer ébredni
birtok viszony
önzés
szeret az Én nőm.

Mivel érdemeltem?
hányan haltak
nemesbek
jóságban teltek
lelki nagyhatalmak
s én a béna
gyenge gyermek
mit tegyek
mit tegyek
hogy kegyelmet nyerjek
s az Úr meghagyja
Új vallásom.

Jézus
könyörülj
Ő visz Üdvbe
kedvesem
szerelmem
égi másom.
Taníts Isten!
ne bűntess őrültet
hogy őrajta kívül
időnként
Mást is
Téged is
lásson.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.