A patak mellett
Fekszem a parton, a patak mellett,
mint erdőben a lehullott levél.
Hogy itt KELL lennem, tudom és érzem,
de arra még nem jöttem rá, miért.
Fekszem a parton, a patak mellett,
a fejem felett felhők úsznak át.
Érzem a simogató, hűs szelet,
a természet nyugtató illatát.
Fekszem a parton, a patak mellett,
nem gondolok semmire, csak vagyok.
Hallgatom a békét, és a csendet,
és hallom a csobogó patakot.
Itthon érzem magam, már tudom.
A fák, a fű, a víz, a napsütés...
Messze mindenkitől, magam vagyok,
mint homokszem az óceán mélyén.
Lassan felkelek, majd körülnézek:
soha nem látott táj terül elém.
Csak én ismerem ezt a vidéket,
áttűnve borzalmak komor terén.
Nem tudom, hogy jutottam el idáig,
hogyan kerültem e partra.
De örökre szeretnék maradni,
így halkan bedőlök a patakba.
Feküdtem a parton, a víz mellett,
s rádöbbentem, mi a boldogság.
A patak sodorja testemet,
de a lelkem marad: hazatalált.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
