A patak mellett

Fekszem a parton, a patak mellett,
mint erdőben a lehullott levél.
Hogy itt KELL lennem, tudom és érzem,
de arra még nem jöttem rá, miért.

Fekszem a parton, a patak mellett,
a fejem felett felhők úsznak át.
Érzem a simogató, hűs szelet,
a természet nyugtató illatát.

Fekszem a parton, a patak mellett,
nem gondolok semmire, csak vagyok.
Hallgatom a békét, és a csendet,
és hallom a csobogó patakot.

Itthon érzem magam, már tudom.
A fák, a fű, a víz, a napsütés...
Messze mindenkitől, magam vagyok,
mint homokszem az óceán mélyén.

Lassan felkelek, majd körülnézek:
soha nem látott táj terül elém.
Csak én ismerem ezt a vidéket,
áttűnve borzalmak komor terén.

Nem tudom, hogy jutottam el idáig,
hogyan kerültem e partra.
De örökre szeretnék maradni,
így halkan bedőlök a patakba.

Feküdtem a parton, a víz mellett,
s rádöbbentem, mi a boldogság.
A patak sodorja testemet,
de a lelkem marad: hazatalált.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.