Ars poetica?

mielőtt leírom őket
elbeszélgetek minden versemmel

először csak jó napot kívánok
majd megszeppenve bátortalanul csevegünk az időjárásról
bizalmasan megsúgja, kivel látta legutóbb a nőmet
aztán restellni kezdi a hirtelen váltást
meglazítja ritmusnyakkendőjét és bizalmaskodva
a vastag visszerekről kezd panaszkodni
még fiatal vagyok ilyenkor egy folyóra gondolok
mely hullámain az édenkertbe visz
pedig csak külső szemlélő számára
észrevehetetlen tanúságtétel volt
arról, hogy esendő mint én, mert bennem
fogant, ahogy a költők szokták mondani
pedig bár én lettem volna úgy, ahogy a versek
akármilyen is legyen a szonettszaporodás

különösen mert nyakunkon a nehéz napok
-és ez nem csak olyasfajta szabadkozás
mint a nőé, ha nincs hozzá kedve-
a vers mintha csak türelmi zóna lenne
ahova betérsz, mocskolni magad szegyig

(vajon úgy teszek-e még mintha nem volna
kábító Mojito
a költészet is csak molyirtó)

tehát ha már szóba jött az egészségünk
s a jómodor ezt-azt diagnosztizált, majd
zsebre vágta amit már ezer éve mindig zsebre vág
végre érezni kezdi a nyakkendős
hogy nem várok én semmit
szarnak lenni is szabad
úgyse szokás manapság címlapra kerülni
egy-egy versabortusznak






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.