Vörös éjszaka

Vágy és igézet árad a vörös
Éjszakából, félek ébren lenni:
Csábít az igézet s sötét a vágy,
Titkos hangján engem szólít s dühös,
Vajon hallom-e szelíd szavait,
Vagy jó nekem a hüvös, rideg ágy?

Vigyázza álmaim, míg testemből
Lelkem kiszáll s útnak indul felé,
Aludni hív, magához láncol-
Együtt bolyong és kételyeket öl:
A kék emlékezet s a vörös éj,
Ha alszom, vigyáz rám, legyek bárhol.

Oly csodás álmokat adsz Te nekem,
Maradj mindig vörös, oly kegyetlen
A nappal s én álmodni akarok!
Kérlek, vigyél magaddal, maradj velem
És én vigyázok Rád, Te, Egyetlen,
Ki ne aludjon fényes csillagod.

Rád találtam, mikor megszülettem,
Te adtad első, csodás álmomat,
Veled álmodjak; ez a végzetem
S remélem, hogyha lecsukom szemem
Utoljára, akkor is Téged látlak-
Tudom, hogy Rád találtam egy vörös éjjelen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.