Magamnak, szeretettel

Jövőd lett.
Szárnyaid még ki sem nőttek,
Már szabad ég járt előtted
És az álmok, mit tegnapok szőttek.

Benne látod
Vajúdó, árva világod:
Egyszerre gyöngyöd és átkod
Lácra vert szép szabadságod.

Csak nézed
Ahogy kicsordul véred-
Félre kellene lépned,
De Te imáktól vársz segítséget.

Csak várod
Hogy égjen, pusztítson lángod:
Hát tolladat vérbe mártod,
Hogy lásson ki sohasem látott.

Árnyék
Mindez, fényt űző tájék-
Ha senki nem mondja, játsz még:
Hamvába hajlik a szándék.

A sorsod
Hogy megjárd a Mennyt és a Poklot
S a végén semmivé foszlott
Lelked terítsd ki, mint rongyot.

Új Ég
Születik, új Földön új nép
S gyermeke Magány- ha tudsz még
Hazudni,hát Reményt hazudj még.

Ha támad
Benned ősi alázat
Megfelelni világnak,
Kedvesnek és jóbarátnak,

Tudd: nem Érted
Cívódik Ösztön és Végzet;
Bár osztozik rajtad Igéret
És Vád- de csak vádol az Élet.

De már tudtad
Arcal a felsővasútnak:
Megvernek, ágyékon rúgnak,
Mert ez jár a gyengének, rútnak.

De a Nőket,
Mint kacagó szőlővesszőket
Ültesd lelkedbe- Őket
Őrizd meg habzó jövőnek!

Ha már emlék
Lágy kenyér, falon a szentkép,
A tejföl, ha sebedre kenték
S nádast búvó naplementék...

...E korban
Vágyak az üres gyomorban
Ébrednek, majd halnak bokorban
A bányászsoron, víg nyomorban.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -