Bérgyilkos (szerelmes versike)

- végül más mégse jutott
hiába küzdöttem ellene
- és még ma is-
csak az a bizonyos
cukorkaként
belémcuppanó szeretet...

és hiába!
én kérem, mégiscsak gyűlölet
( volt már annyi minden)

és ekkor sírva huppanok térdre
kapaszkodva baromfiudvarba,
kotkodálásba, zöld levélbe,
szélbe
tán mindenbe amit érve
      
arcom már gyűlölet,
szemeim: átok
lehetnék jó ember
- nevetni próbálok-
pénzem nincs
se rossz se jó kocsim
van gyűlöletem
az enyém, csak az enyém
sajnálom
ebből aztán egy falatot,
egy morzsát se senkinek

de kivégzem
olyan gyűlöletet te még nem
ki így, a férget

és én vagyok
- te csak félve-
nevetek rajtatad
aztán ölöm
-hosszan-,
szerencsétlen lenézett-
(mert nevetett rajtam)

nem akarok tényleg jót senkinek
gyilkosságom bére
csak, hogy szeretlek téged





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.