Raktár

Holmim lesz e szóképek zamatja,
akár orgonasziromfüzér az ágon  - harsan egy illat ,
valaki játszik a virágok nyelvén,
de kinek ujja érinthet ily messzeségeket? –
a szélmarokból elszökik néha ez is az is,
virágnyelvek dallama,
bezárom hát egy befőttesüvegbe,
majd decemberben, amikor fagy,
vagy éppen nem fagy, pedig illene
kinyitom neked ezt a melódiát,
telítem vele lakrészünk, az egyetlent,
hogy álmunk őrizze zárt szemhéjunk mögött ez a légi kéz,
de vigyázva, egyszer se fogyjon el, mint az alázat…
A tavalyi zamatosabb volt! – kiáltok évnek utána,
Orromnak most nem megfelelő a termés,
bár a virágok is újraprgramozzák magukat –
Illatraktárt rendezek be a szekrényben,
egy kevés jázmin, nárcisz, gyöngyvirág,
ha akarod, ősszel majd
neked is keverek egy édes pillanatnyi tavaszt,
de hogy jövőre milyen lesz a hajtás,
nem tudhatom.
Addig szippants egyet belőlem,
és találd ki a következő gondolatom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.