Opál

Hideg a lépcső
Az elmúlt napon taposok
Bár ne lennél ott mindenütt
Bár mindig csak itt lennél
Minden kő Téged kiált
Minden tükör, minden mosoly
Kezek, dübörgés és látható sötét...
...
Nézz körül, fattyú,
Nézz körül, korcs,
Mit látsz?
Csak pusztát, rónaságot,
Villanyoszlopok kusza láncát
A kékben, szürkében szárnyak táncát
S mikor a dobok, sípok elemi ereje
Cseng füledben oly idegenül,
Mégis ránc nélkül simul rád;
Szopogasd az élet néhány illatos percét
S évek múltán is megőrzi szád
A valaha érzett legfurcsábbat:
Ami idővel megédesül,
Megkeserül vagy megfakul
De soha nem vallat,
Némán szorong mosolyogva
Ajkaid mögött.

2006.12.01. Debrecen





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.