Semmi fehér (2006 karácsonya)
Ünnep közeleg kissé sántítva
Rég áhított percek...
Az út mentén száz óriásgyertya
Jelzi az irányt - felénk.
Kivert kutya bóklászik
Néha a levegőbe szippantva,
De lehajtja mindig okos fejét,
Beletörődve,
Tovább turkálva a szemétben.
Csak az ünnep biceg erre,
Száraz ágakra támaszkodva,
Vizenyős szemét az égre emeli,
Mintha valamit ő is várna-
Talán fogadtatást.
Betonarcok és semmi fehér,
Ami végiglökdösi útján.
- Talán majd legközelebb -
von vállat a kopasz öreg.
Két napig még mosolyog,
Aztán szó nélkül rohan el.
2006.12.22.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
